Kérdéses nem volt, hogy idén, a szokásos novembrei időnkben az "utolsó Kanárinkra" utazunk. A megközelítés Tenerife déli részéről komppal lehetséges és az északi reptérről repülővel is. Komp kizárva, de a repülés nem lett valami egyszerűen megoldva. Tenerife két reptérrel rendelkezik, de a napi többszöri turistajáratok a déli reptérre érkeznek, a szigetközi belföldi járatok pedig az északiról indulnak és oda landolnak. Egy repülőtércsere macerás lehet és ha szűk az idő, bele sem fér egy napba. Ezért ez nagyon hamar eldőlt, hogy ismét nem chartertjárattal utazunk a déli reptérre, hanem Iberiával, madridi átszállással az északira. Így hajnalban kellett a 7:30-as indulású repülőnkhoz elindulni és az éjszaka közepén (03:30-kor) felkelni, majd Tenerife északi repterén sajnos majdnem négy órás várakozási időnk volt. Ezalatt kisétáltunk az úton az autópálya feletti hídon a másik oldalra egy Mekihez és ott elücsörögtük az időt, meg ettünk. Érdekes és szinte vicces dologként meg kell jegyeznem, hogy egy baráti pár előttünk 3 nappal repült Tenerifére egy szintén másik tőlünk baráti párhoz lakni, illetve a szomszédainkat meg előző este vittük ki a reptérre, akik meg szintén az ott élő nővéréhez mentek ki hosszabb időre.
Tehát az utazásunk München - Madrid - TFN Iberia, valamint TFN - El Hierro (VDE) Binter Canarias szervezéssel zajlott.
Autót a három utóbbi évben szokásossá vált helybéli kanári cégtől, a Cicartól béreltünk már jó előre igen olcsón (napi 15 Euro) és szállást a megszokott módon, a booking.com-on kerestem, szintén az utóbbi évekből bevált módon, "casa rurales"-t, azaz műemlékvédelem alatt álló falusi kőházat. Csak a véletlen szülte azt, hogy egy olyat találtam, amiben szauna és whirlpool is van. Ennek ára napi 65 Euróért teljesen rendben volt.
A szállásról itt van egy videó.
Szóval hajnalban indultunk és estére érkeztünk meg. Az odautazást nem részletezem jobban ki, az érkezésünktől írom a beszámolót:
November 7.
Pontosan landolunk El Hierro picike repterén, 17:35-kor. Ilyen kicsi reptéren az ember csak pár lépést megy gyalog az épületig és közben már a csomagját is kiszedték a gépből. Míg a bőröndök a szalagra kerülnek, máris elintézzük az autófoglalást a Cicar pultnál. Simán megy, mint mindig. Egy nagy parkoló van, ott hamar megtaláljuk az Opel Corsát és senkit semmilyen karcolás nem érdekel, mint a szigeteken megszokott, kaució sincs.
Elindulunk a 27 km-re és fél órányi kanyargós autózásnyira fekvő szállásunkhoz, ami Los Llanillosban van, az El Golfo oldalon. El Golfo (az öböl) a sziget ősvulkánjának a kirobbant és félig a tengerbe szakadt kalderája és a sziget északi oldala ez. Itt fekszik a legnagyobb és legjobban élettel telibb település is, La Frontera.
Útközben még bevásárolunk a parti út mellett (interneten előre kikeresett) Maxcoop nevű üzletben. Az alapdolog mengavvak így és pontosan 19 órakor érkezünk meg a szálláshoz.
Egy nő vár, hogy a tulaj-e vagy takarítónő, nem derül ki, csak spanyolul beszél. De nincs is sok megbeszélnivaló, ami meg van pár apró kérdés, azokat előre beírtam egy offline fordítóprogramba és az orra alá dugom. Végigmutat mindent és előre fizetünk és többet nem találkozunk.
A konyhaasztalon gyömölccsel megrakott kosár vár, benn két házi lekvár is, a hűtőben egy víz, tej és üdítő, a szekrényben tészta, rizs, kávé és más dolgok, és egy kosár krumpli.
A ház nagyon szép, de ahogyan a la palmai kőházban tapasztaltuk (ami szintén a nedvesebb szigetoldalon feküdt), itt is már előre számítottam rá, hogy dohos szag lesz. Hát itt iszonyú erős volt a dohos szag, mert van egy alagsori lakrész is, amit ritkán laknak és szinte soha nincs szellőztetve, onnan tódult fel a pinceszag, de a hálószoba is nagyon rossz, de mivel ere előre számtottunk, már előre el is fogadtuk, hogy így lesz és ezzel békében tudunk élni, meg amennyit csak tudunk, szellőztetünk.
Ami még hártány, hogy a világítás olyan gyér, hogy este meg lehet vakulni, annyira kell az embernek kidülleszteni a szemét, hogy bármit is lásson.
Szóval a derengő megvilágításan nem éppen nagyon kellemes kipakolni, de megoldjuk, eszünk gyorsan egy tonhalkrémes kenyeret és máris üzemeljük be a szaunát és megyünk szaunázni.
A ház egy hatalmas alapterületű, nagyon meredeken lejtő birtokon van, ahol teraszosan elrendezve van rengeteg exotikus gyümölcsfa, olyanok is, amikről még életemben nem is hallottam (mindegyikre rá van téve tábla a nevével), sok fán éppen érik a gyümölcs, van három narancsfánk, egy avokádó, több mangó, egy csilaggyümölcs, egy roskadozó banán és még sok más, meg egy friss fűszeres kert is. A gyümöcsökből lehet szedni és fogyasztani. Egy grillház is van külön, mint La Palmán, valamint egy nagy napozóterasz, három nyugággyal, a szaunaház és egy konyha előtti kiülős veranda rész. Az egyetlen, ami bután van megoldva, hogy iszonyú lejtősek az utak és sík palalapokkal rakták le, amik szárazon is csúsznak, vizesen, meg lehetetlen rajtuk mozogni, Lépcső lett volna praktikusabb. (Képek a következő részben jönnek.)
A szaunában az a jó, hogy a hőmérsékletet magunk tudjuk beállítani és nekünk a 70 fok a legideálisabb, van felöntő vödör is a gőzhöz, ehhez hoztam otthonról egy narancsos illóolajat. 20 perc szauna után hideg zuhany, majd a whirlpoolban való üldögélés következik. Ez utóbbiban egy tonna klór van, ami nem nagyon egészséges a bőrünknek, de inkább legyen így, mint hogy valami fertőzést kapjunk. Kétszer ismételjük meg a szaunázást és fürdést, de nagyon nem jó ez így, mert nem szeretünk ebben a klórkádban ülni, hamar meg is unjuk, viszont két szauna között el kell telnie időnek, így sokkal ideálisabb lenne, ha a házban a medence helyett két nyugágy lenne, ahol kényelmesen pihenni, olvasni lehetne. Ez hiányzik nagyon.
Későn fekszünk le, és nagyon elégedettek vagyunk. Borzalmas feszültség volt bennünk, nem csak az utazás előtti történtek miatt Costa Rica miatt, hanem mert az utóbbi hetekben nagyon megfeszített munkánk volt és már alig bírtuk kivárni, hogy ne lássunk embereket, hogy nyugalmunk lehessen. Ez a hely tökéletesen alkalmas erre. Már kezd megérinteni a nyugalom minket.
A következő részben házunkat és környékét mutatom be részletesen.
Szóval hajnalban indultunk és estére érkeztünk meg. Az odautazást nem részletezem jobban ki, az érkezésünktől írom a beszámolót:
November 7.
Pontosan landolunk El Hierro picike repterén, 17:35-kor. Ilyen kicsi reptéren az ember csak pár lépést megy gyalog az épületig és közben már a csomagját is kiszedték a gépből. Míg a bőröndök a szalagra kerülnek, máris elintézzük az autófoglalást a Cicar pultnál. Simán megy, mint mindig. Egy nagy parkoló van, ott hamar megtaláljuk az Opel Corsát és senkit semmilyen karcolás nem érdekel, mint a szigeteken megszokott, kaució sincs.
Elindulunk a 27 km-re és fél órányi kanyargós autózásnyira fekvő szállásunkhoz, ami Los Llanillosban van, az El Golfo oldalon. El Golfo (az öböl) a sziget ősvulkánjának a kirobbant és félig a tengerbe szakadt kalderája és a sziget északi oldala ez. Itt fekszik a legnagyobb és legjobban élettel telibb település is, La Frontera.
Útközben még bevásárolunk a parti út mellett (interneten előre kikeresett) Maxcoop nevű üzletben. Az alapdolog mengavvak így és pontosan 19 órakor érkezünk meg a szálláshoz.
Egy nő vár, hogy a tulaj-e vagy takarítónő, nem derül ki, csak spanyolul beszél. De nincs is sok megbeszélnivaló, ami meg van pár apró kérdés, azokat előre beírtam egy offline fordítóprogramba és az orra alá dugom. Végigmutat mindent és előre fizetünk és többet nem találkozunk.
A konyhaasztalon gyömölccsel megrakott kosár vár, benn két házi lekvár is, a hűtőben egy víz, tej és üdítő, a szekrényben tészta, rizs, kávé és más dolgok, és egy kosár krumpli.
A ház nagyon szép, de ahogyan a la palmai kőházban tapasztaltuk (ami szintén a nedvesebb szigetoldalon feküdt), itt is már előre számítottam rá, hogy dohos szag lesz. Hát itt iszonyú erős volt a dohos szag, mert van egy alagsori lakrész is, amit ritkán laknak és szinte soha nincs szellőztetve, onnan tódult fel a pinceszag, de a hálószoba is nagyon rossz, de mivel ere előre számtottunk, már előre el is fogadtuk, hogy így lesz és ezzel békében tudunk élni, meg amennyit csak tudunk, szellőztetünk.
Ami még hártány, hogy a világítás olyan gyér, hogy este meg lehet vakulni, annyira kell az embernek kidülleszteni a szemét, hogy bármit is lásson.
Szóval a derengő megvilágításan nem éppen nagyon kellemes kipakolni, de megoldjuk, eszünk gyorsan egy tonhalkrémes kenyeret és máris üzemeljük be a szaunát és megyünk szaunázni.
A ház egy hatalmas alapterületű, nagyon meredeken lejtő birtokon van, ahol teraszosan elrendezve van rengeteg exotikus gyümölcsfa, olyanok is, amikről még életemben nem is hallottam (mindegyikre rá van téve tábla a nevével), sok fán éppen érik a gyümölcs, van három narancsfánk, egy avokádó, több mangó, egy csilaggyümölcs, egy roskadozó banán és még sok más, meg egy friss fűszeres kert is. A gyümöcsökből lehet szedni és fogyasztani. Egy grillház is van külön, mint La Palmán, valamint egy nagy napozóterasz, három nyugággyal, a szaunaház és egy konyha előtti kiülős veranda rész. Az egyetlen, ami bután van megoldva, hogy iszonyú lejtősek az utak és sík palalapokkal rakták le, amik szárazon is csúsznak, vizesen, meg lehetetlen rajtuk mozogni, Lépcső lett volna praktikusabb. (Képek a következő részben jönnek.)
A szaunában az a jó, hogy a hőmérsékletet magunk tudjuk beállítani és nekünk a 70 fok a legideálisabb, van felöntő vödör is a gőzhöz, ehhez hoztam otthonról egy narancsos illóolajat. 20 perc szauna után hideg zuhany, majd a whirlpoolban való üldögélés következik. Ez utóbbiban egy tonna klór van, ami nem nagyon egészséges a bőrünknek, de inkább legyen így, mint hogy valami fertőzést kapjunk. Kétszer ismételjük meg a szaunázást és fürdést, de nagyon nem jó ez így, mert nem szeretünk ebben a klórkádban ülni, hamar meg is unjuk, viszont két szauna között el kell telnie időnek, így sokkal ideálisabb lenne, ha a házban a medence helyett két nyugágy lenne, ahol kényelmesen pihenni, olvasni lehetne. Ez hiányzik nagyon.
Későn fekszünk le, és nagyon elégedettek vagyunk. Borzalmas feszültség volt bennünk, nem csak az utazás előtti történtek miatt Costa Rica miatt, hanem mert az utóbbi hetekben nagyon megfeszített munkánk volt és már alig bírtuk kivárni, hogy ne lássunk embereket, hogy nyugalmunk lehessen. Ez a hely tökéletesen alkalmas erre. Már kezd megérinteni a nyugalom minket.
A következő részben házunkat és környékét mutatom be részletesen.
Annyira szuper ez a szállás, hihetetlen, hogy ilyen jó áron le lehet foglalni egy egész házat!!!
VálaszTörlésSzívesen eltöltenék itt egy pár hónapot! ;-)
Ha, hast du es geschafft^^ Freue mich jetzt von dieser Reise lesen zu können. Schön was ich bis dato von der Casa sehe, das ist typisch und ja auch ein Muss für ein Rural ;-)
VálaszTörlésMit Liegen stimme ich dir zu. Die sollten vorhanden sein, gerade nach einem Saunagang tut dann diese anschliessende, liegende Entspannung gut.
Freue mich schon auf den nächsten Post und wünsche dir noch einen tollen Tag.
Liebe Grüsse
N☼va