El Hierro - 1. nap, nyugati szigetkörút

Screenshot a google.maps-ból

Novermber 8. 

Gyönyörű, meleg napos, szélcsendes idő van, a mai napon felszökik a hőmérséklet 28 fokigk. Bár útikönyvünk van, egy sort sem olvastam el belőle, csak átlapoztam. Egyszerűen arra indulunk el, amerre a szívűnk húz és ez ma nyugati irányba vezet. Falunkból, Los Llanillosból, a felső úton Sabinosa falu irányába indulunk és már az út kezdetén sokszor megállunk fotózni. 

Egy elégazásnál letérünk még Sabinosa előtt a parti útra, és hamarosan megállunk El Pozo de la Saludnál. Itt állunk első alkalommal a kb. 20 méter magas lávafolyam tetején és tekintünk le a gigantikus hullámokra, amik becsapódása minden alkalommal más és más és gyönyörű és az ember órákig tudná nézni. 

Ezután átvált a táj abszolút holdbéli vulkanikusabbá és a Baja del Peje és Arenas Blancas (világos homokos part) előtt vezető út, vaskos, erős, többszörösen szövött és rögzített és acélkarikákkal megerősített kerítéssel van védve a legördülő sziklák elől. Ezen a másfél kilométeres szakaszon nem javasolt megállni, mert omlásveszély van. Autó méretű sziklákat látni, amik még valószínűleg a háló építése előtt gurultak le az út másik oldalára. Nem szeretném kipróbálni, hogy a háló egy ilyen tömegtől megvéd-e. 

Majd innen egybefüggő és végtelennek tűnő lávamezőkön kanyarog az út, míg egy szerpentinbe váltva kígyózik fel a hegyre. Megállunk a Mirador de El Lomo Negronál, ahonnan erre a partszakaszra lehet lelátni. Itt erősen fúj a szél és innen indul az egyik túraösvény az El Sabinar fennsíkra, ahol a ferde fák vannak. Lekopott vulkánkúpok között kanyarogva vezet az út és mindegyiknek más a színe, a formája, engem lenyűgöznek mind. Már útközben lehet belőlük árat látni.

Átérve a sziget keleti oldalára, egészen más tájak fogadnak, kopár, vulkánokkal teli, lávalejtők, egészen az óceán kék vízéig, lapos bozótok, és iszonyatosan kanyargós utak.

Letérünk a főútról, a Faro de Orchilla világítótoronyhoz és a kicsit odébb fekvő Punta Orchilla parthoz. 

Utána vissza a kanyargós mellékúton a főútra és hamarosan elérjük a Santuario de Nuestra Señora de los Reyes kis templomát. Innen több kirándulás is indul, azaz túraösvény, az El Sabinar fennsíkra például, de olyan is van, ami az egész szigeten keresztül húzódik.

Majd egyre feljebb visz az út és egy tűzvész nyomait magában hordozó píneaerdőn megyünk keresztül. Ezt elhagyva egyszer csak kőfalakkal felparcellázott magaslati legelők látványa fogad és látni balra előttünk La Gomara, és mögötte középen Tenerife szigetét, a Teide csúcsával. Nagyon változatos a táj, nagyon különleges, sokarcú ez a kicsike sziget.

El Pinar településnél egy kilátóból pillantjuk meg először a Teidét:

Egy másik kilátóból Las Playas fentről gyönyörűnek tűnő strandja látszik, amit azonban később egy esős napon látunk majd lentről is, akkor csalódást okoz. 

A sziget fővárosa, Valverde esti fényekben: 

Valverdében van három nagyobb üzlet, az egyik a Terencio, a sziget saját üzletláncolata, melyet Terencio Miguel Acosta Armas alapított családi vállalkozásként 2009-ben. A szigeten összesen hat üzlet van (El Pinar, Frontera, La Restinga, Sa Andres, Moconal és Valverde).

A Terencioban vásárolunk be és még egy másikba is bemegyünk, annak nevét nem jegyeztem meg. Mindegyikben hasonló a választék, mint otthon egy Spar üzletben. Ezeken kívül még sok pici magánbolt van és Fornteraban még a Maxcoop Cooperativa. Az üzletek hétközben és szombaton 20 óráig, vasárnap 13 óráig vannak nyitva.
Valverdeben a főutcában van egy "5océanos" nevű bolt is. Ez valami hihetetlen. Csak mélyhűtött árú van, de a mennyiség és választék az, ami hihetetlen. Két sor mélyhűtőpult tele van csak tengeri dolgokkal, egy egész pult csak mindenféle kalmárral, polippal, tintahallal, darabolva, egészben és egy lapáttal lehet szedni zacskóba, kilóra megy. Na itt bevásáriolunk 4 napra való halas ételt. De van pizza is, csomó leveles tésztás dolog, zöldség, gyömölcs felaprítva, husok...amit az ember csak el tud  képzelni, eléggé kedvező áron. Veszünk 700 g garnélát, egy egész nyulat, tonhal szeleteket és apró karikákra vágott polipkacsokat. Sajnos előtte ezt nem tudtuk, hogy egy ilyen üzletbe botlunk és hogy találunk halat is, ezért előtte a Terencio friss húsos pultjánál vágattunk le 4 szelet disznóhúst, de az annyira undorító és büdös is, hogy amikor este a felét grillezzük és másik felét elrakjuk máskorra, már tudom, hogy a hallal szemben ennek esélye sincs és a szemétben fog landoln, alig bírom megenni, annyira rossz.

Végül az El Golfo este:

A vacsora után ma is szaunázunk és jacuzzizunk és utána még nincs annyira hideg, kint sörzünk még .