2012. november 6., kedd

Tenerife 2012 - Teide-mászás 1.

A Teide megmászása hatalmas élmény volt, ezért szeretnék róla nagyon részletesen írni, így három hosszabb részre bontom fel ezt a napot. A három szakasz ábrázolásához a google earth-t vettem segítségül. 

2012. Október 16.

Eljött a nagy nap, megmásszuk a Teidét (3.718 m), Spanyolország legmagasabb hegyét! Ezt már 2006 óta terveztük, de valahogy sosem vettük hozzá a bátorságot.
Brutálisan korán kezdődik ez a nap, 4:30-kor kelünk fel. Szeretünk kényelmesen időt hagyni, hogy feléledjünk, kávézzunk, teázzunk, reggelizzünk. Nyolc szendvicset készítek és 6 üveg másfél literes vizet pakolunk. 5:45-kor találkozunk V-ékkel a fenti benzinkútnál. Aquamansa után megszűnnek a mesterséges fények, csak a vaksötét erdő vesz körül. Ködben kanyargunk a szerpentinen és kicsit misztikus az egész. Enyhe émelygés jön rám a kanyaroktól.

Az első szakasz, forrás: screenshot a google earth térképből

6:45-kor már a Kaldera-út parkolójában állunk (40,2 kilométerkő). Nagyon hideg van és az orrunk hegyéig nem látni a sötétben. Millió csillagot látni a kormfekete égbolton. Felöltözünk, felmálházunk, feltesszük a fejlámpákat és pár perccel 7 óra előtt elindulunk (2.350 m-ről). Rögtön rossz felé. A nagy sötétségben ugyanis nem látjuk, hogy rögtön a parkoló végéből indul a széles, ranger út. Mi a Montaña Blanca és Teide felé mutató zöld táblánál indulunk el, egyenesen bele a lávakő mezőbe, ahol botladozva bénázunk a nagy horzsakövek között. Bejárt ösvénynek nyoma sincs és csak sejtelmeknek engedelmeskedve bolyongunk egy hitt irányba, míg aztán nem olyan sokára beletorkollunk szerencsére a terepjáróval is járható salakos ösvénybe. Ekkor kezdődik az alkonyat és ha visszatekintünk látjuk, ahogy a nappal színes fényei elkezdenek a korom sötét égbolton terjeszkedni. Különleges érzés fog el, mintha a Holdon sétálnék.








A fotók teljesen időrendi sorrendben jönnek egymás után. Ahogy a fenti képeken már világosság látszik a felkelő naptól bevilágított oldalon, ezzel egyidejűleg, ha a napfelkelte irányába nézünk, még erős a sötétség.









Ekkor már van annyi nappali fény, hogy nincs már szükség a fejlámpákra. Menetelünk a ranger úton, egy idő után felismerem azt a szakaszt, ahol mi már korábban jártunk, amikor El Portillotól túráztunk a Montaña Blancára. Sokszor megállunk és bámuljuk az ég alját, csodálatos színek játéka zajlik a szemünk előtt, míg csak fel nem tűnik a nap narancs korongja a fekete sziklák felett és bevilágítja az előttünk lévő, amúgy is narancsos lávadombokat, földönkívülien narancssárga fénnyel. Ha más ok nem lenne, már csak ezért megérte ez a túra, gyönyörű a természet körülöttünk. Nem győzök fotózni.













A kanyargós, enyhén lejtős úton is megerőltető számunkra a menetelés. Egyszer csak elrohan mellettünk egy lazán öltözött sovány, raszta hajú futó, mi meg csak nézünk, mintha szellemet láttunk volna. Aztán elérjük azt a helyet, ahol szétágazik az ösvény, egyik a Montaña Blanca felé tart, másik előttünk iszonyatos meredeken cikkcakkozik felfelé a Teidére. Itt már kellemesen melenget a nap és ránézünk az óránkra, igen csak elcsodálkozunk, hogy már 9 óra van, alig akarjuk elhinni, hogy már két órája menetelünk. Itt leülünk tízóraizni és erőt gyűjteni a nehezebb szakaszhoz. Olyan 20 percet ülhetünk itt, miközben már szemből jönnek lefelé az első, hajnali Teide-mászók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Fontos adatvédelmi információ!!! Kérlek olvasd el!!!

Kedves Követő! Minden hozzászólásnak örülök és megpróbálok, amennyire időm engedi, válaszolni is mindegyikre. Gyűlölködő, politikai tartalmú vagy reklámcélt szolgáló hozzásólások automatikusan törlésre kerülnek.

Az EU Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR) szerint fel kell hívjam a figyelmét a megjegyzést hátrahagyó személyeknek, hogy aki itt megjegyzést hagy hátra, az annak nyilvánosságra tételével elismeri, hogy tudomásul vette, és egyetért vele, hogy adatai ezen a weboldalon (a Google és Blogger által) tárolásra és feldolgozásra kerülnek. Lásd: főcím: Felvilágosítás adatvédelmi irányelvekről