Sexteni Dolomitok - 6. nap és hazautazás

Július 14.

Ma is túrázni megyünk. Útközben megállunk az egyik településen ilyen tipikus helyi házakat fényképezni. 

Nem autózunk el messzire, csak a mi völgyünk végébe, a Taisten nevű faluba, onnan pedig a Lutterkopf (2.145 m) nevű csúcsra. Ma is csak 400 m magasságkülönbséget kell leküzdenünk. Egy nem annyira lélegzetelállító túra ez, mint az előbbiek. Itt nincsenek cakkos hegyormok, sem hatalmas sziklás hegyek a látóképben, hanem sokat megyünk erdőben és néhány legelőt is érintünk. A túra szép, de nem különleges. Így utolsó napra, pont a megfelelő.

A hosszú felfelé vezető és néhol meredek út után, elérjük a csúcsot, ahonnan messze belátni a sziklás Dolomitokat, de sajnos párás idő van és nem tiszta a látkép. A Drei Zinnent is látni.

 

Majd egy hosszasan, a hegygerinc mentén vezető úton megyünk és végül leereszedünk a Taistenalm házhoz, ahol nagyon finomat eszünk. Ugyanazt a Kaspressknödelt, amit az Uwald Alm házban is, de itt hármat adnak ugyanannyi pénzért (ott kettőt) és több a saláta is hozzá (9 Euro egy adag). Mindketten ezt esszük és nagyon jól lakok vele, a tiroli szürkesajtos-zsemlés gombóc valami elmondhatatlanul finom. Tűz a nap, de gyülnek fel a sötét felhők és valahol távol már dörög az ég. 

Lefelé menet szaporára vesszük a lépést, mert egyre feketébb az ég és már csepereg az eső. Némelyik helyen az út mentén vadon növő lupiniák vannak, amiket eddig csak Izlandon láttunk. Nem lett nagy zivatar, szerencsénk volt. Még elmegyünk Welsbergbe bevásárolni, hihetetlen nagy, lédús citromokat, mézet, olívaolajat, tiroli szalonnát hazavinni és húst vacsorára. Előbb szaunázunk, utána főzünk és eszünk.

Amíg szaunázunk, elkezd szakadni az eső és egy csodálatos szivárvány képződik, amit az erkélyünkről jól lehet látni.

Július 15.

Reggel 9-ig ki kell csekkolni, ami szokatlanul korai időpont. Megkértük, hogy tízig maradhassunk, hogy ne kelljen felkelni olyan korán, de mégis felébredünk magunktól. Van a szemközti tanyán egy hatalmas kutya, aki minden reggel óraműpontossággal elkezd 6:41-kor ugatni és engem minden nap felébresztett, kivéve ezt az utolsó napot, ma végig aludtam 8-ig. Reggel kakaskoncert is van mindig, meg jönnek-mennek a traktorok is. Elég zajosak a reggelek. 

középen a világosabb, új építésű az apartmanház

Fél 10-kor el is indulunk hazafelé és majdnem 15 óra lesz, mire hazaérünk. Az utolsó napon nem lett volna értelme tele pakolt autóval bármit is még csinálni. Így legalább van időm rögtön mosni, meg más dolgokat elintézni.

Csodálatos volt a Dolomitokban. Biztosan visszatérünk még, ha nem is ugyanoda, mert a Dolomitok, és nem beszélve Dél-Tirolról, hatalmas területet foglalnak magukba, így visszamenni egy újabb szegletébe lenne érdemes, ismét új dolgokat, szépségeket felfedezni.