2013. november 25., hétfő

Fuerteventura - Kirándulás a keleti part mentén 3.

A szalina után egy majdnem 40 km-es útszakasz következik, mely a szigetbe kanyarodik a partról és abszolút terméketlen, kopár vulkáni tájban halad, mely nagyon emlékeztet Lanzarotéra. 


Mindenütt látni ezeket a szélkerekeket, amiknek a szerepére nem jövünk rá, de vízpumpának gondoljuk és erősen úgy rémlik, mintha western filmekben is gyakran láttunk volna ilyet. Ezek a szigeten százával láthatóak. 


Nagyon ritkán feltűnik egy-egy egészen picúrka pálmás oázis is, mint ez itt: 


A Costa Calmának nevezett üdülőrész előtt egy ilyen pálmafasoron vezet át az út: 


Los Verdesnél lehajtunk a part felé, itt kezdődik el a több kilométer hosszú lagúnás partszakasz. A felette lévő homokköves domboldalban borzalmas minőségű köves úton lehet végigmenni a partszakasz felett, amit mi meg is teszünk. 
Amikor elsőször megállunk, ez a harkály iszkol a bozótba: 


A Playa de Sotavento de Jandia, a homoksivatagos Jandia-félszigeten elterülő 25 km hosszú strand. A legtöbb részéhez csak gyalogosan lehet eljutni, így ha itt többet akarnánk látni, egy egész napra szükségünk lenne. Órákig, sőt napokig el tudnám nézegetni, amint a tenger befolyik a lagúnákba és elárasztja a szárazföldi részeket. Sajnos pont ekkor érkezik egy irdatlan nagy fekete felhő fölénk, mely árnyékot vet a tájra, így a fotókból hiányzik a fény és a színek. 




















Vagy egy fél órát bámészkodunk egy szritről, míg a viharos szél kishíjján letaszít. Mivel nagyon elment már az idő, továbbindulunk a Risco del Paso part felé, ahol fekete lávaszirtek között, nyelv formájú csíkokban nyúlik be a fehér homok az óceánba ( -> szuper képek a google earth-ön). Itt az első parkolóhoz jutunk, ahonnan még nagyon sokat kellene dombokon fel és le menni, míg elérnénk a képeslapokról ismert, legszebb ilyen homoknyelvet. Ehhez nincs kedvünk és kitartásunk, így csak az első ilyen nyelvig megyünk a dombon. Szél nélkül nagy forróság lenne, de a szél hideg és borzasztóan erős, hogy alig bírunk széllel szemben lépkedni a dombháton. 

Ezt a virágzó növényt gyakran látni a homokban: 





Ohhh!! Egy "Kétfogú"-csontváz :-( (kétfogúnak hívom a kedvenc animációs barátom, az Ice Age mindig magányos, nevenincs mókusát). 











Ezen a homoknyúlványon lemegyünk a partra és ott sétálunk a parkolóig vissza: 














Később egy kilátóból: 





Végül elérjük a Jandia-i világítótornyot, ahol egy zöld parkban egy újabb bálnacsontvázat látunk. Itt már 16 óra van és mivel fél 6 - 6 felé elkezd sötétedni, már nem akarunk (meg értelme sincs) a 20 km hosszú földúton a Cofete-i tengerparthoz kimenni. Nagyon messze vagyunk már otthonról, legalább 150 km-re. Éhesek vagyunk, veszünk egy bevásárlóközpontban jégkrémet és elindulunk vissza, hazafelé. 











Vacsorára a tegnapi hús és borda maradékát grilllezzük cukkinivel. Nagyon beeszünk. :-)

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik, egyik-másik kép olyan, mintha festetted volna! :-) Az meg külön szerencsés, hogy itt nincs tömeg, nincsenek sorban szállodák!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Enikő, valóban ezt a szigetet még nem lepték el a turisták és nincs is sok nagy hotel.

      Törlés
  2. Gyönyörűek a képek, az előző bejegyzésben a mókusok is tündériek voltak! Kíváncsian várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andi, köszi és örülök, hogy még mindig hűen nézegeted a blogom. ;-)

      Törlés