2014. december 19., péntek

La Réunion - Jardin d'Eden és L’Hermitages-les-Bains

November 24.

Ezután a közelben fekvő Jardin d’Eden nevű, kis botanikus kertet nézzük meg. A belépő 8 Euro fejenként. Közben borús lett az ég és a felhőfátyol üvegházhatást képez, szabályosan szétolvadunk a szinte szétfolyó forró levegőben. Itt három kaméleont sikerül lencsevégre kapni (egyik már nem él, de nagyon érdekes, hogy a farkával felcsavarodva egy ágra, fejjel lefelé lóg holtában és már mumifikálódva van ebben a testhelyzetben.) 


Vacoa pálma













































A kert kicsi, de nagyon szép, de már nem bírjuk a hőséget és ahogy körbejárjuk, indulunk is egy szép strandot keresni. L’Hermitages-les-Bains nyilvános strandjához megyünk le. Itt egy étteremnél balra és jobbra lehet fordulni a part mentén és mindegy, melyik irányba megyünk, mindegyik partszakasz szép, kicsit különbözik csak egymástól. 

A parkoló és a tengerpart homoksávja között egy olyan 15-20 méteres homokos sávban ún. casuaria fenyők állnak, és zárják a partvonalat. Ezeknek kanyargós, és a homokból magasan kiálló gyökerei között jól meg lehet telepedni és a fa „lábait” jól lehet mindenféle dolgok felaggatására használni. 


A koraltörmelékkel ellepett homokos part erősen lejt, a víz a lagúnában lassan mélyül és deréknél mélyebb nem is nagyon lesz. Hihetetlenül kristálytiszta és már a térdig érő vízben korallok állnak és snorkelling nélkül, egyszerűen csak ácsorogva és lefelé nézve is látni minden részletet és a lábaink körül keringőző színes halacskákat. Ilyen változatos halválasztákot eddig csak Thaiföldön éltünk meg. Hihetetlenül színes, minden féle méretű és formájú halak rengetege lelhető itt fel. A korallok nagy része már halott, de néhol vannak élő szigetek is, ahol még több féle hal látható. Csodálatos ez a lagúna. Sem Mexikóban, sem Zanzibárnál nem volt ilyen változatos, és Mauritiuson még csak említésre méltó sem volt a víz alatti világ ehhez képest. Tulajdonképpen nem számítottunk ennyire szép vízalatti világra, mert a korallzátony kicsi, és a lagúna a sziget egyetlen, az egész sziget által tömegesen látogatott strandja, így elképzelni sem tudtuk, hogy itt még bármi élőlényt is látunk majd a vízben. A tenger kellemesen langyos. A nap még 17 órakor is éget. Csak felváltva megyünk be, mert nem merjük a holminkat őrizetlenül a parton hagyni. 

A kellemes strandolás után az Ermitage-ban lévő nagy Score áruházba megyünk bevásárolni és az alap dolgok mellett szinte az egész két heti élelmiszerkészletünket megvesszük közel 100 Euróból. Fél 8-ra érünk haza és salátát csinálunk tonhallal. 
Az utazás előtt két hónapig fogyókúráztunk, jobban mondva átállítottuk az étrendünket, hogy szénhidrátot szinte egyáltalán nem fogyasztunk, és a vacsoránk mindig csak saláta. Sajnos a zöldségeknek pokoli áruk van itt, pl. egy kiló sárga színű kaliforniai paprika 13 Euro. Ami meglepő, hogy a mangó is nagyon drága, 9 Euro egy kiló, vagyis két darab belőle, pedig a fák roskadoznak tőle és sok helyen a földre pottyannak a mangók és elrohadnak. Vicces, de Németországban 1,50 Euróért veszek mangót és az is finom, jó ízű. De most az árakba nem megyek bele, mert a beszámolóm legvégén majd mindet felsorolom. 

Zuhanyzom, M. pedig a salátához vagdossa a zöldséget. A fürdőszobában törülközve a konyha felé tekintve egyszer csak egy hatalmas pókot látok a konyhapult lábazatán. Mire M. megnézné, bemászik az alsó konyhaszekrénybe. Innentől kezdve egy nyugodt pillanatom sincs, mindenhol és mindenben óriás pókokat látok és rettegek, mikor és hol kerül ismét elő, vagy hogy ha a szekrénybe nyúlok a kezemre mászik. 

Kint vacsorázunk az erkélyen és élvezzük a kellemes hangulatot. Jóval később M. bemegy valamiért és a félig sötét szobában lát valami nagy fekete foltot mozogni a padlón. Csak is a pók lehet. Elemlámpával világítok oda, és valóban az óriáspók az és a méretei még M-et is sokkolják. Agyoncsapja a papucsával és a teste akkora termetes volt, hogy egy tenyérnyi trutyit hagy maga után a kövön. Remek. Mostantól folyton retteghetek, hogy egy ilyen mászkál rajtam éjjel. 

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi, örülök, hogy tetszik. :-)

      Törlés
  2. Nagyon jó géped van és szemed.A piros Cardinal madárka elbűvölő. Az óceán pati fáknak Filaos a közismertebb nevük.Csodálatos leírás, újfent gratulálok. Zs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Készönöm Zsuzsa, a fotózás a nagy szenvedélyem, pedig csak egy egyszerű digitális gépem van, semmi extra. Igen, fialos, így is ismerem, köszönöm szépen, ez most nem jutott eszembe, bele is írom majd utólag még valahova. Köszönöm szépen az elismerést. Nagyonsok munkám van benne, párhuzamosan magyarul és németül is mindent közzétenni. üdv, Andi

      Törlés
  3. Micsoda flóra és fauna... lenyűgöző, és mennyi olvasnivalóval lemaradtam... :-O

    VálaszTörlés