Nincs hajtómotor

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon várjátok a beszámolót. Ma egy hete értünk vissza, és még egy betűt sem írtam le és semmit sem foglalkoztam vele. Most számomra sokkal fontosabb, a zenás film elkészítése. Amit csak nagyobb, távoli utazásainkból szoktunk csinálni és meghívunk sok ismerőst és bemutatjuk nekik, Ez 1-2 órás szokott lenni, de most 4 órányi angyag van. Összesen 100 Gigabyte!!! anyaggal tértem haza. Az első hétben éppen csak sikerült a más elintéznivalók és munka mellett a képeket, videófelvételeket kiszortíroznom és feldolgoznom. Közben minden nap gondoltam a blogra is és minden nap az az érzés volt bennem, hogy nincs kedvem, sem lelki erőm, sem pedig főleg fizikai időm arra, hogy ekkora képmennyiséget feliratozzak és feltöltsek a netre (tárhely!).  

Igazából nagyon kevés állandó olvasója van a blogomnak, szóval nincs az a nagy meghajtó erő sem, hogy nagy közönség vár rá. Úgy érzem, kiégtem, nincs kedvem az egészhez tovább, nem tudom rávenni magam elkezdeni csinálni a beszámolót, így most ezt őszintén ki is mondtam, leírtam ide, mert nem szeretnék senkit sem váratni hiába. Egyelőre nem lesz beszámoló. Hogy később, mikor több időm lesz, kedvet kapok-e hozzá, mert éppen unatkozni fogok, azt nem tudom, de egyelőre, nulla a kedvem és nem tudom, hogy a jövőben ez másképpen lesz-e illetve mikor lesz másképp. Ha képes lennék szelektálni, de nem vagyok képes, mert én mindig mindent meg akarok mutatni, akkor leszűkíteném a képeket napi tízre és gyorsan felpakolnék mindent, de nem bírok szelektálni, nekem minden fontos. Szóval ez van most. Nagyon sajnálom és bocsánat azoktól, akik most nagyon csalódottak.