2015. január 4., vasárnap

La Réunion - Cirque Salazie 2./Col des Boeuf

Ezután nekivágunk a Grand Ilét felé vezető 15 km-es szerpentinútnak. Útközben látjuk, hogy minden irányból rohamosan szállnak felfelé a felhők és bánjuk, hogy nem ide jöttünk elsőként Hell Bourg előtt még, mert fel akarunk jutni a legmagasabb pontra, ahonnan Mafetébe lehet lelátni, de ha addig ellepik ezt a szintet a felhők, akkor öt méterre sem fogunk látni, nem hogy Mafetébe. 

Le Voile de la Mariée vízesés:














Hajcsárolom M-et, ő pedig a kis lóerő nélküli autót és ismét versenyfutásba indulunk a felhőkkel, amik lassan felzabálják az egész tájat, de most is marha nagy szerencsénk van, mint eddig mindig, mert minden irányban elvész már a kilátás, de a Col des Boeuf hágó még szabad. Az ide vezető út végében egy lezárt, fizetős (őrzött) parkoló van azoknak, akik több napos túrára mennek innen. Ide nem engednek be. A parkoló olyan messzire elhúzódik, hogy a végéig már nem akarunk elgyalogolni, de innen csak egy apróka rálátás nyílik Mafetére. De ez is megérte. Ismét magas páfránypámák és sok-sok hortenzia van mindenfelé. Ezután visszaautózunk és elhagyjuk a Cirque Slaziet. 



A kép közepén, a csúcsos szikla mögött, szemközt van a Cap Noir, ahol korábban túráztunk és a másik irányból tekintettünk Mafétére.














Ez a szikla tűnik az elválasztónak. jobbra Salazie, balra Mafete és a felhők itt megakadnak, nem csúsznak át Mafetébe. De Salazie felé úgy ömlenek befelé, mintha a hegy nyergében valami nagy dézsából öntenék ki a folyékony tejszínhabot.



















Veszünk egy útmenti árustól licsit. Nagyon megkedveltük ezt a gyümölcsöt. A tojáshéj szerű külső alatt, egy kb. 3 cm átmérőjű, undorító kinézetű, nyálkás gyümölcs bújik meg. Vacakolós munka hozzáférni és jó kitolás is maga a gyümölcs a méterét nézve, mert nem hogy csak kicsi, de akkora hatalmas magja van, hogy majdnem a mag teszi ki az egészet. Úgy néz ki, mint a dzsungeles-túlélős műsorokban, amikor a résztvevők krokodilszemet vagy kenguruherét kell, hogy egyenek. Szóval undorító a kinézete („csúnya, de finom”), de isteni finom. Nagyon lédús, édeskés, mégis savanykás, frissít és felüdít, mennyei. 

1 megjegyzés:

  1. Fantasztikus természeti jelenségek. hiányolom, a videófelvételt a felhők mozgásáról. :-(
    Én nem tartom a licsit undorítónak, kicsit pepecselős lebontani a héját, de szaftos fehér húsa nagyon finom. Én még csak boltban vettet ettem és nagyon ízlik, gondolom ott a fáról szedett sokkal aromásabb, mint a citrusféléknél vagy a banánnál is.

    VálaszTörlés