Cran Canaria - Szállásunk

A szállást a már jól bevált módon a német FeWo oldalon foglaltuk, ahol magánlakásokat lehet bérelni hosszabb időre is. Nagyon nehéz volt számunkra megfelelő lakást találni. Kinézetben, árban, fekvésben és hogy sütő is legyen benne, szinte lehetetlen volt összeegyeztetni, mindig volt valami hiba benne. Talán ha ötöt találtam sütővel, így ez igen leszűkítette a keresést, a napi árlimit is, és végül a fekvés is. Így szinte kizárásos alapon egyre szűkebb lett a kör, míg egy lakás maradt, ami pontosan úgy nézett ki, mint ez, amiben végül laktunk, és ugyanabban a házban egy emelettel lentebb volt, csak két héttel az utazásunk előtt beázott és a tulaj kérte, hogy ha nem gond, a másik lakást fogadjuk el. Mivel kinézetre csak minimális (dekoráció beli) eltérések voltak, és árban ugyanannyi volt, így nem láttunk okot, ami a csere ellen szólt volna. 

Így lett ez a lakás, Playa del Curában, napi 37 Eurós áron, plusz a végén 30 Euro a takarításért, összesen 550 Euro két hétre, ami igen jó ár. 

Amadores felől nézve, zöld körrel jelölve a mi házunk: 

Leleveleztük angolul, hogy kb. 18 órára ékezünk a szálláshoz, ott várt ránk Mary, a tulajdonos nő, aki nagyon kedvesen fogadott. Elmondta, amit ilyenkor el kell (csapvizet nem szabad inni, fontos!), meg hogy van tévé, be is kapcsolta (csak azt nem mondta, hogy csak spanyol adók vannak), meg hogy van rádió (csak antenna nem volt hozzá, így egy adó sem jött be, de volt vagy 100 CD, amiket lehetett hallgatni)...

Előbb a pozitavíkat írom le. A lakás nekünk nagyon szép, hangulatos volt, tökéletes berendezéssel, nagy erkéllyel, hiánytalanul felszerelt konyhával. Hálószoba, kisszoba harmadik vendégnek vagy gyereknek - nekünk ez luxus volt, mert lepakoló szobának és öltözőfülkének használtuk, ami nagyon kényelmes volt, sokkal jobban elfértünk így, mint amikor az egyszer használt ruhát, amit még nem akarunk elpakolni szennyesnek, csak ledobjuk az általában a hálószobában lévő egy székre, ahol napok alatt egy nagy hegy nő. Nagyon ízlésesen, hangulatosan volt berendezve minden, sok kis apró dísztárggyal, képpel a falon, és olyan sok párnával, hogy azok már csak útban voltak...

Az hogy a hálószobában két külön álló ágy volt, nem volt baj, mert ezeket kb. 1 perc alatt öszetoltuk.

Egy kis ablak volt csak, amit éjjelre muszáj volt kinyitni - hátrányaira visszatérek.  

A fürdőszoba modern volt és volt a szekrényben két hétre elég wc-papír és legalább 6 hétre elegendő törölköző és több, nagy strandtörölköző is. Így a sajátjainkat nem is használtuk. 

A hangulatos kisszoba: ahol a kanapén pillanatok alatt kuplerájhegy nőtt nálunk, de ahogy írtam, ez jobb volt, mint a dohos szagú, faszekrénybe pakolni a ruháinkat. 

A hűtő mellett volt a bejárati ajtó és a konyhai sorral szemközt egy kanapé, köztük az erkélyajtó és azzal szemközt egy szekrénysor. 

Az erkélyről a kis településre és az óceánra lehetett lelátni. 

A lakás teljesen perfekt volt, hibátlan, kényelmes, otthonos, addig, míg az ember ignorálni tudta a külső környezetet. Itt írnám le a hátulütőket. 

Amikor megérkeztünk és kiszálltunk az autóból, a ház alatti meredek üres telken szeméthalmok fogadtak, az utca tele volt kutyaürülékkel és éppen ebben a pillanatban jött egy fickó haza, aki 5 pórázon 5 vicsorgó ebet tartott a kezében és nem éppen nagyon kedves tekintettel méregetett minket. Már itt rossz érzésem volt. Fogalmunk sem volt, hogyan találjuk meg az apartmant, mert előbb semmilyen számozást nem találtunk. Szerencsére Mary kint állt az erkélyen és lekiáltott, hogy merre menjünk. A harmadik emeleten volt a lakás, de mindennel együtt 5 emeletet kellett lépcsőzni, értsd, később a bőrönöket felvonszolni. Eme nyitott, szűk, meredek, kis és nagy kutyaürülékkel és döglött csótányokkal teli lépcsőház fogadott: 

Minden lelakott volt és kriminális kinézetű és a lakók is bünözőkinézetűek voltak, vagy nagycsaládok, akik már nem fértek el a lakásban és félig meddig az erkélyen éltek és egész nap ordibáltak. Mindeki ordított, tudom, ez akar lenni a déli mentalitás, de valahogy olyan primitív volt az egész. Egyszerűen féltem ebben a lépcsőházban. Olyan volt itt lakni, mintha a helyi gettó kellős közepére kerültünk volna, egy kis kincsesdobozba. 

Ahogy megnéztük és átvettük a lakást (nem volt benne széf), arra gondoltunk, hogy a sok rács és a páncélozott, háromnyelvű hevederzárral zárható bejárati ajtó nem hiába van. Nyilván nem biztonságos ez a környék. A napi kirándulásaink idejére igen jó rejtekhelyeket kellett kitalálnunk a pénznek és egyéb értéktárgyaknak, amiket nem akartunk mindenhol magunknál tartani. 

Rossz volt kint lenni az erkélyen, ha mások is kint voltak és szúrós szemmel néztek, vagy végignézték, ahogyan vacsorázunk. Egyedül nem mertem levinni a szemetet sem, de azt sem akartam, hogy párom egyedül menjen le, így inkább ketten mentünk. Ha nem tartózkodtunk a nappali szobában, akkor bezártuk a rácsot rajta. A hálószoba kis ablaka a büdös és visszhangzós, zajos lépcsőházra nézett és nehezen aludtam el, vagy az ordibálástól, vagy a félelemtől. Sok kisgyerek játszott kint egész nap és éjjel is, éjfélig. Sosem láttuk, hogy a felnőttek dolgozni mennének, vagy a gyerekek iskolába. A gyereket undokok voltak, neveletlenek, köpködtek az erkélyről és az egyik annyira látványosan utált minket, hogy irodai fűzőgép kapcsait, amik még egy tömbben voltak, dobálta a székekre, napozóágyakra le, hogy hátha sikerül nem észrevennünk és beleülnünk, ahogyan a két szúrós vége felállt. De mindig időben megtaláltuk, de nem mertük este 5 perccel a kaja készenléte előtt még a salátás tálat sem kitenni az asztalra, hogy nehogy abba dobjanak valamit.
Előzetesen azt gondoltuk, hogy milyen szuper, hogy van medence, volt is, nagy volt, de a víz tetején kutyaszőrcsomók úsztak és soha, senki nem  ment oda fürdeni, így nem is mertem volna én sem, mert féltem fertőzéstől vagy attól, hogy a házbeli, macsó, bandázós kamasz fiók azonnal ott teremnének. Szóval volt egy medence, de csak dísznek.

Az erkély este nagyon jó volt, éjfélig kint ücsörögtünk, de reggel gáz volt, mert pontosan 8 órától szemmagasságból tűzött be a nap, hogy egy reggeli erejéig sem lehetett kibírni a katlani hőségben.

Összességében egy szuper szállás volt maga a lakás, de a külső környezete miatt nem laknék ott másodjára és továbbajánlani semmerném nyugodt lélekkel. Kár.