Gran Canaria - Puerto de Mogan

Az érkezés utáni első napunk reggelén elsőként a tőlünk csak 6 km-re fekvő Puerto de Moganba autóztunk (a parti úton, a magasan, a sziklafalban az óceán felett megy, amúgy itt végződik az autópálya is). 

Fentről az útról nagyon szép a rálátás, de megállni nem lehet, csak életveszélyesen. 

Beérkezve a városba az ember egy mini körforgalomba torkollik, ebből, ha egyenesen menne tovább, egy sorompóval lezárt, fizetős parkolóhely várja, ami nálunk már megtelt. Így lekanyarudtunk jobbra és az alábbi képen ott látható utcában parkoltunk, ahol az autók a házak felé néznek. Nem láttunk parkolócédulát a ablakukban és parkolóórát sem, így megnyugodtunk, hogy ez egy ingynes parkolóhely és elindultunk körülnézni. 

Elsőként azt a részt jártuk be, ahol ezek az egyforma házak vannak ilyen kis Velenceire emlékeztető csatornák közé építve. A lenti kép bal felső negyedében:

Itt főleg hangulatos utcácskák vannak, meg pér szuvenírárus és a kikötőben pedig sok vitorlásjacht. Nagyon hangulatos az egész, tele virágokkal és sok kovácsoltvassal. A kikötőból a hegy felé visszatekintve a kis kockaházak Görögországra emlékeztettek. 

Ezután a falu strandjához mentünk, megnéztük azt is. Ott a parti sétányon egymás után sorakoznak a bárok, kávézók, fagyizók, éttermek. 

A városmagban rengeteg üzlet van és ott van egy buszvégállomás is, ahova a sziget több részéről érkeznek a menetrendszerinti buszok. 

Puerto de Mogan nekem nagyon tetszett, ez volt a szigeten az egyetlen falu, ami nekem még olyan kellemes hangulatot sugárzott, ahogyan én szeretek nyaralni, szóval el tudtam volna képzelni, hogy a szállásunk itt lett volna. 

Visszaérve a parkolóhoz, láttuk, hogy sok autó ablakában egy hosszúkás fehér cetli van az ablaktörlő alá dugva. Izgatottak lettünk, mert látszott rajta, hogy büntetőcédula. Elöntött az adrenalin, de gondoltam, most megszívtuk és fizetünk 15 Eurót (Németországban ennyi) és ez van. Kivettem a cédulát és ahogy megnéztem, komolyan, majdnem elájultam, 60 Euro 10 Cent volt ráírva. Szabályosan rosszul lettünk, hogy még a világ is forgott velünk. Még sosem történt velünk külföldön ilyesmi, mindig körültekíntőek vagyunk és betratjuk a szabályokat. És ennyi pénz...ez az utazási kasszánk 10%-a, az az egynapi kiadás kb. Rettentően lelombozódtunk és olyan rossz kedvünk lett, hogy sírni tudtunk volna. Néztük, hogy hol lehet az automata. A túloldalon volt, még el is kellett menjünk mellette, de mégsem tűnt fel. :-( 

Az ilyesmin jobb mihamarabb túllenni, azonnal ki akartuk fizetni a bírságot, ami még mindig sokkolt, nem akartuk húzni halasztani, főleg nem otthonra kivárni, nehogy még magasabb legyen az összeg, ha nem fizetünk határidőn belül. Így elindultunk megkeresni a falu rendőrségét. Ezt több kör után sem találtuk meg sehol (mivel nem volt). Megkérdeztük a taxisokat és mondták, hogy Moganban, a fő faluban, kicsivel fentebb a hegyekben van a rendőrség. Mivel úgyis arra mentünk volna tovább, hát elindultunk. 

A faluból kivezető úton (ami mellett végig ingyenesen lehet parkolni, de egyetlen hely sem volt szabad), megláttunk egy rendőrautót egy ház előtt. Lehet, hogy nem is rendőrségen kell befizetni, hanem valami városházán. Így megálltunk és megkérdeztük őket is. Amit most írok, nem fogjátok elhinni, de így volt. A rendőrök nem értek rá, éppen hívták őket valahova és nem volt idejük elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, így elvették a cetlit és mondták, hogy gondoskodnak a megsemmisítéséről. Alig tudtuk elhinni, hogy egy rendőr így cselekszik és hogy ennyire nagy szerencsénk volt. Azonnal ismét jobb kedvünk lett. 

De azért még úgy januárig izgulunk egy kicsit, hogy valóban felhívták-e a felírót és valóban törölve lett a másodpéldány is, nehogy még postai meglepetés érjen itthon.