Ismét a sziget északi, hegyes részét vettük egy napon célba. Nálunk délen napsütés, kék ég és forróság volt aznap reggel, így miniszoknyában és topban voltam, amikor elindultunk. Az eddigi tapasztalatok alapján azért bepakoltam egy farmert és egy kardigánt a csomagtartóba.
Teldén keresztül, a GC-41-es úton mentünk fel a hegyekbe és itt totálisan borult idő volt, a hegyekben szakadt az eső és pillanatok alatt lement 26 fokról 11-re a hőmérséklet, hogy azonnal fel is vettem a melegebb holmikat, de a zárt cipő nagyon hiányzott. Egy csodálatos völgyön autóztunk fel Vega de San Mateo faluig.
Sok helyen meg lehetett volna állni és nézelődni, de a hidegben, esőben nem volt kedvünk kiszállni a kocsiból. Mérgelődtünk is, mert még túrabakancs is volt nálunk, meg széldzseki, minden, ami mára jól jött volna, de otthon a lakásban.
A GC-42-esen mentünk tovább Terorba. Milyen egy név ez? Végig Teror-horror-nak neveztem. :-)
Valóban egy csodálatos falu, ha nem a sziget legcsodálatosabbja. Találtunk egy elkerített parkolót, ahol ingyen lehetett parkolni és innen bejártuk a kis falut, jobban mondva csak a főutcáját, mert iszonyatosan hideg volt és majd szétfagytunk, meg az eső is csepergett. A sok faragott faerkély teszi ezt a falut érdekessé.
Egy rövid pillanatra kisütött a nap, de tényleg csak egy percre.
Nagyon szép utcák, épületek. Minden olyan rendezett és szép tiszta.
VálaszTörlés