Aki első alkalommal vág neki a szigetnek - ami már mögöttünk volt - az lehet, hogy kétségbe esik - mint mi - hogy annyira sok az észveszejtően kacskaringós út a sziget belsejében, amik mindenfelől mindenhogyan összeköttetésben vannak egymással és annyi sok látnivaló és falucska van a sziget blsejében, hogy egyszerűen lehetetlen egy ésszerű tervet kiagyalni, hogy mi mi után következzen és hogyan férjen bele egy napba sok dolog. A sziget belsejét szinte lehetetlen bejárni, megismerni, főleg, ha ehhez minden alkalommal a szigetnek pontosan az átellenes oldaláról kell nekiindulni. Mint valami bolond labirintus, úgy cikáznak keresztül kasul a szerpentines utak a közepén. Így az első napon tett autós kirándulás után ettől el is rettentünk és megpróbáltuk kicsit szolídabb utakon, nem annyi hányingerkeltő kanyarral eljutni a sziget átellenes oldalára, így nem a belsejében vezető utakat választottuk, hanem a GC-200 La Aldea de San Nicolas utáni meghosszabbítását.
Ismételten átautóztunk Tocomodánon, ahol a Cactualdea Park van, amit ismét nem néztünk meg idő hiányában, de megálltunk mellette bekukucskálni. Végül arra jutottunk, hogy a Lanzarotén és Fuerteventurán látott kaktuszparkokkal összehasonlítva nem lehet már itt sem újdonság, hiszen a világ szinte összes kaktuszát láttuk már, és bár szívesen nézegetjük ezeket bármikor, de az órákat vesz el a naptól és egy napot meg csak erre szánni...ahhoz túl sokat kell ideautókázni.
Puerto de la Aldea aprócska parti települése:
Ezután gyilkos kanyarokkal tekergődzött fel a szerpentin a hegyekbe és kolosszális látványban volt részünk a sziklás partok felett. Egyben rettentően hasonlított is minden a fuerteventurai La Cofete partszakaszra. Itt is mindenütt csoportokban álltak az ég felé törekedve azok a magas, egyenes kaktuszok. Egy különbség volt csak, hogy itt jól kiépített út várt ránk, míg Fuertén azon a hasonló szakaszon, borzalmas földút.
Feltűnt a Teide is a távolban:
Majd előtűnt Puerto de las Nieves település:
Puerto de las Nievesben az összes utca dugug tele volt parkolva, függetlenül attól, hogy fizetős volt vagy nem. Két kört tettünk az egyirányú utcákban körkörösen ugyanoda visszajutva, abban reménykedve, hogy egy hely éppen szabaddá válik nekünk, de ez nem így lett. A falu két szélében volt egy-egy poros parkolóhely, kerítéssel körülvéve, itt két Euro volt a parkolás ára, mindegy, hogy mennyi időre maradt az ember. Mivel nem akrtunk itt sokat időzni, nem volt annyira gazdaságos, de mindegy.
Egy kedves kis falu, nagyon klasszul kialakított stranddal. Egy betonmolóról mennek be lépcsők a vízbe és fapadok, illetve a kavicsra épített fa színpad szerű napozórészek könnyítik meg az itt strandolók életét. A víz valami hihetetlenül áttetsző türkíz színű volt, amit sajnos a képeim a szemből sütő nap és a víz csillogása miatt nem adnak vissza.
Pont ekkor futott be ez a Fred Olsen gyorskomp. Talán éppen Teneriféről?
Mennyi szép kavics, nekem való hely! :-)
VálaszTörlésEgyik-másik kép mintha Görögörszágban készült volna, a formák a színek a falvakról.