Gran Canaria - Strandok (ahol jártunk)

Strandokból van a szigeten bőséges kínálat és bevallom, nem érdekeltek annyira, hogy túl sokat belőlük felderítettünk volna, így e téren nem tudok kellőképpen bőséges infót illetve képanyagot adni. A leírások a saját benyomásaimat tükrözik, más megélhette ezeket egészen másmilyennek is. 

Puerto de Mogan kis félkörív alakú, sárgahomoks strandja kellemes, nincs beéíptve nagyon napágyakkal, mögötte egy kis sétány van, ahol számtalan bár, kávézó, fagyizó, étterem és szuvenírárus sorakozik. Az öböl nagyon védett, molókkal és a kikötővel annyira be van építbe, hogy csak egy kis nyitott "szája" van, ahol a víz cserélődik, ennek megfelelően algás, állott, zöld a vize, kicsit dízelolajos is volt. Szóval a vízminőség máshol sokkal jobb volt, de kedves kis strand. A bazársor mögött mélygarázsban lehet óránként 1,90-ért parkolni. 

Maspalomas. Lenyűgöző, de jó idegrendszerre van hozzá szükéseg. :-) Sehol sem találtunk parkolót. Maspalomasba a partig leérve a szállodák előtti privát parkolók vannak csak, illetve egy hatalmas nagy parkolóház, amibe nem mentünk be. Minimum fél órát cirkáztunk, míg elegünk lett és megpróbáltuk Playa del Inglés felől odajutni, így véletlenül kerültünk a kiszáradt folyómeder szerűség másik, azaz Playa del Ingles felé eső oldalára. Ennek legvégén, azaz a parthoz/dűnékhez legközelebb eső végében egy kicsi, kb. 15 autót befogadó parkoló van, ami ekkor, kicsvel 10 óra után már megtelt és megkockáztattuk, mint mások is, tiltó tábla hiányában az üres betonmeder mellett, az út mentén letenni az autót, amivel nem is lett gond szerencsére.

Innen a dűnék között vándorolva, jó fél órás masírozással lehet a partig kijutni. Nekünk ez kínszenvedés volt. Ezen a napon 35 fokos meleg volt! A homokdűnékből sivatagi forróság áradt, a süppdős homokban baromi nehéz előre haladni. 

A természetvédelmi terület el van kerítve, és kijelölt uton lehet sétafikákni, ezt az idetéveő emrebek nagy többsége semmibe veszi - mi betartottuk, így mivel nem rövidítettünk az útból, még tovább tartott. A valóságban talán egy km-es út nekem olyannak tűnt, mintha 5 km-et gyalogoltunk volna a Szaharában és majd megkukultam a hőségtől. Ezenkívül szarrá is lehet égni! A homok tele van szúrós valamikkel, amik úgy néznek ki, mint egy rajzszög, száraz kör közepén egy fél centis, brutál szúrós tűske van, a flip flop talpából utólag ezeket tizessével operáltam ki és olyan is volt, ami keresztül szúrt a talpon a lábunkig. 

A fényképezőgép annak ellenére, hogy el volt pakolva, tele ment homokkal, mert az ember sarka a ferekéig dobja fel a homokot és szél is volt. 

Nem titok, hogy a dűnék a homoszexuálisok randevús helye. Állandóan szembetalálkoztunk egyedülálló meztelen pasikkal, akik csak egy vállravetett törölközővel flangáltak. Egy ilyen pasi egy bokor előtt áll és oda kukkolt be, mi is benéztünk, miért. Hát nem írom le pontosan, de éppen egy aktus zajlott a bokorban. Nincs gondom a meztlenséggel, és a mássággal sem, addig, míg a harmóniaérzetem nem rontják ezek a dolgok. No további comment. 

Mievel a homoktól védenem kellett a tükörreflexes gépet és mivel minden 50 méteres körzetben előttem áll egy meztelen pasi, letettem a mindenáron való fotózásról és csak egyetlen alkalommal szedtem elő a gépet, ebből születtek ezek a gyorsan lekapott képek. nem akartam paparazzinak tűnni, ezért kifejezetten kellemetlen volt eleve a fényképezőgéppel a kezemben állni.

Terveimben volt pár művésziesebb kivitelű homokdűnés képet is készíteni, de ennek több ellenoka is volt, így első helyen a kibírhatatlan forróság, azután a hihetetlen távolságok és a borzasztóan nehéz haladás a homokban, valamint a sok meztelen ember. Ezen kívül ehhez napfelkelte vagy naplemente az alkalmas időpont, hogy a fény-árnyék kontrasztok sokkal erősebben látszódajank a magas dűnéken, amiknek mi még csak a közelébe sem értünk, mert ezek inkább Playa del Ingleshez estek közel. 

Ahogy kiértünk végre a tengerhez, ott már nem mertem fotózni, mert a hivatalos nudista strandra értünk és nem akrtam, hogy valaki is azt gondolja, hogy őt fotózom titokban (amit biztosan sokan csinálnak). Itt nagyon erős szél volt. A tenger nyitott, védtelen a strand, hosszan elnyúló, finom, világos homok. Ledobtunk mindent egy kupacba, pillanatok alatt pucérra vetkőztünk és berohantunk az erősen hullámzó tengerbe. 

A nedves homokos sáv a parti sétálók "sétánya", itt olyan mennyiségben áramlottak a népek mindkét irányba, hogy alig lehetett köztük átjutni a vízoldalára. :-) Az óceán nagyon kellemes volt és a hullámzás ellenére is kristálytiszta. Hosszasan fürödtünk is, majd napoztunk egy kicsit, majd ismét fürödtünk és utána nagy bánatunkra elmentünk, mert páromnak muszáj, hogy árnyék legyen, különben rákká ég, és mivel erős volt a szél, nem tudtuk felálíttani a strandsátrat, így árnyék nélkül maradni sem tudtunk. A visszafelé út a déli, legnagyobb melegben még emebrölőbb volt. 

Nagy élmény volt itt lenni és szeretünk nudizni, mert nagyon jó érzés ez a szabadságérzés és hogy a víz, nap minden testrészünket megérinti, de tudtuk, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy itt jártunk. A parkolási mizériát és a sivatagi túrát már nem vállaljuk be mégegyszer, így dűnefotózás sem lesz. 

Amadores Beach.

A kedvencünk volt, már írtam is. Bár nem szeretjük, a napágyakkal telzsúfolt "heringesdoboz" strandokat, de Amadoresnek mindkét végében, illetve a közepén volt szabad hely is és mi mindig a Puerto Rico felé eső végében tanyáztunk le. Hatalmas parkoló van az egész strand hosszában, ami ingyenes, amin nagyon csodálkoztunk is. Árak: ágyak, napernyő, minden egyenáron, darabonként 4 Euro - nekünk nincs rá szükségünk, mert fabatkát sem ér az egész, mert a beállított napernyők árnyéka még csak véletlenül sem a napágyra esik. A strand közepén van egy nagy wc-zuhanyzós rész, a wc-ért 50 Centet kell fizetni, a zuhanyzóért asszem 2,50 Eurót. Amúgy vannak a strand mentén lábmosó csapok. A strand közepén egy nagy karácsonyfa állt, alatta egy ember méretű Mikulás bábuval. Világos koralltörmelékes a homok, a víz lassan mélyül és nagyon tiszta és nagyon méllyé válik. Az egész strand hosszában bárok, éttermek, fagyizók, szuvenírárusok garmada sorakozik. Ebédidőben mind megtelnek. 

Az öböl két végét molók védik, ezeken is napozóágyak sorakoznak és a mólók védik az öblöt a hullámzástól, de nem zárják be annyira, mint Mogánnál. 

Visszatérve este: 

Puerto Rico. Hasonló a megszokott itteni strandmodellhez: félkörív alakú öböl, a kikitő mólóival védve, sok napozóággyal. Nekünk valamiért túl túl zsúfolt volt. Nem próbáltuk ki.

Anfi del Mar. Ezt sem próbáltuk ki. A képeslapokon vakítóan fehér homokos strandnak mutatták be a szintén mólókkal védett kis félköríves partot. Meredek sziklákon állnak felette a szállodák, egy pillanatra az olasz sorrentoi partokra emlékeztetett a beéíptettsége miatt. Nem tudtunk sehol sem megállni, parkolni, illetve a strandhoz lejutni (kocsival). 

Az összes többi strandnál nem jártunk, illetve ahol az egésznapos kiránsulásaink során készítettem fényképet, azokat majd ott mutatom.