Gran Canaria - Halvacsoráink (tengeri halak és garnélák elkésztése)

Ahogy már említettem, mi halimádók vagyunk, szerencsére mindketten egyformán a párommal, így nem okoz vitatémát a folytonos halevés. A friss hal hihetetlenül jó ízű egy mélyfagyasztottal szemben és a tenger gyümölcsei is, ha az ember tudja az elkíszítés jó módját.
Ez egy utazási blog lenne és nem főzős, de ha a megszokott módon, napokra lebontva, naplószerűen írtam volna a beszámolóm, akkor is odakerültek volna ezek az ételek a napok végére. Így most egy külön bejegyzést szentelek a halainknak - akit nem érdekel, hagyja egyszerűen ki. ;-) 

A dorade (aranydurbincs) a kedvenc halunk. Omlós, fehér, szinte csirkehús stabilitású hússal, finom saját ízzel. Sütés után könnyű úgy szétszedni, hogy a gerinncel szinte az összes szálka egyben kijöjjön, így a leginkább szálka nélkül élvezhető hal is egyben. Még soha sem okoztt csalódást.
Én úgy szoktam elkészíteni, hogy a kibelezetten és megpucolva megvett hal hasüregébe hagyma- és fokhagymakarikákat teszek, előtte beszórom belül jócskán sóval, borssal, grillfűszerrel. Kívül ugyanezekkel, plusz kakukkfűvel és oregánóval is megszórom. Olajon és hagymakarikaágyon sütöm a sőtűben, cirkulációs hőn, 200 fokon 40 percig. Sütés után levágjuk a fejét (a szem alatti arcrészben rejlik - hozzáértők szerint - a hal állítólag legfinomabb húsa - ezt nem tudom igazolni, hogy más íze lenne, mint a többi résznek, de ki szoktuk szedni és megenni ezt is). A hasánál kettébe szétnyitom és a gerincét egy darabban kihúzom. Gran Canarián kilója kb. 6 Euro. 

Garnélák. A legfinomabb étel számunkra, amit a teneg adni tud. Titka a jó elkészítésben rejlik. Sok munk a megpucolása, de ez minket nem zavar. Előbb a fejét kell lecsavarni és a lábak alá nyúlva le lehet fejteni az egész páncélt. Igényesebbek, mint a párom, felvágják a háti oldalát, ahol a bél rejlik (egy kis fekete csík) és éles hegyes késsel ezt kikaparja. Így higiénikusabb, de nem néz ki olyan esztétikusan, mintha nem lenne felvágva.
A lényeg a sütés módjában van. Sok fogókhagyma az olajban elhagyhatatlan, én még kis oregánót is szoktam beletenni. Forró, rotyógó olajba kell bedobni a garnélákat és amint összekunkorodnak, azonnal fordítani és kb. összesen egy perc után már ki is venni. Amikor elkezd keményebbé válni a húsa, akkor jó, ha túl sokáig sütjök, gumi lesz. 

A Kardhalfilé egy mennyei ízű, szintén keményebb állagú húsu hal. Szintén csak rövid ideig szabad sütni, különben megkeményedik. Az olajba itt is kis fokhagymát teszek, amúgy meg csak sózom, borsozom. Kilója 14 Euro körül szokott lenni, most akciósan 10 Euro körül volt.

Padlizsán formájú, világos zöld, csíkos cukkinit sütöttemmellé, ami hihetetlenül ízes volt. 

Salema/sarpa salpa (magashátú durbincs). Ezek nem voltak jók. Ugyanúgy készítettem el, mint a dorádát, de iszonyú vacak íze volt, a fejénél a hasüregben volt valami fekete tintaszerű maradvány a kikapart részekből, feltételezem, hogy ez adta a förtelmes, megfogalmazhatatlanul kémaia ízt. A hal élvezhetetlen volt és csak evésekor ismertem fel, hogy ugyanezt, ugyanilyen rosszat, ettünk már Tenerifén is. A felét legyűrtük, de a felét eldobtuk. Nem tudom ajánlani, de lehetséges, hogy csak mi csináltunk valamit rosszul. Utólag, most a nevének keresésekor találtam cikkeket, hogy a fejében hallucinogén anyagok vannak... 4 Euro körül volt kilója. 

Sama (fogasdurbincs). Mint a doráda, olyan  nagy kedvencünk. Ízre is nagyon hasonló, nagyon omlós finom húsa van és egészen 14 kilós óriásokig tud nőni. Kilója a dorádától 1-2 Euróval volt drágább, azaz 8 Euro körül egy kiló. 

Langostinos, azaz languszták. A garnéláktól nagyobb, szürke színű rákok. Csak halfanatikusok fogják kibírni a pucolását :-) mert a nagyobbacska fej lecsavarásakor egy jó nagy adag agy, meg bél, meg miegymás, narancssárga undorító trutyi spriccel ki mindenhova, ezután még a garnélánál szokott módon le kell szedni a lábait és a páncélt, előny a béllel, hogy nem kell felvágni, általában ki lehet húzni egyben. Én már megszoktam, nem undorodom tőle, gyorsan meg tudom pucolni, de fel lehet venni gumikesztyűt is. Ezek ugyanolyan ízűek, mint a garnélák, csak nagyobbak, húsosabbak. Ahogy beledobjuk őket a forró olajba, pillanatok alatt ugyanolyan rózsaszínűre változik a színük, mint a garnéláknak. 9-10 Euro volt egy kiló. Mi általában 600-700 grammot vettünk egy vacsorához, ami olyan 30 darab állatkát jelentett durván. 

Mini szardellák (amit Görögországból gavros-ként ismerünk). Ezeket lefagyasztva, egy kilós csomagban vettük, ha jól emlékszem, olyan 3 Euro körül. Forró olajba dobva addig kell sütni, míg aranybarnára, ropogósra sülnek. Hátránya, hogy baromira spriccel az olaj a kiolvadó víztől. Majdnem olyan, mintha chipset enne az ember, fejestől, gerincestől lehet megenni, más lehetőség nincs is a méreteit tekintve. :-)  

És megint doráda és languszták: