2017. június 20., kedd

Seychele-szigetek - 14. rész (Utazás Mahéra, Beau Vallon)

12. nap

Nagyon gyorsan eltelt a 4 nap La Digue-n és még maradnék nagyon. 
6:15-kor kelünk, ismét az előző este a szobába kért reggelit fogyasztjuk a teraszon. 7:30-kor kiállunk az utcára, a recepciós nőt kértük meg, hogy szervezzen valami taxit nekünk, meglepődünk, mikor egy ilyen elektromos golfautó szerűség érkezik, amin ő is ott ül és egy fiatal nő vezeti. Mondja, hogy ma ő is Mahéra utazik és ő a mi taxink, nem kell fizetnünk sem érte semmit. 

Előbb Praslinra komplolunk át. Bent ülünk most a belső térben és nem erős a hullámzás, a fél órás átkelés problémamentes. Praslinon jó fél órába telik az átszállás a másik kompra, ez még nagyobb és egy óra hosszát tart az út Mahéra. Iszonyatosan hánykódunk a nyílt óceánon, annyira rosszul vagyok, hogy végig egy zacskóval a kezemben kínlódok és küzdök a hányás ellen. Sokan hánynak is. Borzalmas ez az egy órás út, nem gondoltam, mert a másik kompon nem volt rossz. Ha ezt előre tudom, inkább repültünk volna visszafelé is. Mikor megérkezünk, borult idő fogad.

Az előre (a szálláson keresztül) megrendelt taxi névtáblával vár ránk és már fél 11-kor a szálláson is vagyunk és a szobára sem kell várni, már készen van. A szállásunk egy családias villában lévő 3 apartman egyike, komplett mindennel berendezve, nagy tágas és szép kilátással a Beau Vallon öbölre, de mint ahogy Anse Volbertnél is volt Praslinon, úgy itt is nagyon kint a központtól. szintén másfél-két km-et kell gyalogolni. 










Ahogy átautóztunk Victoria dugós, káoszos forgatagán, ahogy látjuk itt a sok autót, a sok embert, szinte sokkol az egész La Digue elavultsága és néptelensége után. Itt is minden nagyon szép, de valahogy elveszett a varázs és ezt végig érzem is itt, sokan mondták is ezt előre, hogy így lesz, de nem tudtam elképzelni.

Most mindent kipakolunk és fél 1 körül nekiindulunk a partnak és végigsétálunk a központig. A központi partszakasz mögött van egy pici sétány, ahol minden nap árulnak frissen főzött ételeket bódék, itt veszünk ebédet és meg is esszük a parton. Mindketten halas ételt eszünk, én curryt, M. valami mást. Nagyon finom, de iszonyúan csípős, majd meghalok tőle, annyira ég a szám. 














Utána keresünk egy árnyékos partszakaszt és ott maradunk délután strandolni. A víz csodálatos, sima, nem hullámzik, lassan mélyül, és simán lehet benne úszni is, krisztálytiszta, mindent látni, nagyon tetszik, mert ez az első víz, majdnem két hét eltelte után, amiben lehet úszni és nem csak bokáig pancsolni. 





Fél 5-ig maradunk, a muszáj visz csak haza, mert érzem, hogy elkap a hasmenés. El is kap, mire hazaérünk, de nagyon. Szemközt a szállással van kisbolt, ott veszünk pár innivalót és egy kis üveg Takamaka dark rumot, mert sok utazó mindig azt állítja, hogy az alkohol kifertőtlenít és elmúlik tőle a hasmenés. Én nem iszom ilyen tömény dolgokat normális esetben, a rumot kólával és citrommal isszuk, de ez valami olyan ismeni finom, hogy én ilyen jó ízű, aromás kellemes italt még nem igen ittam. 
Sajnos a hasmenésre a rum semmit sem használ, de még a harmadik tabletta sem. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése