Még mindig semmi izgalom

Sokan kérdezik, hogy állunk a thaiföldi út szervezésével, készülődök-e nagyon stb...?

Meg kell mondjam, hogy nem. Ezért is hallgatok ennyire. Váratlanul jött, mint mennyből a villámcsapás, miközben éppen fél éve szerveztem a seychelle-szigeteki utazásunkat, amit anyagi okokból nem tudunk kivitelezni. Mikor kiderült, hogy nem megyünk, nem maradt más, mint a végtelen csalódás, és a gyors keresgélés valami más után, ami egzotikus, de jóval olcsóbb. Ez lesz életem első utazása, amit nem hosszas felkészülés és ismeretek szerzése után foglaltunk, hanem fordítva. Bementünk az utazási irodába, azt mondtuk, ennyi pénzből kell valami, azt mondták, ez van. Hazajötttünk, aludtunk rá egyet, másnap befizettük. Máskor általában egy év és hat hónap közötti időtartamot töltök el az adott utazás előtt az ismeretek szerzésével, jegyzeteléssel, programjaink kitalálásával, szállások kinyomozásával, és miután kellőképp rá vagyunk izgulva a helyre, akkor foglalunk. Most ez az egész fázis kimaradt. Van a lefoglalt út és nem tudok vele a fejemben mit kezdeni, mert a belsőm nem oda akart utazni és még most is az áhított cél után vágyakozik, arról álmodozik. 

A másik dolog, hogy elkezdtem fórumot olvasni és eddig minden utazásnál a fórumok adták a legtöbb infót, de jelen esetben az érintett fórum tele van rosszindulatú emberekkel, akik csak kötözködni szeretnek és több száz oldalnyi iromány mindenről szól, a környező országokról, kint élő magyarokról, meg ezer más témáról, de nem arról, amit én keresek. Ráadásul leszólják az embert, mert nem maga szervezi az útját, hanem irodával megy. Végül is ez ránk most csak fele-fele arányban igaz, mert a repülőjegyet magunk vettük a neten a légitársaság oldalán, csak a szállást foglaltuk irodánál. De könyörgöm, miért nem mindegy ez??? Megmondták azt is, hogy szerintük a legvacakabb helyre megyünk Thaiföldön, így még ha nem is hiszem ezt el, akkor is valahol mélyen ez nyomot hagy és csak sajnálkozok, hogy minek siettük el ennyire, miért nem csináltuk úgy, mint máskor, hogy előbb kitaláltunk volna egy jó kis körutazást és azután annak megfelelően fogalltunk volna...Nem lehetett, mert olcsón akartuk és egy körutazás már sokkal többe került volna. De éppen az is zavar, hogy így meg 16 napot leszünk egy helyen, egy szigeten, ahol talán unalmassá válhat ennyi idő. Szóval 16 napot sokkal jobban kellett volna kihasználni ilyen távolban, ahova nem minden nap utazik az ember. Megalkudtunk, mert nem voltunk elég türelmesek és bátrak. A bátrak pedig most utaznak Afrikába (két baráti pár is) és olyan helyekre jutnak el, amik a legnagyobb álmaimban szerepelnek és százszor jobban szeretnék én is odamenni. 

Meg a fórumon öngyilkosságnak mondják az ottani autóbérlést. Viszont, ha nem autózunk ki a szigetről, hogyan ismerhetnék meg bármit is? Így ez is csak elbizonytalanít, hogy mi lesz majd ott, mennyire tudunk majd mozogni, mennyire igazak a kárálások.

Így aztán nincs lelkesedés. De tudom, hogy azonnal lesz, amint kiszállok a repülőgépből. Tudom, hogy minden szuper lesz, csak most nincs mozgató erő. De tudom, hogy a legjobbat fogjuk kihozni az egészből é baromi jó lesz és vissza is fogok vágyni. 

Elkészült az új, eu-s útlevelem. Majd valamikor deccember végén, vagy inkább január elején el kell majd mennem a müncheni thaiföldi konzulátusra, vízumot intézni. A németeknek nem kell! Tök gáz szerintem, hogy Németországban élek és a párom német, én meg futkoshatok vízum után. Abba már bele sem gondolok, hogy mi lenne, ha nem kapnám meg, míg ő meg minden további nélkül utazhat.