2015. augusztus 14., péntek

Izland - 7. nap - Húsavík: bálnalesen

6:20-kor kelünk, most sem alszom ki magam. A reggeli a szomszéd hotelben 7 órától fogyasztható, de mi már szenvtelenül negyed órával korábban lerohamozzuk, mert csak így tudunk időben elindulni. Amúgy nagyon szuper, nagy a választék, minden van. Alaposan beeszünk és előző este pakoltam már szendvicseket az útra. Ismét szitáló ködben indulunk, fél 8-kor el. Már tényleg tele van a hócipőnk vele, hogy minden nap ugyanez van. Kicsivel 9 után már oda is érünk Húsavíkba. 







nagy goda barátom ismét

Alaposan beöltözünk, két nadrág, három felső és sídzseki. A bálnalesre előzőleg vettük meg interneten a jegyet a North Sailing társaságnál (76,5 Euro). Itt kb. 13 Euróval drágább volt, mint a másik társaságoknál, de ők halászbárkákkal hajóznak ki, mi pedig egy hatalmas nagy vitorlásjachttal, ami önmagában is már élmény számunkra. A hajóraszállás előtt kiosztják az overallokat, amik a víztől, széltől és hidegtől védenek. Először túlzásnak tartom, de szükségessége beigazolódik az út során. 9:30-kor indulunk. Egy angolul jól beszélő izlandi tengerészlány mesél időnként egy mikrofonba. 












Időközben kezdenek elvonulni a felhők és mi a csuda, kék eget látunk ennyi nap szürkeség után! Kezdetben egészen távol látunk ún. fehércsőrű delfineket, azaz ezeknek az uszonyát úszás közben, de csak egészen rövid ideig. Ezek igen nagy testű delfinek. 
A távolban szép partok és vízesések tűnnek fel, majd elérjük a Puffin-szigetet. Egy kerek sziklatömböt, ahol több tízezer lunda fészkel. Mindenütt hemzsegnek, a levegőben, a vízen úszva, de nem kerülünk hozzájuk olyan közel, hogy a fotózás optimális lenne. 

























Ezután végtelen hosszú és halál unalmas hajókázás következik. Semmit sem látunk a vízen kívül. A legtöbb túratársunk lehajló fejjel bóbiskol. Mi nem adjuk fel, figyelünk, de egyre jobban reményvesztettek vagyunk, hogy látunk-e bálnát. 








Végül elérjük a széles Skjálfandi-öböl túlsó oldalát, ahol több hajó is körözget egy sziklafalas part alatt. Maga a sziklás part is gyönyörűséges, de felcsillan bennünk a remény, hogy miért is csoportosulnak egy helyen azok a hajók és igazunk is lesz. Végre feltűnik az első hosszúszárnyú bálna. Olyan, mintha egy szikla lenne csak. Egy sötét, rücskös hát látszik csak a vízből. Hogy bálna, csak onnan lehet felismerni, hogy időnként fújtat egy nagy gejzírt felfelé. Ezt a bálnát ötször látjuk különböző pozíciókban és távolságokra a hajótól itt és ez volt minden. Persze hatalmas élmény, de többet vártunk, mert a képeken, magát a vízből kivető, ugrabugráló bálnák láthatók, vagy a hajó mellett csoportban úszó több bálna is. 
























Nagyon jó taktikát választok a fotózáshoz. A többség a hajó orrában tolong, hátul kevesebb ember maradt. Beállok a hajó közepére, ahol egy jó átjárási lehetőség nyílik mindkét oldal felé. Amint kiderül, melyik oldalon bukkan fel a bálna, azonnal oda megyek. 
A bálna egy kicsit úszkál így, hogy a háta látszik, majd alámerül, azzal a bizonyos pillanattal, amikor a lebukás végén csak a csodálatos farkuszonya látszódik ki a vízből. Ilyenkor mélymerülésbe kezd és vezetőnk szerint 6-7 percig lent marad mélyebben. Ezután mindig teljesen más helyen bukkan fel. Mind az öt alkalommal kb. egy percig lehet látni, ez szerintem igen bőséges idő jó fényképeket készíteni. 
Ha valaki bálnalesre megy, javaslom, hogy maradjon a hajó hátsó végében, a tömegektől távol, középen, ahogyan én (ha beáll az orrba a tömegek közé, ott mozdulni, sem tud és hogy a bálna a hajó orra előtt jön fel, arra semmi garancia nincs, így aki beszorítja magát a tömegbe, saját magával tol ki) és állítsa be a gépét sorozatfelvételre mozgó alanyhoz (pl. sport) és nem árt ehhez egy gyors sebességgel író tárhelykártya sem. Mind az ötször elkaptam ezt a farkuszony-pillanatot! 
Rettentően sajnáljuk, hogy vége és indulunk vissza Húsavikba. Az egész napot el tudnánk tölteni itt. A visszaúton adnak egy bögre forró kakaót és egy fahéjas mini csigát hozzá. 








Rettentően sajnáljuk, hogy vége és indulunk vissza Húsavíkba. Az egész napot el tudnánk tölteni itt. A visszaúton adnak egy bögre forró kakaót és egy fahéjas mini csigát hozzá. 


1 megjegyzés:

  1. Jaj, de szuper! :-) Örülök, hogy sikerült bálnát látnotok, és tök jó képeket csináltál!

    VálaszTörlés