Ósarnál a Hvítserkur kilátópont előtt látjuk szemközt azt a földnyelvet, ahol írták az index fórumon, hogy fókák szoktak napozni. Nagyon messze van, csak rengeteg világos valamit látunk, amiket fentről nem lehet felismerni, hogy fókák-e, csak a távcsővel. És azok! Totál izgatottak vagyunk, hogyan lehetne oda lemenni, hiszen közte privát telkek vannak.
De aztán a kilátópontnál vezet le ösvény a tengerpartra és el lehet sétálni a fókákig, amik olyan 70 méterre vannak tőlünk szemben, csak közöttünk víz van, így ettől közelebb már nem lehet menni. A szélben lehetetlen remegés nélkül tartani a teleobjektívem, de még így is csodás fényképek születnek innen. Teljesen boldogok vagyunk a fókáktól és a csodálatos erős színektől.
Egy csigaforgató a kicsinyeivel és párjával:
belőlük igen sokat láttunk mindenhol Izlandon
Száznál több fókát számoltam itt:
Hosszasan elidőzünk itt. Végül leülünk egy fűvel benőtt, fekete homokos dűne elé, úgy, hogy a dűne mögül fúj a szél és ezáltal szélvédett a hely és annyira melegen perzsel a nap, hogy napozni is lehetne. Ilyen lenne szél nélkül: tökéletes. A fókákkal ellentétes irányban csodálatos sziklatömbök állnak a parton a víznél. Leírhatatlanul szép a látvány.
Kihangsúlyozom, hogy a fotók színei természetesek, nem adtam hozzá sem kontrasztot, sem szaturációt, olyanok, amilyennek ott fotóztam őket!
Gyönyörű színek!
VálaszTörlés