Ezután még egy kis zöld krátertó következik és elérjük a déli partot, ahol elautózunk előbb kelet felé Þorlakshöfnig, ahol semmi érdekes sincs, majd vissza Grindavíkig, ahol egy kis vendéglőben eszünk, hogy kiadjuk maradék 5000 ISKoronánkat. M. hallevest eszik, ami csak egy igen csekély adag, egy leveses tányér, ami tele sincs (1.790 ISK), én meg rántott halat (2.400 ISK), ami adagra kiadós, de semmi íze sincs, se só, se bors, semmi fűszer rajta. Hófehér, gyönyörű, omlós halhús, de még magának a halnak sincs tipikus hal íze.
Megnézzük még a Kék Lagúnát (fürdő), azaz körülötte kívül, amit látunk, meg belesünk, de pokolian drága (50/65/80/165 Eurós jegyek vannak).
Ezután már Keflavíkba megyünk, és annak környékén körülnézünk. Njarðvíknál van egy viking múzeumegyüttes, szabadtéri skanzennel és egy nagy üveggel fedett házzal, amiben egy restaurált vikinghajó látható.
18 óra felé érkezünk a szállásra. A nő szörnyen felületes. Akarja elmagyarázni, hol a fürdőszoba, meg miegymás. Mondom neki, hogy két hete voltunk itt (akkor is meséltem neki, hogy majd jövünk mégegyszer). Nem emlékszik, ami megbocsájtható neki. Fülhallgatóval a fején, tréningruhában, mezitláb, énekelgetve csárézik ide-oda a házból ki-be. A konyhában a két héttel ezelőttihez képest még nagyobb kupleráj van. A szobánk rendben van. Vacsorát melegítünk és pakolászok, így telik az este.
03:15-kor kelünk, de nem mi vagyunk az egyetlenek, mások akkor, amikor mi még csak reggelizünk, már lépnek is le. 4:40-kor elindulunk a reptérre. A kocsi visszaadásánál semmi gond nincs, nincs sérülés, ezt igazolják és alá is írjuk. Amúgy csak a Sixt volt az egyetlen cég, amelyik hajlandó reggel 5-kor nyitni. Rengeteg járat indul egy időben, így az egész reptér zsúfolásig tele van.
A hazarepülés felét átalusszuk, így hamar eltelik.
