Izgatott vagyok és alig tudok aludni ismét, végül 4:45-kor véglegesen felébredek, de mivel a vekker csak 6:20-ra van beállítva, internetezéssel töltöm az időt az ágyban, míg M-et felkeltem. Kényelmesen reggelizünk, kaptunk 8 szelet toastkenyeret, sajtot, sonkát és narancslét, meg házi készítésű joghurtot.
Eleinte úgy néz ki, hogy oszladozik a felhőzet és jobb időnk lesz, de Vík felé haladva ismét szakadni kezd az eső. Dyrhóley környéke pontosan ugyanúgy ködbe van borulva mint tegnap, így az esetleges mára tervezett második kiruccanás oda elmarad.
Ma Vík az egyetlen hely, ahol be tudnánk vásárolni, de hát hogyan, hiszen fél 8-kor indultunk el otthonról és az üzletek 10 vagy 11 órakor nyitnak csak. Tankolni viszont muszáj. Itt a benzinkutak felett szinte sosincs fedő. Szakadó esőben, szélviharban történik az itteni első, hosszasan bénáskodó automatás tankolásunk, így szegény M. komplett szétázik, mire végez vele. Ezután pedig két órán át nem tudjuk, hol is vagyunk, ugyanis kb. 50 m a látótávolság. A tájból abszolút semmit sem látunk és végig szakad az eső. Rettentően sajnálom, hiszen ezeket a helyeket soha nem is fogom már látni.
Ezt a három képet a minőségük miatt nem tettem volna fel, de csak ezek adják vissza,
hogy milyen is volt az idő:
A naviban kinéztem, hogy az egész mai szakaszunkon csak Kirkjubæjarklasturban van valami kis üzlet. Ez egy Kjarval, ami meglehetősen drága, egyetlen révén, de kenyeret és fogkrémet mindenképpen kell vennünk (utóbbi ott maradt az egyik szálláson). Ezután kicsit eláll az eső és a köd is egy kicsit feloszladozik.
Núpsstaðurnál megnézzük a kis fűtetejű házas falu maradványait, amolyan skanzen szerűség, de elhagyatott, nincs belépő de karbantartva sincs.
Már messziről látszik a Skaftafellsjökull és egy másik gleccsernyúlvány. A Vatnajökull gleccser Izland legnagyobb gleccsere, 8.100 km² -es a kiterjedése (ami Izland egész területének 8%-át teszi ki) és ezáltal (a földrajzi) Európa legnagyobb gleccsere is. A legvastagabb helyen 900 m vastag a gleccserjég! A gleccser nyúlványai különböző nevekre hallgatnak, így érkezünk mi meg, a Skaftafellsjökull közelébe, Böltibe, ahol egy hatalmas turistainformációs ház van. Innen számtalan kirándulásra lehet indulni.
Sajnos, amikor kiszállunk az autóból, ismét rákezd az eső és egyre jobban csak esik. Előbb a Svartifoss vízeséshez megyünk, ahova kezdetben meredek kaptató vezet és összesen ¾ órát tart oda és vissza is az út. Végig szakad az eső, hogy ernyővel kell mennünk és a széldzsekikbe pedig nagyon beleizzadunk. A vízesés szép, de túl sok időt elvesz a napból.
Nem tudok betelni a közettel, hihetetlenül szép.
VálaszTörlésNúpsstaðurnál nagyon tetszik ez az elhagyatott fűtetős falucska!
VálaszTörlésA vízeséshez pedig tényleg jó sokat kell gyalogolni. Nem tudom, hogy melyik úton mentetek, mi oda az egyiken, vissza a másikon, és útbaejtettül Sel falucskát, ugyanilyen fűtetős házak vannak, csak kevesebb, és karban van tartva. Belépő oda sem volt, becsületkassza volt, ha akartál hagytál ott valamit. A nagy tál tele volt mindenféle nációk pénzeivel, az is érdekes volt.