Good bye Hellas?

12 görögországi utazás áll mögöttem, és egyik jobb volt a másiknál. Hellász évekig, sőt majdnem két évtizeden át nagy szerelem volt. Elmúlt. De nem teljesen. Csak az a láz múlt el, amit leginkább az első randi bizsergéséhez tudok hasonlítani, azaz Görögország már nem tud újat adni, ami felizgatna, de rettenetesen hiányzik a hangulata, az illatai, az ízei. M. 6 görög nyaralást csinált végig velem, és nélkülem kettőn volt. Mielőtt megismerkedtünk, voltak távoli utazásai is, azután viszont szinte csak Görögország (miattam). Azt mondta, én vagyok a visszafogó ereje, és nem fogja hagyni, hogy az én mániám miatt leragadjunk egy országnál. Eleinte nehezen akartam máshova utazni, de ahogy belekóstolgattam más helyekbe is, egyre erősebb lett a vágy, hogy mindenfelé utazzunk, mindemellett nem tudtam lemondani Hellászról és muszáj volt minden évben oda (is) menni, ha volt másik utazásunk is, kellett másodikként Görögország. 

A tavalyi nagy körutazás után úgy éreztem, bezárult a kör, és tényleg nem tud ez az ország már újat adni nekem, de M. saját maga is bevallotta (egy filózós estén), hogy nincs másik hely, ahol az a bizonyos hangulat van, ahol meg lehet találni azt a nyugalmat és nincs ország, melynek szebb tengerpartjai lennének. Úgy gondoltam, hogy 4-5 év most simán belefér Görögország nélkül a lelkivilágomba, de most, hogy az idén már februárban mögöttünk hagytuk az éves nagy szabadgágot/nyaralást, úgy érzem, nem telhet el a nyár anélkül, hogy ne lennék az Égei-tengernél, ne ennék olyan isteni finom gíroszt, ne hallanám a kabócák hadát és görög szavakat. Márpedig az idén nem lesz görög nyaralás és ha M-et kérdezem, hosszú évekig sem, mert ő bizony hallani sem akar róla. Én titkon arról álmodozom, hogy jövőre talán egy tíz napos utazást bepréselhetek majd a nyárba, de ő nem akar tudni róla. Nem zárkózik el az elől, hogy ismét odautazzunk majd valamikor évekkel később, de most ő felfedezni akar, és világot látni, és csak ezek a gondolatok vannak a fejében. Görögország legalább annyira nem izgatja, mint engem a Balaton. 

Szóval nehéz dolog lesz ez, ha majd megérik bennem ismét olayn erősen, fojtogatóan a vágyakozás, hogy mindenképp Görögországba akarok menni. Mehetnék mással is, egy barátnővel, M. nem ellenezné, de hát akkor az elvesz a közös szabadságunkból, ami szintén nagyon fontos, hogy azt együtt töltsük. 

A következő görögországi céljeim között elsőként a következőek szerepelnek: Milos, Ios, Chios és Kefalonia. Bármilyikre bőven elegendő lenne az a 10 nap, vagy akár csak egy hét is. Nem marad más, mint hogy reménykedek, hogy a következő években az egyik nagy utazásunk mellé elfér majd másodiknak Hellász is. Egyelőre M. elvakultan csak a nagy utazásokat látja. Nem mintha én nem akarnám, jajj nagyon is, újat látni, felfedezni, de most érzem belül, most bizonyosodott be, hogy nem bírok Hellász nélkül élni, muszáj, hogy oda is utazzunk még sokszor.