Thaiföld 2011. február 14 - március 3./ Három laza nap

Február 24. 

Fél 9-kor kelünk és reggeli után kibérelünk ismét 3 napra egy kis motort Bondnál. Előbb Phuket Townba megyünk. Ott sikeresen megtaláljuk mindegyik vásárcsarnokot, de borzalmasak. Főleg hal, hús és gyümölcs van bennük, iszonyatos, elviselhetetlen, gyomrot kiforgató bűz van, a padlón egy cm mély véres húslében tapicskolunk. Élő!!! teknőst és kígyókat is árulnak megfőzni!!! Szegény teknősöket nagyon sajnálom. 

Gyorsan végigjárjuk, és megyünk a másikhoz, ami még rosszabb, ott már összerámoltak mindent, csak a bűz maradt. Fűszereket akartam venni, de nem találunk. Az első piacon volt pár curry kupac egy nagy lavórban és átnedvesítve tartják, úgy is pakolják be, úgy meg nem akartam. Végül a második piac közelében találunk egy nagy raktáráruházat, ahol van némi (meglepően kicsi választék) fűszer is, de többnyire csak thaiul van rájuk írva, mik azok. Így vakon veszünk pár csomaggal. Még nézelődünk a város óvárosi részében, de ne tartjuk érdekesnek és mindkettőnknek felfordult a piactól a gyomra, nem érezzük jól magunkat, hazamegyünk. 

Ma borús az ég, és nagyon fülledt meleg van. Fél 3-kor érünk haza és pont akkor jön a takarítónő. M. az erkélyen marad olvasni, én lemegyek úszni. Később elmegyünk Karon Beachre, mert ott láttam egyik nap egy nagy piacot és jó lenne már kicsit körülnézni emléktárgy és valami jó ruha ügyében is. De itt is csalódunk. Az árusok azonnal ránk tapadnak, nyaggatnak, hogy vegyünk valamit, felismerik a német beszédet, akkor azonnal mondogatják „saubillig” (ez slang kifejezés, a Sau disznót jelent és sok mindenhez tesszük hozzá ezt a sau szócskát előre, ahhoz hasonlóan, mint otthon a „tököt”, azaz „tökjó” meg hasonlók), ráadásul meg is fognak, a karunknál fogva invitálnak. Minket ne fogdossanak, mert attól elborul az agyunk. M. azonnal ideges az egésztől és utálja és el akar menni. Én legalább végig szeretném nézni, mik vannak itt. Tetszik pár ruha, de amikor megkérdem az árát, olyan összeget mondanak, amiért Németországban két olyan felsőt vehetnék. Ha intek rá és továbbindulok, utánam kapnak és már feléért adnák, de még a fele is drága. Pl. kis lenge, egyszerű, lenvászon nyári ruha 900 Bath (22,5 Euro), utánam hajítva már 350 Bath (9 Euro), de nem is tetszik annyira, hogy kiadjam érte ezt a pénzt. Veszünk egy picike fekete fa elefántot és én egy kagylós nyakéket bőrszíjon, mindkettőért 200 Bathot akarnak, 170-re tudjuk csak lealkudni (később a falunkban 130-ért látjuk ugyanazt az elefántot). Egyik helyen ruhát akarok próbálni, nincs hol, azaz mondja az eladó, hogy két ruhasor között tudom próbálni. M. ott vigyáz rám, és közben leeresztik hirtelen az üzlet négy oldalán az alumínium rolókat a földig, magyarul bezárnak minket. Azonnal félredobom a próbálandó shortot és visszahúzom a saját nadrágom és indulunk kifelé, de lelakatolják az orrunk előtt a kijáratot és a képünkbe röhögnek. Nem tudjuk, mire megy ki a játék, de nekünk ijesztő a helyzet és M. ráordít a lakatoló nőre, hogy azonnal nyissa ki és engedjen ki. A nő erre a többi fickóra néz és pofákat vágva kienged. Ahogy kimegyünk, felhúzzák megint az összes redőnyt. Fura este volt és ezután már nem merünk visszamenni a piac belső részébe, csak kívül mászkálunk. Végül egy helyen veszek pár cuccot, bár jóval árán felül, de nagyon tetszenek. (Jó vacak minőség, az egyik nyáriruhát fel akrom venni egyik vacsorához, de máris szétmegy egy helyen.)

Vacsorázni Pondhoz megyünk, de a reggeli piac óta nem jó a gyomrunk és most az étel sem esik jól, nem is esszük meg mind, émelyegve tántorgunk haza. Szokás szerint az erkélyen tanácskozunk a további programokról. Nagyon szeretnénk elmenni a majdnem 200 km-re északra fekvő Khao Sok Nemezeti Parkba a kétnapos programra. Ebből kettőt kínálnak, egyikben sok kajakozás van és dzsungelben, magas cölöpökre épített kunyhóban van az alvás, a másik program jobban tetszik, ott egy szép tónál kajakoznánk és a tavon (Chiolan-tó) úszó bambuszházakban lenne a szállás. Mindkét programban van elefántologolás is, a különbség csak annyi, hogy a dzsungelesnél első este egy éjszakai dzsungeltúra és másnap megint kajakozás van, míg a tavas programnál éjszakai kenus szafari a tavon és másnap 3 órás dzsungeltúra és csak is ez utóbbi miatt akarjuk annyira nagyon ezt a programot. Nagyon régóta nagy vágyunk egy igazi dzsungelben gyalogolni, úgy igazán, be a sűrűjébe – persze vezetővel! Ez az egyetlen program, ami ilyet kínál, a többi hasonló dzsungeles programok inkább ilyen műhülyeségekkel etetnek, mint krokodil-, majom-, kígyóshow, vagy kaucsukfacsapolás…Esetleg fél órás dzsungeltúra, lebetonozott ösvényen. Szóval a nyaralás foglalása óta filózunk ezen a két napos programon, két dolog van, ami visszatart tőle. 

1. A higiénia hiánya (wc, zuhany, alvás egy matracon, esetleg nincs áram, rengeteg szúnyog…).

2. Hogy fejenként 200 Euroba kerülne, ami iszonyat nagy kiadás, és az egyik strandon talált elég jól megtömött pénztárca* sem enyhítene ezen. 

További levegőben lógó kérdés még az elefántologolás. Akarjuk-e, azaz kell-e nekünk ilyesmi? Itt, Phuketen egész biztosan, határozottan nem, mert nem veszünk részt a kínzásba. De nem olyan rég olvastunk újságcikket a Khao Sokban tartott elefántokról, hogy ott jól bánnak velük. De még így is megmarad a kérdés, kell-e nekünk ez a cirkuszi show, hogy egy szerencsétlen elefánt hátán inogva caplassunk valahol az erőben? A válasz kettős. Nem, nem kell, nem látunk benne semmi jót. Igen, kell, de nem a caplatás, hanem az, hogy valaha az életben ennyire testközelbe kerülhessünk ezzel a hatalmas, kedves jószággal és vajon, ha most nem, akkor lesz-e valaha máskor, máshol erre még lehetőségünk az életben. Végül ez a döntő indíték, és mivel a kétnapos iszonyat drága, meg tartunk a szállás minőségétől, ezért végül egy egynapos túrára szavazunk. 

Február 25.

A nap nagy részét a medencénél töltjük (mert ma nem érzem jól magam, hiába van motorunk). M. ismét masszázsra megy, és délután 4-kor elmegyünk a közeli Bang Taoba körülnézni. 

Ott van nagy Tesco Lotus bolt is, ahol sokkal olcsóbban be lehet vásárolni, mint máshol. A tegnapi nap elment minden étvágyunk a thai kajától és így ma pizzát és rántott húst sült krumplival vacsorázunk (Pondnál), ami nagyon jól esik, de az európai kaják ára a thaiénak 3-4-szerese. Közben az étterem első emeleti teraszáról csodálhatjuk a pálmaleveleken (és sajnos kábeleken) keresztül a csodás naplementét. 

Érdekes módon ma nincs a tenger visszahúzódva, azaz nincs apály, míg eddig minden este itt az volt. A parton sétálva meglátjuk egy másik étteremben ülve az ismerős német párt és odaülünk hozzájuk egy sörre. Ők másnap repülnek haza. Kellemes az újbóli találkozás, de most sem cserélünk e-mail címet vagy egyebet. 8-kor érünk haza és az erkélyen ücsörgünk, de még este 11-kor is patakokban folyik a víz rólunk, a levegő egy cseppet sem mozdul és az erkély nem kifelé van építve az épület falához képest, hanem befelé, így három oldalról el van fallal kerítve, meg van rekkenve a forró levegő és nem emlékszem, hogy életemben valaha is ennyire szenvedtem volna a melegtől, mint itt. Bikiniben ülök kint és izzadok, mint a ló, így később lemegyek a medencébe úszni, ez az egyetlen felfrissítő megoldás. Szerencsére nem szólnak érte, pedig elvileg 7-ig szabad csak a medencét használni. Sajnos nem minden vendég olyan csendes és visszahúzódó, mint én, aki még arra is odafigyelek, hogy a karcsapásaim ne legyenek hangosak a medencébe. Gyerekek is ugrándoznak, viháncolnak és van egy öreg orosz pasi, aki mától kezdve minden este lemegy úszni és a medencében operát kornyikál valami borzalmasan. Mi megtapsoljuk, erre még meg is hajol és megköszöni. Talán inkább nyers tojást kellett volna a fejéhez vágni! :D

Február 26. 

Fél 11-kor indulunk el északra strandot keresni, ahol nincs olyan sok ember, de ilyen igazából csak a reptéri strand volt, ott viszont meg árnyék nincs, és fürdeni sem lehet az erős áramlat miatt. Így végül a Nai Thon Beach mellett döntünk, mert ott nagyon szép volt a víz és bár napozóágyból ott is volt három sor, de kevés ember volt ott. Mikor odaérkezünk, nagyon erős a hullámzás, ezért nem tetszik. Innen látszik, hogy a sziklakiszögellés mögött még egy öbölnek kell lennie, így arra megyünk, de ott egy szálloda van és komplett el van kerítve az egész terület, a strandhoz nem lehet odajutni. 

Útközben:

Még tovább megyünk ismét a déli irányba ezen a parti útszakaszon és fentről meglátunk a dzsungel mögött lent egy szép kis öblöt (Hinkuay vagy Banana Beach). Ide le lehet menni és az egyik fele napágyas és ide long tail boatokkal hozzák az egynapos látogatókat, a másik fele pedig csak maga a természet és nekem tisztára Seychelle-szigetek hangulata van, mert van egy pár szétszórt gránitszikla itt-ott, a vad buja dzsungel és sok pálmafa szegélyezi és a homok is egészen világos. A nagy fák pedig árnyékot adnak a hátsó részen és oda le is lehet telepedni. 

Így aztán itt is maradunk pár óra hosszát és ez a strand tetszik a legjobban a sziget összese közül, sőt  meg merjük kockáztatni még azt is, hogy éltünk legjobb strandja. A vízben lebegve és a nagyon trópusi, egzotikus part felé kifelé tekintve, összeállítunk egy kritérium listát, hogy mitől lesz egy strand tökéletes és olyan még bizony nem volt az életünkben, hogy egy strandon ez a kb. tíz tényező mind együtt lenne – még itt sem, de erősen 9-es egy tízes skálán! :D 

Négy óra felé már nagyon korog a gyomrunk, ezért el kell indulni valamerre. A Bang Taoban lévő Tesco előtt van egy Pizza Company nevű nagy pizzás étterem és Mc Donald’s is. A pizzás mellett döntünk, de a pizzák iszonyatos drágák, így tésztát választunk, de azzal meg jól megszívjuk, mert az csak egy öklömnyi kupac, még gyerekadagnak sem nevezhető és az sem olcsó. Így drágán ettünk és éhesek maradunk mégis. Bemegyünk még a Tescoba, lehet kapni finom péksütiket, és veszünk üdítőket, meg fűszereket is (bár utóbbiban itt is nagyon silány a választék). 

Hazaérve leadjuk a motort és befizetünk az egy napos Khao Sok Nemzeti Park kirándulások egyikére. 

Ma csak tavaszi tekercseket és levest eszünk Pondnál, azokkal is jócskán jóllakunk és a leves isteni finom. 

Ma este is katlani hőség van. Sokkal jobban esik a légkondicionált lakásban ücsörögni, de ezt mégsem lehet, hiszen milyen nyaralás lenne az már?? :D Muszáj élveznünk kint a pálmák és a sötét égen szálló lámpás papírballonok látványát és a trópusok illatát. Inkább cseppfolyósodunk az erkélyen, mint hogy bemennénk. A sörözésnek és társasjátékozásnak csak így van hangulata.