Thaiföld 2011. február 14 - március 3./Robogózás és Krabi

Február 20. – 3. nap motorral

8-kor kelünk és reggeli után befizetünk „Bondnál” egy Krabi és a környéke beli szigetekre való hajókirándulásra. Ennek van speedboatos verziója, ami azonban duplájába kerül a rendes kompos verziónak, így ez utóbbit választjuk. Ez azt jelenti, hogy a Phukettel szemközti szárazföldön fekvő Krabiba menetrendszerinti komppal megyünk át és majd onnan megyünk speedboattal tovább a Krabi előtt fekvő kis szigetekhez. 

Nai Harn Beach

Ezután egyenesen a Nai Harn Beach-hez megyünk a motorral (amit első nap láttunk fentről, ahol a kis folyótorkolat választja két részre a strandot). 

3 órát strandolunk itt, ennél többet még napernyő alatt sem viseljük el a hőséget és ezután ismét Rawaiba megyünk, mert muszáj, hogy még egyszer ehessünk olyan isteni sült halat fillérekért abban a sütödében. A tulaj és a felszolgálók megismernek, beszélgetünk is sokat, és ezek azok a pillanatok, amik közelebb engednek Thaiföldhöz, amikor megismerhetjük egy picikét a helybéli, szegényebb emberek életét. Most egy makrélát eszünk, ami csak 100 Bath és a legfinomabb sült hal, amit valaha is ettem. Hozzá zöldséges riszt kérünk és utána pedig kipróbáljuk a tigerprawns-t (tigrislanguszta?), ami már nem olcsó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint bárhol máshol eddig az életben láttuk. A nagy garnélák isteni finomak, de ízben semmivel sem másabbak, mint az eddig ismert kisebb méretű testvéreik, így igazából megállapítjuk, hogy nem érdemes sokkal több pénzt kiadni a nagyobb méretért, mert ízben nincs különbség. Most 930 Bathot fizetünk mindenért (23,5 Euro), ami még mindig kevesebb annál, mint amennyit Görögországban szoktunk kiadni ennél kisebb és kevesebb mennyiségű halételért. 

5 óra felé már hazaérünk és még sokat úszunk a kellemes medencében. Utána szokás szerint az erkélyen ücsörgünk. 

mosdó a szállodánk recepciójánál

Február 21. Krabi hajókirándulás

5:45-kor kell felkelnünk, szerencsére 6:30-tól lehet reggelizni, és 7-re jönnek értünk, így még pont van annyi időnk, hogy rendesen bereggelizzünk. Kisbusz jön értünk és Phuket város kikötőjébe visznek, ami egy koszos, lepukkadt, tömegkáoszos putri. 6-8 hajó áll bent egymáshoz préselődve és már jóval az indulás előtt beindítják a motort és eregetik a fekete bűzös füstöt, mi meg szívhatjuk be. 

Mire beszállunk, már alig van szabadhely és utánunk még fél órán át áramlik be az embertömeg, a hajó pukkadásig megtelik. Akik kirándulni mennek, azokat ismét csoportosítják, most színes matricákkal, amiket a pólónkra ragasztanak. Később odajön hozzánk egy listával egy Hassan nevű, nagyon szimpatikus muszlim srác, hogy ő lesz az idegenvezetőnk. Sajnos ma szürkeség van, az egész ég borult és így nem csak az ég szürke, hanem a víz és a távolban misztikusan felbukkanó sziklaszirtek is. 

Ezen a kiránduláson csodaszép, vakítóan fehér homokos strandokhoz megyünk és nagyon fáj a szívem, hogy nincs fény, nincs élet a tájban, nem lesznek élvezhető minőségű fotók sem. A komppal másfél órát utazunk Krabiba és sokkal jobban élvezzük a hajózást, mint a speedboattal. Van látóterünk és időnk is bámészkodni. Az Ao Nang öbölnél horgonyoz le a komp, de messze kint a parttól. Itt kell átszállnunk a sokkal nagyobb speedboatra, mint amilyen az első kirándulásunknál volt. Ebbe olyan 40-50 ember fél el és a társaság túlnyomó része most is orosz. 

Elsőként a Tub Island-hez megyünk, ahol a légifelvételekről ismert csodálatosan vakítóan hófehér keskeny homoksáv köt össze két kis sziklaszigetet, és csak apály idején lehet rajta mászkálni. Amikor kikötünk döbbenet ér, mert a 100 méternél rövidebb és max. 3-4 méter széles homoksáv mellett vagy 15 speedboat és ugyanannyi nagy méretű long tail boat horgonyoz és a szigetet úgy lepik el az emberek, mint a kirajzott hangyaboly. Sokkol az embertömeg és ehhez jön még a totálisan szürke ég, szürke víz. Normális körülmények között menekülnék egy ilyen helyről. 

Nagyon csalódottan sétálunk végig kétszer oda-vissza a homoknyelven. Fél óránk van itt, lehet fürdeni is, de nem akarunk. Itt nagy szerencse* ér bennünket, de erről majd máskor. Aztán lassan, sorban egymás után elszállingóznak a csónakok és mi maradunk utolsónak, még pár percig, a már kiürült és sokkal élvezhetőbb szigeten. 

Ezután pár száz méterrel odébb csónakázunk, ahol negyed órát lehet snorklizni, de itt semmi extra látnivaló nincs, pár halon kívül. Elhajózunk a Chicken Island mellett, ahol egy különös sziklatömb valóban egy csirkenyakra emlékeztet. 

A következő cél a Poda Island, ami egy álom (lenne, embertömeg nélkül). Itt egy órát maradhatunk és gyönyörű a strand, a víz, fürdünk is itt, és beszélgetésbe elegyedünk a csoportunkból egy magányos utazóval. A fickó görög, Rodoszon él és elmeséli, hogy nyáron 6 hónapot egy szállodában dolgozik, és spórol, télen pedig utazgat. Örül, amikor vég nélkül sorolom fel a helyeket, ahol már jártam Görögországban. Szerencsénkre itt kisüt a nap végre és előjönnek a káprázatos színek is. 

Poda Island

Kajaárus csónak

Az idő sajnos hamar eltelik és innen a szárazföld egyik öblébe, a Rai Lay West Beach-re megyünk, ami szintén lélegzetelállítóan gyönyörű. Itt egy muszlim étteremben kapunk svédasztalos ebédet, ami nagyon finom és még marad egy pici idő végigsétálni a parton. 

Végezetül a Phranang Cave-ről elnevezett szomszédos öbölbe hajózunk, ahol fél órát fürödhetünk. Itt ismét beborul az ég. A tenger mindig, mindenütt varázslatosan smaragdzöld színű. 

Sajnos ezzel vége a mai napi kirándulásnak és visszavisznek a speedboattal a komphoz és visszahajózunk Phuketre, útközben pedig irdatlanul elkezd szakadni az eső és abba sem marad késő estig. 

A szállodában lezuhanyozunk és utána eláll az eső és elmegyünk Pond asszonysághoz vacsorázni. Iszonyatosan bekajálunk, eszünk levest, currys csirkét, pizzát is – ami finomabb, mint bárhol Európában ettem. Alig bírunk hazamenni, jobban mondva gurulni.😄

Sajnos vacsorához nem nindig viszem el a fényképezőgépet, így nem tudom ezt a gusztusos "sour and spicy" nevű levest lefényképezni. Nagyon finom, erősen citromfű és gyömbér ízű, csípős, és zöldségek és garnélák vannak benne.