Thaiföld 2011. február 14 - március 3./ első két nap

Utazás

Mivel délután indul a gépünk, van időnk kellemesen készülődni. M. bátyja visz ki a reptérre és egy dolog kivételével minden simán és gördülékenyen halad, de ez az egy dolog kizökkent a lelki nyugalmamból. Az Air Berlin becsekkoló pultjánál azt állítja a pultos lány, hogy csak 15 napra érvényes a vízumom. Hiába magyarázom neki, hogy nézze meg, benne van a lejárat dátuma, 3 hónapra érvényes, elmegy a papírjaimmal valami főnökhöz és amikor visszajön közli, hogy csak 15 napig lehetek Thaiföldön, mi viszont 17-et leszünk. Érzem, tudom, belül, hogy bazi nagy baromságról akar meggyőzni, hiszen a müncheni generalkonzulátuson átnézték a kérőlapom és utána stemplizték be a vízumot az útlevelembe. Szóval a konzulátuson már csak tudják. A csaj szerint lehetséges, hogy belépéskor egy vízummeghosszabbítást kell intéznem. Hiába erősködök, hogy 3 hónapig érvényes, szerinte EU-állampolgár, aki nem a saját országából utazik, csak 15 napig maradhat. Mekkora egy baromság? De sikerül neki annyira felidegesítenie, hogy egészen az indulásig reszketek az idegtől, hogy mi lesz, pedig belül érzem, hogy nem lehet neki igaza.  

50 perc késéssel indulunk, a repülés kellemes, már amennyire egy ilyen hosszú, 11 órás ücsörgés annak mondható. Értem ezalatt, hogy nincs egy deka turbulencia sem, nagyon simán repülünk, az idő is elmegy valahogy, bár aludni nem tudunk és nem is fagyasztanak halálra. Az ellátás charter járathoz képest nagyon is jó, csak a két steward fiú, aki a mi sorunkra esik, játssza folyton a nagyképű okoskodót és már nagyon az agyamra mennek. 

Végre landolunk Phuket szigetén, a vízumommal semmi baj, teljesen rendben van. Most még duplán felidegesít, hogy miért kellett a csajnak belém ásnia a félelmet, ok nélkül. Fura, hogy a beengedő tisztek mind papírszájmajszkkal ülnek a pultjuknál. Elgondolkodtat. 

Egy külön, légkondis, luxusautó jön értünk. Igazából simán összerakhattak volna minket az FTI-s utasokkal a kisbuszba, mert ettől az irodától foglaltuk a szállást és a külön transzfert. Élvezzük a külön autó kényelmét, a kilátást, fürkésszük az ismeretlen szigetet, ami nagyon zöld, nagyon buja, nagyon dzsungelszerű. Egyből Mauritiusra emlékeztet. A szállodába egyszerre érünk oda az FTI-s kisbusszal. A szobánkra várnunk kell, jeges zöldteát kapunk és erősködnek, hogy menjünk el egy légkondicionált pihenőszobába. Előbb nem akarunk, de erőltetik. Ez egy zárt tévészoba és marhára bosszant, hogy ki sem látok sehova és minimum 30 órás nem alvás után itt kell dekkolnom egy tévé előtt, mikor előttünk még az egész nap. Többször is lemegyek a recepcióra járkálni, és látom, hogy a kb. 10 főnyi FTI-s csapatot már elszállásolták és szerintem, ezért küldtek minket a szobába, hogy ne lássuk, hogy csak mi várunk annyit. Másfél óra múlva már nem tudom eldönteni, hogy aludjak-e vagy kiverjem a botrányt a recepción. Végül fél 2-kor megkapjuk a szobánkat. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a személyzet nagyon kedves, adtak inni, és odaengedtek tíz percre a hotelrecepció internetjéhez, hogy írhassak haza, hogy megjöttünk, míg a rendes, vendégeknek való internet nagyon drága. 

Szállodánk a Courtyard by Marriott Phuket at Kamala Beach névre hallgatott (azóta sajnos megszűnt és másik tulajdonos kezébe került és sokkal egyszerűbb lett). A Marriott nekem olyan név, mint a Meridien, meg hasonlók, szóval normális körülmények között az a luxushotel, ami nekünk mindig is a megfizethetetlen kategória marad. Érdekes módon Phuketen ez volt az egyetlen hotel, amit napi 30 Euro/fő (reggelivel) árért találtam, és az összes többi, nem olyan neves hotelek szobái 40-60-100 Euro között mozogtak egy éjre. Szóval az olcsósága miatt választottuk a Marriottot. Mondhatom, hogy a szállodánk hibátlan volt. A szoba modern, stílusos berendezésű, külön nappali és hálórésszel, két hatalmas plazmatévével (amit egyszer sem kapcsltunk be – nem úgy, mint a szomszéd oroszok, akik imdáják fél éjjel bömböltetni az orosz adókat!). A szekrényben vasaló, vasalódeszka, esernyő, frottírpapucsok, számkódos széf, hajszárító. A cipőt le kell venni és az erkélyen kint hagyni, szép parketta a padló. A légkondi egész nap megy. Hatalmas, kényelmes ágy, kis erkély, tiszta fürdőszoba, minden nap törölközőcsere és strandtörölközők minden mennyiségben. Szóval nagyon tetszik. (A reggeliről majd a megfelelő részben.)

Kipakolunk és fürdünk egyet a trópusi környezettel kialakított medencében, de kint a napon nem lehet elviselni a forróságot és mivel nagyon fáradtak vagyunk, kezdünk elszenderedni a tűző napon, ezért inkább összekapjuk magunkat és elmegyünk felfedező sétára. Előbb a strandhoz megyünk le, ami 5 percnyi járásra van. Nagy öböl, és iszonyatos embertömeg, pocsolyalangyos és sekély víz, nem igazán tetszik. Minden 5 méteren masszírozóstandok vannak, amelyek széles padjain többnyire partre vetett hájas fókák csillognak a masszázsolajtól, nem éppen szép látványt nyújtva. A növényzet és az egész hely jellege, meg ugyanazon galambok ritmikus krukukukuzása erősen Mauritiusra emlékeztet. A part nagyon hosszú és rengeteg kajálda és kacatárús van. Messzire elsétáunk és a partról betérünk a faluközpontba, ott sok üzlet van, veszünk innivalókat és az országút mentén akarunk hazasétálni, de az elkanyarodik és hatalmas nagy, hosszú kerülőútba telik visszacaplatni a tűző napsütésben. Mivel éhesek vagyunk, nem megyünk rögtön a hotelbe, hanem visszamegyünk a partra és egy legszimpibb kinézetű kajáldában eszünk. Az étlapon minden fotókkal is szerepel. Csirkehúsos, zöldséges rizst és tésztát eszünk. Finom és nagyom olcsó. Mindkét étel 100 Bath (2,5 Euro). A hőségtől és cipekedéstől kipurcanva érkezünk a hotelbe vissza és nagyot úszunk a medencében, majd zuhanyozunk és tanácskozunk, hogy legyenek a programjaink a következő napokban. 8-ig bírunk fent maradni és kidőlünk. 

Kamala Beach 

Masszázsstandok a strandon

Frangipani 

Február 16. – második nap

Este 8-tól, reggel 8-ig sikerült 12 órát aludni, ezzel az átállás is nagyjából el van intézve. A nyitott és nagyon hangulatos reggelizőteremben egy sereg kis helyes thaiföldi ugrál körbe, hangos „Pányikáááá” (vagy valami hasonló) üdvözléssel, nagyon helyesek és kedvesek. A reggeli büférendszerű és leírhatatlanul bőséges a választék: péksütemények minden fajtája, legalább 5 féle fehér és barna kenyér, gyömölcs- és zöldségpult, tojásrántotta kívánság szerint, egy pult 8 féle főtt kajával, sajtok (roqufort is, ami a kedvenc regglisajtom), felvágottak, ezer müzli, joghurtok … sorolhatnám egy oldalon át. Szóval nincs ember, aki itt ne találna kedvére valót. Hosszasan és sokat reggelizünk, mert a reggelinek estig ki kell tartania. A személyzet állandóan körbeugrál, lesi a kívánságunkat. Zabálnivaló kis törpék, a lányok gyönyörű arccal, a fiúk is helyesek és a kis narancssárga egyenruhájukkal van bennük valami huncut bohócszerűség is. 

Reggeli után el akarunk menni a partra, hajókirándulásokra befizetni, de a hotel kis utcájában megakadunk a második kirándulásközvetítő irodánál, és ott érdeklődünk. Mivel a fickó olyan ajánlatot tesz, mint ahogy írták a fórumon, hogy ennyiért reális a kirándulás, ezért nem is akarunk már továbbcaplatni a hőségben, hanem be is fizetünk nála a Phang Nga hajókirándulásra, ami a prospektuson egy főre 2900 Bathnak van hirdetve és 1700-ért kapjuk meg. 

Aztán taxival (túl drága: 200 Bath a közeli strandra, ami max. 1,5 km-re fekszik) a Laem Sing Beachre megyünk, ami álomszép és sajnos ez is tele van emberekkel, de teljesen elámít a világos aranyszínű homok, a különösen zöldes színű víz és a strandot körülvevő igazi dzsungel kombínációja. Egy igazi álomstrand! 

Egész nap itt maradunk, 200 Bathért bérelünk napozóágyakat és ernyőt, de még a vízben és árnyékban is csak kínok között viseljük el a gyötrő forróságot. M. csak az árnyékban van és jól bekrémezve, mégis alaposan leég. Eszem a strandon egy tésztás kaját, mert nem bírom ki estig éhesen, itt drágább kicsivel. A hazafelé utat, a kanyargós, meredek úton bevállaljuk gyalogszerrel. Végig a sűrű, kabócáktól harsogó dzsungel mellett gyalogolunk.

Kiizzadva, kipurcanva érkezünk haza fél 5 körül és azonnal a medencébe kívánkozunk, ami kellemes felfrissülést ad. Sajnos pont akkor takarítják a szobánkat, amikor felmegyünk (szokatlan ilyen későn). Az erkélyen várjuk ki, hogy bemehessünk zuhanyozni. 

6 után elindulunk a partra vacsorázni. Éppen naplemente van. Ott eszünk, ahol tegnap, mert itt van a legnagyobb választék és a legolcsóbb árak és a többi kajálda inkább koszos kifőzdének hat, mint megbízható étteremnek. Minden nap új ételt próbálunk ki. Mind finom és bőséges. Kicsit sétálunk még és hazamegyünk. A légkondi nappal egész nap megy, este kikapcsoljuk, így tökéletesen kellemes hűvös klímában alszunk. Ma 9-ig bírjuk, még nem állt át a szervezetünk teljesen a időeltolódás miatt (itt 6 órával előrébb jár az idő, mint otthon). Ma nem alszunk jól, mert egy szúnyog nem hagy békén.