12 görög nyaralás

ennyi van mögöttem

Sosem lesz semmi sem összehasonlítható életem első útjával a tengerhez, ahol elsőként fedeztem fel ezt a másik világot. Azóta mennyit utaztam már!?

Csak Görögországban 12x voltam. Ezek az utazások erősen rangsorolódnak bennem, ezekről írnék most és kezdeném egy listával, amiben az utazások időrendi sorrendben sorakoznak:

1. 1995 Korfu 7 nap

2. 1996 Kréta 7 nap

3. 1997 Stavros 14 nap

4. 1997 Tolo 7 nap

5. 1998 Korfu 14 nap

6. 2002 Thassos 7 nap

7. 2004 Santorini - Naxos 14 nap

8. 2005 Peloponnes 20 nap

9. 2006 Samos 14 nap

10. 2007 Karpathos 14 nap

11. 2008 Kos 10 nap

12. 2010 Peloponnes 19 nap

Összesen 147 nap (ha jól számolom - matek sosem volt az erősségem), azaz majdnem 5 hónap az életemből.

Melyik volt a legnagyobb/legszebb/legmaradandóbb élményem?

Nagyon nehéz a besorolás. Nem szépségre megy, hanem érzelmi kötődés alapján. Azaz hogy melyik hagyott a lelkemben mélyebb nyomot.

Évekig Korfu volt az első és verhetetlen helyen (talán még most is ott van).

Azután Tolo lett a befutó, de Thassos mindet lekörözte, majd verte őket Samos és még őt is Karpathos. De a rangsorolás váltakozik, kedv szerint, vagy éppen attól függően, melyik volt az utolsó nyaralás…stb. Most így kicsit távolabbról visszatekintve ilyen az én "hit"- listám:

1. Korfu/Samos

2. Thassos

3. Karpathos

4. Santorini – Naxos

5. Peloponnes

6. Tolo

7. Kréta

8. Stavros

9. Kos

Korfu emléke 15 év távlatából is friss és eleven. Életem első görögországi nyaralása volt. Tele új benyomásokkal. Korfu számomra az ezüstzöld, ciprusokkal teletűzdelt hegyoldalakat jelenti, tekergődző testű olajfákkal és a dombos-hegyes zöld szőnyeg tövében a mélykék tengerrel. Sosem látott táj, sosem látott növényegyüttes, sosem hallott hangok – mindezek tárháza = Alice Csodaországa!

Millió kabóca hangjával, sosem ismert illatokkal, egy földön kívüli nyugalommal és békével, amit azóta sem éreztem soha sehol. (Valószínűleg a mai elturistásodott Korfun már soha nem is érezném ezt ismét.) Egyszóval a természet és béke abszolút tökéletes harmóniájának jelképe nálam Korfu. Ezért is félek kicsit visszatérni, mert a jelenkori kép lerombolhatja ezt az emlékeimben nyugvó álomvilágot.

A második utazáskor már nem éreztem ezeket és érdekes módon a második utazás emléke el is veszett, ezé az elsőé él bennem erősen.

Samos ugyanezt a természeti harmóniát jelképezi, de sokkal több, erősebb benyomásokkal (több illat, több tengerszín, több állathang, több látnivaló). Ahol ez nem adatik meg, ott valahogy nem az igazi nekem. Egyedi építészeti stílussal, sokkal görögösebb jellemmel, mint a jón (velenceies) Korfu. Sok helyi étel ízével Vetekszik Korfuval az első helyen.

Thassos Korfuval majdnem egy helyen áll, minden igaz rá, amiket Korfuról leírtam, csak azért nem kerülhet (mint ahogy az összes többi társa sem) az első helyre, mert Korfu mindent üt azzal, hogy az első volt, egy szerelem kezdete, ezt az érzést már nem lehetett másodszor átélni ugyanúgy sehol sem.

Karpathos nagyon egyedi, nem is igazán az a tipikusnak mondott görög, hanem egy kis külön világ. Egy harmonikus nyaralás, hihetetlen szépségű tenger, ezek hozzák előre. Egy csodás sziget, de igazából nem is lenne szabad betennem egy görög rangsorolásba, annyira nem görögnek érzem. Szóval olyasmi érzés, mintha egy olasz vagy akármilyen más szigetet kevertem volna bele a játékba.

Santorini is első helyen állhatna, az igazi görög gyöngyszem, egyedi felülmúlhatatlan és talán pont ezek miatt nekem nem igazi görög, mert csak egy van belőle, amit ott lát és átél az ember, nem kapja meg másik görög helyen, ezért nem is lehet ez a sziget annyira Görögország jelképe bennem, mint az előbbiek, melyek több helyen ismétlődnek, tehát tipikus görögnek mondhatók, addig Santorini az extravagáns. Itt még hozzájön a kopárság, ami nálam nagyon sokat levesz a pontok értékéből.

Naxos a strandjaival együdülálló helyen vezet, de sok más érv nem szól mellette nálam.

Peloponnes első alkalommal, a rohanás jegyében eltöltött 3 hét megpecsételte a nyaralást. Szép volt, de emléke egyszerűen a közömbösség határára süllyedt. Ezért kapott az idén egy második esélyt! Eddig elég hátul állt a listámon, de az idén előrelépett. Csodálatos tájak, tipikus, ólcsó és finom ételek, rengeteg látnivaló, elhagyatott részek.

Tolo fekvése csodálatos. 1997-ben még a nyugalom is megadatott, amit 2005-ben már nem mondhattam el. Ez által veszített egykori nagyon magas pozicíójából nálam. Nagyon egyedi volt valamikor (nekem), mert hasonlóképp, mint Korfun itt is rengeteg új dolgot megéltem, ami első alkalom volt az életemben. Így a vizibiciklizést a tengeren, a meztelenség élvezetét, medúzák látványát, az első görög estémet, a csodálatos hydrai hajókirándulással egy újabb görög gyöngyszem megismerését…És, hogy ki ne hagyjam, életem leghangulatosabb nyaralása volt, egy (akkor) tökéletes (mára már széthullott) társasággal, akikkel életem leghangulatosabb, legvidámabb nyaralását töltöttem el.

Kréta biztosan csodás sziget, erről árulkodnak mások képei, beszámolói. Én kamaszfejjel, egy hét leforgása alatt nem ismerhettem meg összes bájait. Sok negatívom ért ott, amik megpecsételik ezt az utazást, sőt már szinte a nem is jó rá emlékezni kategóriába viszik, ebből csak a természeti szépségei emelik fel lecsúszott helyezéséből.

Stavros nagyon vegyes érzésekkel teli, de összességében szuper nyaralás volt. Szép dolgokat néztem meg, új érzések ébredtek bennem Görögországgal kapcsolatban. Tulajdonképpen, ha nagyon erősen visszagondolok, akár a lista élmezejében is sorakozhatna, de valahogy mégis túl fakók róla az érzelmi síkon rögzített emlékeim.

Kos nagyon szép sziget tájban, természetben, tengerpartokban és történelmi emlékek tekintetében. A turizmus és az én általam megfogalmazott görög hangulat jegyében azonban nem csak nulla, hanem mínusz helyen áll. Kos számomra nem görög sziget, hanem egy, még némi görög vonásokat őrző szép nyaralóhely, de ennyi erővel lehettem volna Mallorcán is.