Távoli nagy utak

Nem tartozom azok közé a világjárók közé, akik kiolthatatlan érdeklődési vágytól fűtve, megnéznek minden műemléket, romot, múzeumot ("az LP-sek" : D ). Nem ez a fajta kíváncsiság lázít, hogy újra útra keljek. Az utazásban fedeztem fel a természethez fűződő erős vonzódásomat. A víz megnyugtat, a hegyek elbűvölnek, a különleges képződmények szinte térdre kényszerítenek, hogy meghunyászkodjak a világ elemeinek elrettentő ereje előtt, az élőlények megbabonáznak, a növények elámítanak….Nem tudom leírni, mi is ez. Szerelem. Természetfeletti erők vonzalma ez. Megfoghatatlan valami ejtett hatalmába. Ahogy tiniket egy sztárzenekar, ahogy hívőket egy vallás, ahogy zeneszerzőt a zene, ahogy orvost a gyógyítás láza, ahogy hegymászót a meghódítás vágya, úgy ragad magával a látni akarás és az átéltek katarzisa. Olyan hatással tud rám lenni egy vulkán, egy szurdokvölgy, egy havas orom látványa, mint valami kábítószer hipnotikus ereje, olyan érzelmi állapotba kerülök, amiben csak a gyönyör vesz körül és ezt nagyon kevés ember éli át. Ebből eredendően alig akad, aki megérti szenvedélyem, aki bele tudja élni magát egy-egy elbeszélésembe. Az utazással magam vagyok. Csak ő és én. A mi szerelmünk és a ránk legyintő emberek.

Gyávaságom és kényelmességem, sok csodás hely megismerését korlátozza. Sok országgal szemben több a kétségem, előítéletem, mint az akaraterőm. Amikor lemondok egy-egy régen áhított helyről különböző félelmeim miatt, akkor belátom, hogy nem vagyok én egy nagy utazó. Nincs bennem annyi elszántság, mint másokban, akik pakolják a hátizsákot és nekivágnak minden előre leszervezett dolog nélkül a kalandoknak. Csak a lelkem szárnyal az álmokon, és ahova a valóságban is eljutok, nekem az is nagy dolog, miközben tudom, hogy annyira kevés helyet láttam még. Ebben az is közrejátszik, hogy beszűkült a látóterem, mert egy ország teljesen rabjává ejtett és az oda ismétlődő visszatéréseim elveszik a lehetőséget más célok megismerésétől.

Így a távoli nagy utazásoknál, elriaszt a hosszú repülőút, a lehetséges betegségek, vagy éppen az azok elleni védőoltások szükségessége (amikkel nem akarom mérgezni a szervezetem), sok másik esetben félünk a háborútól, terrortól, belső mozgolódásoktól, vagy valamilyen állatoktól (párom a kígyóktól, én a pókoktól). „Ide nem megyünk, mert kitörhet a vulkán, oda nem megyünk, mert jöhet a tsunami, ide nem megyünk, mert kirabolhatnak és megölhetnek, oda nem megyünk, mert csak nomád módon lehet lakni…”

Mindig akadnak okok, amik visszatartanak, még a legnagyobb kíváncsiságunk ellenére is, így nagyon nehéz kiválasztani egy távoli úti célt.

Ezért lett a mi első távoli utazásunk célja Mauritius: ott nincsenek trópusi betegségek, nincsenek veszélyes állatok, kellemes a klímája, és az elképzelt, elvárt árkategóriánál sokkal kevesebb pénzért tudtunk odautazni.