Teide - gondolatok

Ismét aktuális téma lehetne, hiszen másfél hónap múlva utazunk, de az idén nem merülnek fel – sajnos – a „Teide-gondolatok”….

A 2008-as tenerifei utazásunk előtt hosszú vívódás volt, hogy megmásszuk-e a majdnem 4000 m magas hegyet. Az idén ez szóba sem jöhet, mert párom térde még nem egészen működőképes a tavaszi keresztszalag operáció után. Bevallom őszintén, ha tudna is hegyet mászni, az idén még kevésbé vállalkoznék erre a mászásra, mert két éve nem voltunk a hegyekben és az idén semmit, de semmit sem mozogtunk, még a harmadik emeletre felmenni is nehezemre esik. :-)

Azért bemásolnám a régi blogomból e gondolatok egy részét:

Hegymászó gondolatok - Teide

"2008-ban a túrázásra erősítettünk Tenerifén, gyönyörű túrákat dolgoztam ki könyv és internet segítségével. A legnagyobb kihívás a Teide.

Nem tudom, hogy sikerülhet-e, félek is tőle, de iszonyatos nagy a vonzalom, hogy meghódítsak egy majdnem négyezres csúcsot. A régi, szétrobbant vulkán kalderája hasonló ahhoz, mint ami Santorininél van. A különbség annyi, hogy a Las Canadas kaldera 2100-2500 méterrel a tengerszint felett fekszik, míg Santorini kalderáját tengervíz telíti ki. A Canadas 16 km átmérőjű kalderája nemzeti park és nagyon érdekes képződményekkel van teli. A kaldera közepén áll a Pico de Teide 3718 m magas vulkánja, mely Spanyolország legmagasabb hegye.

Az elmúlt évek során nyárról nyárra egyre jobban feljebb merészkedtünk a hegyekben, míg 2007-ben „mezei” vándorokból, hegymászókká lettünk. Nincs sok kondíciónk, mert nem sportolunk semmit sem. Az akkori sziklamászós túrák során időnként szabályosan rosszul voltam, nem volt elég a levegő, szédültem, reszkettek az izmaim, mégis fogaimat összeszorítva küzdöttem felfelé. Nem azért mert kellett, hiszen nem kellett, hanem azért, mert egy belső hang azt mondta, muszáj feljutnom, hódítanom és bizonytanom. A testben felszabaduló endorfin ilyenkor drogként hat. Elnyomja a test „kínjait” és doppingként hajt előre. Nincs annál csodásabb, leírhatatlanabb érzés, amikor feljutok egy 2-3000-es hegycsúcsra. Nem tudom megfogalmazni ezt az érzést, csak jelzőket tudok sorolni: győzelemittasság, büszkeség…ha egy magasság sikerül, legközelebb még magasabbra vágyik az ember. De a túrák végére nem csak a kimerültség és egy kicsavart felmosórongy állapota uralkodik el rajtam, hanem a kínzó-gyötrő migrénes fejfájás is, amit a hegyi betegség okoz, a levegő ritkásabb oxigéntartalma.

Teide, 2008

Vért izzadó mászásom az Alpspitzére, 2007 :-)

A fejfájás már 2000 m körüli magasságban előjön nálam. Borzalmas kínlódás feljutni a csúcsokra, de valami mégis hajt, mintha élvezném az önsanyargatást. Akik megjárták már a Teidét, lebeszélnek az egy nap alatt történő túráról. Mások azt javasolják, menjünk fel a csúcsa alatt 200 méterre fekvő állomásig felvonóval, és csak a maradék 200 métert tegyük meg vándorolva. A hegyi betegség, ha fokozódik, előbb-utóbb hányinger-hányást okoz, súlyosabb esetekben tüdő- illetve agyödémát. Mondjuk ezt nehezen tudom elképzelni 4000 méteren, inkább a Himalája 5-6000 feletti hegyeiben fordul elő.

A Canadas kalderát egy autóút szeli keresztbe. Ennek egyik pontjától indulnánk el felfelé, ez a kiindulópont 2350 m-en fekszik. Szóval innen még 1400 méteres szintkülönbséget kellene leküzdenünk felfelé. Tapasztaltak szerint nem sikerülhet, csak akkor, ha átéjszakázunk a 3260 m-en lévő Alta Vista menedékházban. De én csökönyös vagyok. Fel lehet érni az útról a csúcsra 5 óra alatt, nem az idő a gond, hanem, hogy a szervezetnek kell idő az akklimatizálódásra. Mi nem akarunk erre két napot áldozni, főleg nem egy menedékházban aludni, ahol semmi sincs, nomád minden, miközben lent Puertóban szép „lakosztályunk” van.

2008: „Már egy hete minden gondolatomat ez tölti ki, hogy mi lesz a Teidével? Neki merünk-e vágni? Feljutunk-e? Négy éves álom ez. Egy vérbeli túrázó nem bírja kacérkodás nélkül.

A csúcs alatt 2004 telén

Probléma még az engedély. Teleferico felvonó felső állomásától természetvédelmi terület a kráter környéke, oda csak engedéllyel eresztenek be az őrök. Ezt előző nap meg kell igényelni Santa Cruzban, a sziget fővárosában – személyesen! A fórumon egyesek szerint le lehet fizetni az őrt tíz Euróval, ami az egyszerűbben megközelíthető út. De ha nem korrupt az aznapi őr? A felvonó 20 Euróba kerül. Ha azzal mennénk fel, akkor nem mindegy, hogy csak felmegyünk és lemegyünk-e, vagy pedig sikerül még a csúcs meghódítása is. Ezek a gondolatok cikáznak bennem egyfolytában. És a félelem is, hogy vajon mennyire lehet veszélyes az egészségünkre ez a túra? A fórumon azt javasolták, hogy vegyünk be a túra elõtt 2 db Aspirin tablettát. Az Acetilszalicilsav (=Aspirin) „hígítja” a vért, a vörösvértestek több oxigént képesek szállítani a sejtekhez, ezért valamennyit segíthet e mezei gyógyszer beszedése a hegyi betegség ellen.

A döntés

Tegnap éjfélig nézegettem a német teneriffa-fórumot. Előkerült egy nő, aki végre kielégítő választ adott a kérdéseimre. Ő már többször is megmászta a Teidét. Nála 3000 m-nél kezdődnek a hegyi betegség tünetei. Azt írta, hogy neki nagyon jól bevált az Aspirin. Amikor első alkalommal nem vette be, nagyon nehéz volt feljutnia, de akkor is sikerült, Aspirinnel, meg meg sem kottyant :-) Már pénteken bevásároltam egy halom Aspirint. :D Remélem, nem válunk tőle ilyen hamar vérzékennyé! Az Acetilsalicilsav (ASS) antikoaguláns, azaz véralvadásgátló szer. Túlzott szedése esetén egy sérülésnél előfordulhat, hogy nem marad abba a vérzés. Szóval nem kellene megsérülni. Amúgy nem áll szándékomban vagonszámra szedni az Aspirint, csak a Teide-túrához kettőt!!! Szóval mindenképp megyünk. A fórumon megküldték nekem a Teide-mászáshoz szükséges engedély megkérésének szövegét angolul és spanyolul is. Királyság!" (2008)

Végül nem másztuk meg a Teidét, helyette sok más kisebb hegyet Tenerifén.