München - ismerkedő séták 1.

München bemutatása az én szememmel

1. rész, Altstadt és az Isar

Amikor Münchenbe érkeztem, másnap már el kellett kezdenem dolgozni. Teljesen egyedül voltam, november vége volt, de különösen enyhe tél volt abban az évben. A munkám végeztével minden délután nekivágtam a városnak, így egy hét múlva már szinte minden látnivalóját ismertem. A közel 1,4 milliós lakosú város Bajorország szövetségi tartomány fővárosa és Németország harmadik legnagyobb városa, az Európai Uniónak pedig a 12. legnagyobbika. Az Isar folyó szeli keresztül a dombos síkságon fekvő várost. A környéken számtalan kisebb és nagyobb tó található és sok kis patak folyik mindenfelé, még a belvárosban is. Kiterjedését illetőleg München Németország hatodik legnagyobb városa. 25 kerületből áll, valamint a városhoz tartozó külső településekből. A várost a schäftlanri kolostorból érkező szerzetesek (németül: Mönchen) alapították, pontosan nem tudni, mikor, kb. 1158 tájékán. A város mai építészeti stílusát a gótika és romantika uralja.

A városnézést én az óvárossal kezdtem (Altstadt), a Károly téren (Karlsplatz, más néven Stachus):

A teret az Igazságügyi Palota neoreneszánsz épülete uralja. Középen szökőkút áll, melyet télire fafedelekkel letakarnak, nyáron pálmákkal és muskátlis ládákkal veszik körbe. A Károly kapu az ókorban az óvárost körbevevõ városfal rekonstruált maradványa, íve alatt lépünk be az óváros fő ütőerébe, a sétáló utcába (Neuhauser Straße).

A széles, kövezett sétálóutcában találhatók a neves üzletek és az utcai ajándékárusok, akiknek bódéiból árad a finom égetett mandula illata. Ezt a tipikus édességet, melyet cukorba forgatva égetnek meg (karamellizálnak) a környéken mindenhol lehet kapni. A Neuhauser utcán sétálva érintjük a Szent Mihály templomot, a volt Ágoston-rendi templomot, és a késő gótikus Miasszonyunk templomát (Frauenkirche), mely München jelképe, majd elérjük az óváros centrumát, a Marienplatz-ot.

A Marienplatz egy tágas tér, mely nem csak a város központja, hanem a metró- és gyorsvasút vonalak kereszteződési pontja is. A tér közepén áll a Mária-oszlop, mely Miksa hadi sikereinek emlékét hirdeti. A teret az Új városháza hatalmas, gótikus épülete uralja. Ennek 85 m magas tornyában van a lovagi jeleneteket bemutató óra (minden nap 11 órakor). Másik irányból zárja le a teret a Régi városháza késő gótikus stílusú épülete, ami engem egy várra emlékeztet és számomra egész München legszebb épülete ez.

Ebben most Babamúzeum üzemel. A tértől kissé hátrébb áll a Szent Péter templom, a város legöregebb temploma, melyet egy 12. századi kápolna helyére építettek 1365-ben. Ennek 96 m magas tornyába fel lehet menni lépcsőkön. Én kétszer másztam fel a kilátás miatt. Tiszta idõben jól látni innen az Alpok vonultait. A templom mögött terül el a belvárosi piac, a Viktualienmarkt. Itt minden finomságot meg lehet vásárolni, de 5-10-szeres árán a bolti áraknak. A Marienplatz-ot elhagyva a Tal utcán haladunk tovább, ahol jobb kéz felõl áll a Szentlélek templom, majd ismét üzletek sora következik, végül elérjük az Isar-kaput, mely szintén a valamikori városfal része.

Az óváros nagyon tetszik nekem. De jobban izgat az Isar, hiszen mindenféle víz mágnesként vonz engem. Továbbsétálok az Isar-kapu után a Zweibrücke utcán, míg elérem a hidat. Átmegyek rajta. Alattam az Isar két mederben folyik. Elég érdekes megoldás. Egyik mederben a természetes folyó folyik, mely sekély, lassú folyású, medre tele van hófehér kavicsokból rakott hordalékszigetekkel. A másik ág a felduzzasztott Isar-csatorna. A híd túloldalán balra áll tőlem a Deutsches Museum gigantikus épülete, elõtte egy nagy vasmacskával. Jobbra pedig a Müllerschen Volksbad érdekes és szép épülete az Isar partján. Itt lépcsők vezetnek le a parti sétálóútra, erre megyek tovább. Lenyűgöz a parkosított vízpart és a szebbnél szebb épületek harmóniája. Szemközt áll a hatalmas Szent Lukács templom és előtte a az Isar-Erõművek egy része: mesterséges gát egyik oldalán folyik az Isar-csatorna, másik oldalán a természetes folyó és a gát nyílásain vízesésékén zubog át a mélyebb medrű csatornából a sekély vizű folyóba a víz.

Itt látom az első szabadon élő mókusát, amint a fákon ugrándozik: fekete. Még tovább sétálok, egész messzire, a Béke Angyala (Friedensengel) emlékműig, melyet az 1871-es francia-német békekötés emlékére emeltek 1899-ben. Ennek alapzatába ugyanolyan, nőket ábrázoló görög oszlopfőket építettek bele, mint amilyenek az athéni Erechteion tartóoszlopai. A hatalmas korinthoszi oszlop tetején ott áll az arany színben csillogó angyal figura. Sétám itt végződik. Hosszú és kimerítő volt.