Mexikó - A tervezés hónapjai

Összefoglaló a mexikói készülédséből, csak hogy tudjátok, mennyi időt és energiát és miféle gondolatmeneteket fordít egy ilyen útra az ember. (bemásolva a régi blogomból)

Mexikó

Sombrero, Tequila, prérifarkasos rajzfilm a 70-es évekből, égig érő kaktuszok, Futball Világbajnokság 1986, „halálugrás” Acapulcoban a szikláról, Cancun, Mayák, Aztékok, Olmékok – nagyjából ezek ugranak be a Mexikó szóról.

2008. November: úgy döntünk, hogy a következő nyáron három hetet fogunk nyaralni Szicilián, ahova régóta vágyom. :D

2008. December eleje: M. bejelenti, elege van már, hogy hat éve csak Görögországba (illetve Európán belül) utazunk, most már valami igazán nagyra vágyik, mielőtt megöregszünk.

2008. December közepe: pár hely szóba jön (így Mauritius – Réunion, Tanzánia - Zanzibár, Seychelle-szigetek, Thaiföld) de Mexikó vonz a leginkább. Igazából csak a Däniken könyveiből ismert piramis-romvárosokkal teli Mexikót és az egyik bartánőm fia körutazása után tartott bemutatóból látott kör alakú, tavas lyukakat látom magam előtt. Ennyi elég is, hogy vonzzon Mexikó.

2008. December: Mexikót sok helyütt veszélyesként említik, a jelenlegi drogháborúk értelmében, valamint az ún. zapatisták rablótámadásai végett, ezért megijedünk az egyéni utazástól, nagyobb biztonságot szeretnénk, és elkezdjük az utazási irodák szervezett, buszos körutazásait nézegetni. Nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöjjünk, ezt nem bírnánk ki. Nekem szükségem van az egyéni szabadságomra, nem vagyok alkalmas erre a „terelgeti nyáját” utazásra. Közben elkezdek olvasni az interneten számtalan sok mexikói úti beszámolót. Kijegyzetelem az információkat, rakosgatom egy mérleg jobb és bal karjára, mi az, ami veszélyes, mi az, ami nem. Lassan meggyőződöm arról, hogy Mexikó az igazi, és a veszélyesnek mondott részekre mi úgysem mennénk.

Elolvasok egy számunkra különleges beszámolót is. Magyar pár megy hasonló útvonalon, mint amit mi is tervezünk, és naturista szálláshelyeken pihennek meg, amik különösen felkeltik az érdeklődésünket.

2008. December vége: Már biztosra tudom, hogy Mexikóba szeretnénk menni, és elkezdem gyűjteni az adatokat egy körutazás megtervezéséhez. Azt nem mondom, hogy elfújták a félelmeimet, de megpróbálom őket szőnyeg alá seperni, azzal az odavetett gondolattal, hogy „mások is jártak ott, nem esett bajuk, nekünk sem fog”. Folyamatosan nézem a repülőjegy-, bérautó-, és szállásárakat, a piramis-romvárosok és a természetvédelmi területek adatait, látnivalóit gyűjtögetem. Egy hónap alatt több száz oldalt elolvasok Mexikóról és máris szerelem lesz.

Véletlen telefonbeszélgetés során kitudódik, hogy a Mauritiuson megismert barátaink (akik tőlünk kb. 150 km-re laknak) szintén vágyakoznak Mexikóba, sőt oda készültek nászútra, csak sok mindent veszélyesnek ítéltek meg, ezért nem mertek oda utazni.

Napokon, heteken át győzködöm őket, mindenféle beszámolóra hivatkozva, hogy nincs veszély, (milyen fondorlatos vagyok, hiszen közben magam is félek ám) és ha mégis lenne, négyen talán jobban kiküszöbölhető, mint ketten. Nyomulok ezerrel a rábeszélésben. Nem tudom, miért, de nekünk is nagy lelki megkönnyebbülést jelentene, ha négyen mennénk. Végül igent mondanak.

2009. Január: kidolgozom a három hetes útitervet a Yucatan-félszigeten, és egy jéghideg (-20 fokos) napon elautózunk barátainkhoz. Egy félresikerült ebéd, majd teasüteményes délután mellett tartok bemutatót és győzködöm őket. Végül sikerül kicsikarnom belőlük a végleges IGEN-t. A követező lépés, hogy mind a négyen meg kell kérdezzük a munkahelyünkön, hogy elengednek-e három hét szabadságra és ha igen, abban az időpontban-e, ahogy mi szeretnénk. Mivel ez év tavaszára már nem tudjuk ezt az utat leszervezni, így át kell ugranunk az esős-hurrikános időszak felett, mely áprilistól októberig tart. Így választjuk novembert. December már főszezonnak számít, ezért sokkal drágább is, így aztán november mind időjárásilag, mind anyagilag kedvező választásnak tűnik.

Keresgélek újabb beszámolókat, olyan emberektől, akik novemberben utaztak. Sokan a legjobb utazási időpontnak állapítják meg. Nem élnék túl lelkileg egy második mauritiusi ciklont!

Kedvező árú repülőjegyet csak többszöri átszállással kapnánk. Újabb beteges félelem tör elő rajtam: „akkor biztosan elvesznek a bőröndök”. Nem szükségszerű, de minél több átszállás van, annál nagyobb ennek az eshetősége. Fórumtagok körében már megesett. Inkább kizárnám, amúgy sincs kedvem egy egész napot repkedéssel és idegen országok repterein való csövezéssel tölteni. Várunk a csodára, azaz a németországi két, közvetlenjáratot indító társaság ajánlataira. Az árak az égben járnak, mi meg M-el lassan már kívülről fújjuk az összes csatlakozásos lehetőséget. Hihetetlen mennyiségű időt el tud tölteni az ember a háló előtt, légitársaságok menetrendjeit, autókölcsönzők, szállásadók, nemzeti parkok és természetvédelmi területek, városok és ásatási területek oldalait bogarászva.

Közben már a második útikönyvet vásárolom és olvasom ki. Trehányság: akármilyen speciális is, kevésnek tartom a könyvek adta információt. Mi el akarunk jutni madár sem járta helyekre (el is fogunk!), de honnan szedjek róluk információt, mikor mind az internet, mind az útikönyvek, csak a turistaszédítő helyek csodáiról írnak?

2009. Február: most barátaink jönnek mihozzánk látogatóba. Ismét átrágjuk a körutazás ingatag pontjai körüli kérdéseket. Sokkal előrébb ezzel sem jutunk. Itt kezd már érezhetővé válni, mennyire mások a vélemények és az érdeklődési körök. Újabb félelem tör elő bennünk: „Mi lesz, ha nem passzolunk össze? Mi lesz, ha elrontják ezek itt nekünk a nyaralást?” Hamar leszögezzük, hogy – több értelmes okból is – jobb lesz, ha két autót bérelünk. Az érdeklődési köreink széthúznak.

2009. Március: Levadászom az interneten a kívánt, megszakítás nélküli repülőutat, kedvező áron. Hó elején megvesszük a négy repülőjegyet. Most már egy másfajta érzés jár át, valami bizsereg, most már nem csak álmodozunk, most már tény, hogy utazunk.

Pár napra rá lefoglaljuk az utazás utolsó napjaira tervezett naturista szálláshelyet is.

A többi szállás foglalására és egyéb dolgok megszervezésére még van bőven időnk. Pillanatnyilag pihen a Mexikó-téma.

Véletlenül, vak tv-kapcsolgatás közben rátalálok egy filmre, melyben egy nevű német tudós kutat a dél-yucatani őserdőkben eddig felfedezetlen piramisvárosok után. A színhely 35 km-re Calakmultól délre található. A film nagyon felkelti az érdeklődésem. Ideje beszerezni valami történelmi alapú könyvet is a mayák életéről.

2009. Április: Az utazás kicsit háttérbe szorult. Olyan messze van még és már minden infót beszereztem. Már nem tudok mit foglalkozni vele.

Hó végén bejelentik a sertésinfluenza kitörését Mexikóban. Első gondolatom az, hogy novemberig úgyis elmúlik. Nem pánikolok be, főleg, mert hamarosan kiderül, hogy minden fel van fújva a híradásokban a valóság tízszeresére.

2009. Május: Az egész világ a sertésinfluenzával foglalkozik és pár légitársaság töröl is mexikói járatokat. Nem normálisak. A „normális” influenzák, amik nálunk „honosak” sem különbek ettől. Titokzatos híresztelések terjengenek arról, hogy mi is zajlik Mexikóban valójában. Mi egy cseppet sem riadunk vissza az utazástól.

Két hét múlva már kutya sem beszél róla.

Bárcsak már ott lennénk. Nagyon várom.

Igyekszünk minden hónapban legalább egyszer összehozni egy találkozót ismerőseinkkel, akikkel majd együtt utazunk. Erősen dolgozunk azon, hogy a nagy utazásig összekovácsolódjunk, barátokká váljunk. De mint mondani szokás: „Lakva ismeri meg egymást az ember.” Ezért augusztusra tervezünk egy hosszú hétvégét, amit náluk töltenénk, ez lenne a főpróba.

Megrendeltem az interneten két (német nyelven íródott könyvet). Az egyik egy német tudós, N. G. vaskos képeskönyve: Mayák – Istenkirályok az esőerdőben. Nem csak gyönyörű képesalbum, hanem tele van értékes információkkal az egész közép-amerikai térséget illetőleg.

A másik Diego de Landa, a 16. században 30 évet a Yucatánon töltött ferences szerzetes úti beszámolója.

Így aztán van mit olvasnom az utazásig, hogy történelmileg is felkészüljek annak a népnek az életéből, akiknek monumentális városainak romjait látogatjuk majd.

2009. Június: Míg Mexikóval összefüggésben már nem hallani a sertésinfluenzáról, addig most már világszerte elterjedt kórsággá lett.

Nekünk ideje lenne a szállások foglalásával foglalkozni, de a téli katalógusok késnek, csak júliusra várhatók. Jobban szeretnénk utazási irodánál foglalni, mint az interneten keresztül. Az autóbérléssel sem foglalkoztunk eddig valami sokat. De én már szinte biztos vagyok benne, hogy melyik cégtől, melyik autót szeretném.

2009. Július: Még most sem jelentek meg a téli katalógusok, így nem tudunk még szállást foglalni. A vaskos könyvön átrágtam magam nagyjából (na jó, a fele még hátra van), de a de Landa nekem nagyon unalmas. M. még küzd vele.

Lelevelezzük a kinézett kedvező árú autókölcsönzővel, hogy két autó bérlése esetén kapunk a normál árból még 5% kedvezményt, így rögtön le is foglaljuk a két középkategóriájú autót, 23 napra.

Hó közepére végre megjelennek a téli utazási katalógusok. Ezekre vártunk már hónapok óta, hiszen még januárban kilistáztam belőlük a szálláshelyeinket, csak éppen akkor még nem lehetett novemberre foglalni. Diadalittasan térünk haza az új katalógusokkal az utazási irodából és rögtön neki is esünk az összehasonlítgatásnak, hogy benne vannak-e a még a kiválasztott szállások illetve változott-e az áruk. Döbbenetünkre mindnek felment az ára és nem is a várt 2-3 Euroval, hanem tízzel, hússzal is. Kiborulunk ettől a ténytől, mert ezek tetszettek a legjobban, nem akarunk újabb szállások után nézni. Értekezünk V-ékkal és nagyon úgy érzem ki a beszédjéből, hogy ő akarja kézbe venni a szállásügyet, ő akar utána kérdezni az utazási irodában, sőt a foglalást is szívesen intézné. Miért ne? Eddig mindent mi intézünk. A szervezésbe belefásultan hagyom rá V-ra a szállásokkal kapcsolatos intéznivalót. Hadd érezzék úgy, hogy ők is részt vettek az utazás megszervezésében és nem csak velünk jönnek, a mi kényünk kedvünk szerint.

Pár napon belül minden szállásunk megvan. Amiket katalógusokból néztünk ki, azokat V. lefoglalta az utazási irodánál, azt az egyet, amit meg internetről kerestünk ki, azt is leleveleztük biztosra.

Így most, július végén minden összeállt. Utazásra készen állunk lélekben, már csak a sok úti kellék beszerzése vár ránk (mind úti patika, a fényképezőgépek tárhely kártyáinak kibővítése és hasonlók). Tele vagyok izgalommal és félelmekkel. Utóbbiak egy darabig aludtak, mert olyan távoli volt még az egész, de most, hogy mindent megszerveztünk és egészen biztosan utazunk, jó három hónap múlva, már nagyon közelinek érzem az egészet.

2009. Augusztus

Hónap végén egy hétvégét együtt töltünk el barátainknál. Jól érezzük magunkat és valahol egy tesztként értékeljük ezt az összezárt három napot, hiszen még sosem voltunk ilyen sokat együtt. Minden jól sül el és ez egy kisebb biztosítékot ad, hogy Mexikóban is jól el fogjuk tudni viselni egymást 24 napon át.

2009. Szeptember

Rögtön hó elején e-mail érkezik a LH-tól, hogy későbbre tolták a München-Frankfurt repülést, ezáltal másfél órára szűkült az átszállási időnk, ami a hatalmas frankfurti reptér viszonylatában bizony okozhat gondot is. Még nem tisztázódott teljesen, hogy a müncheniek feladják-e a csomagunkat átpakolással, hogy ezzel Frankfurtban ne kelljen már foglalkoznunk.

Mivel a bechekkoláskoz valószínűleg utolsóként érkezünk, és nem szeretnénk két fennmaradt utolsó, nagy valószínűséggel nem egymás melletti helyen ülni, ezért most ülőhelyet is foglaltunk interneten.

2009. Október

A várakozás utolsó hónapja. Valahogy csak most realizálódik bennem, hogy valóság ez az utazás, és bizony egyre közeleg. Minden nap izgalom jár át és a nap 24 órájában csak Mexikón jár az eszem, állandóan próbálok mindent előre elképzelni a lelki szemeim előtt. Várom nagyon és még mindig félek is. E két érzés keveréke egy különös bizsergető izgalmat kelt bennem, mint egy horror film nézése közben, ahogyan elszabadul az adrenalin a szervezetben.

Állandóan pakolászok, gyártok házilag egy centiméter szalagot és minden nap visszavágunk egy napot.