Fertő-tó (Neusiedler See)

A párnapos magyarországi tartózkodásunk során az egyik napon kora reggel keltünk és 8 órakor el is indultunk a Fertő-tó felé. Igazából sokkal  jobb lett volna szervezésileg, az idefelé úton egy éjszakát ott eltölteni és nem pedig visszaautózni olyan messzire abba az irányba, ahonnan jöttünk. De ezt a napot nem bántuk meg. 

A magyar oldalon kezdtünk, így Sopron felől, a tó déli oldalát közelítettük meg először, Sarród felől mentünk be egy úton, ami az osztrák határ felé vitt, de sajnos továbbmenni nem lehetett. Itt van valahol Mexikó-puszta (ami kiírva sehol sem volt, így nem tudjuk biztosan, hogy megtaláltuk-e vagy sem), ahol ürgék élnek, őket szerettem volna fotózni. Láttunk is párat, de nagyon messze, nem volt ideális. Szürkemarha telepeket is láttunk. A Hanságban valahol pedig ebben az időszakban lehet látni túzokokat is, ebben is nagyon reménykedtem, de nem láttunk sajnos. 

Mezei nyulakat és nyári ludakat viszont gyakran láttunk.

Ezután visszaautóztunk a főútig, hogy Pomogynál át tudjunk menni az osztrák oldalra. Itt rengeteg szikes, sós vízű kis tó található, mint pl. a Zicksee vagy Lange Lacke, amiknek környékén szintén ürgéket írt le a nemzeti park osztrák infós oldala. De itt sem találtunk, így már biztosra akartunk menni és St. Andräba (vagy más néven Mosonszentandrás) mentünk tovább, mert itt egy kempingnél egyértelműen és biztosra volt leírva, hogy mindig lehet ürgéket látni.

Na itt szerencsénk is volt és rögtön a kemping bejáratánál, már a parkolóban egy csomó ürge volt, majd a recepciós ház melletti mezőn egy egész hadsereg ürgékből és ami totál vicces volt, hogy a kempingezők sátrai, lakókocsii között is mindenütt ott rohangáltak, ácsorogtak az ürgék. Nagyon jópofa és vicces kis lények és egy jó óra hosszán át figyeltük őket, ahogyan a mezőn némelyikek építkeznek, lyukat ásnak ki és füvet gyüjtenek, hogy a fészket kibéleljék, mások meg őrt állnak, mint a szurikáták, két lábon, magasaba elnyúlba, fülelve. Ha veszélyt érzékelnek, füttyentenek egyet mint a mormoták és akkor az egész banda eltűnik a lyukakban. Őszintén bevallom, én az egész napot el tudtam volna itt tölteni és nem is akartam elnemmi, de hát nem csak az ürgék miatt jöttünk ilyen messzire, mást is akartunk még látni.

Ezután visszaautóztunk Illmitzbe, ahol a Fertő-tó Nemzeti Park osztrák oldali központja van, ahol most éppen egy kiállítás és rendezvények voltak és emiatt rengeteg ember. Itt kigyalogoltunk a parkolóból a tóhoz (Zicklacke - nem a Fertő-tó), ahol rögtön egy kilátó állt és onnan pont egy búbos bankát láttunk rövid ideig. Majd elautóztunk a Fertő-tó Illmitzhez tartozó strandrészéhez, ahol szintén egy stégre épített megfigyelőházból láthattunk vizimadarakat.

Ezután itt a közelben, egy másik apró tavacskának a kilátójához mentünk, itt sok nyári lúd volt, de más, nem sok érdekes, egy bíbicen kívül, amelyik szinte az orrunk előtt mászkált.

Majd Podersdorfnál néztünk még körül és végül Golsban kerestük a löszfalat, ahol a gyurgyalagok fészkelnek, de nagyon nehezen találtuk meg, ezzel elment egy csomó idő, mert egyszer elnéztünk egy táblát és rákerültünk az autópályára és csak a következő lejárónál tudtunk lejönni róla és az egész szakaszt azután főúton visszautóztuk Golsig, ahol végül autóval nem találtuk meg a helyet és gyalogosan indultunk neki.

Gyönyörű szülőültetvényeken át mentünk a célunk felé, ahol sok mezei nyulat láttunk. A gyurgyalagok sajnos még nem érkeztek meg, de a löszfal nem volt üres, a nagyobb lyukakban más madarak fészkeltek már és egy vörös vércsét is láttunk zsákmányával, egy egérrel a karmaiban. 

Golsban akartunk valamit enni, de az étterem, emlyiknél nyársas halat is lehet enni, dugig tele volt és olcsó sem volt éppen, így beautóztunk Neusiedl am See-be és itt ettünk egy pizzériában. Este fél 11-re értünk haza.