4 nap a téli hegyekben 2005-ből

Állandóan a téli Alpokról álmodoztam. Nyakig érő hó, hatalmas jégcsapok, alpesi stílusú kunyhó, kandalló előtt állatszőrme, romantika… A párom szeret síelni, én nem tudok. Ő el sem tudta képzelni, mit kezdene ott a télben, ha nem síelni menne. Én annál inkább. Február síszezon, nem volt könnyű szállást találni. De sikerült…

2005 ferbruár 17. Oberau im Loisachtal

Grauinauban nem volt szabad szállás, Garmischban sem és sehol a környéken, pedig már december elején keresgéltünk. Oberau kb. 8-10 km-re van Garmischtól. Ott találtunk szállást a neten.

Szörnyű szürkeségben indulunk el Münchenből. Dél felé haladva egye több hó fekszik az út mentén és a fákon. Oberauba érve hamar megtaláljuk a szállást. Csengetünk. Hamarosan jön is a tulaj – nagy meglepetésünkre – nem a házból, hanem az utcáról. Kiderül, hogy ők nem itt laknak, csak a „kaputelefon“ az ő házukban cseng. Egy utcára lakik innen. Csodálkozik, hogy ilyen korán itt vagyunk (10 óra), de nem gond, átvehetjük a lakást. Az alpesi stílusú házban 5-6 kiadó lakás (apartman) van. A nő ngayon kedves, a lakás pedig pontosan az, amire vágytam: fafaragású bútor, stílusos bajor berendezés, nagy, tágas, fényes, otthonos. A földszinten van a szobánk, a kertben minimum fél méteres hó van.

Kipakolás után sétálni indulunk Oberauba. Mint egy pár éves kisgyerek, úgy rohangálok a nagy hóban. Ilyen sok havat még sosem láttam, ráadásul friss, nem koszos, az utcákról sem nagyon takarították még el. A tájat, mintha csak megfestették volna. A pajták ereszéről méteres jágcsapok lógnak. Hideg van, a levegő nagyon tiszta, erre mondják, hogy szinte „harapni lehet“. Fél órás ismerkedés után Oberauval, elindulunk az Eibseehez. Még nem tudjuk, hogy hogyan fogunk a nagy hóban ott sétálni az erdei ösvényen, de az álomkörnyeztben fekvő kedvenc tavamat látni akarom téli díszletben is. Csak a napfény hiányzik. Mennyire mások lennének a kontrasztok kék éggel.

Az Eibsee be van fagyva, a jeget pedig vastag hóréteg borítja. Igencsk meglepődök, mert az ösvény el van takarítva, és nem csak a szállodák melletti pár méteren, hanem az egész 11 km-es szakasz a tó körül. Tipikus falinaptár kép. Mínusz 7 fok van. Sebaj, ha mínusz 20 lenne,akkor is sétálni akrnék itt. El is indulunk. A hátizsákban két termosz forró tea bújik meg. Két órát menetelünka tó körül. Egy cseppet sem fázunk, sőt még jól ki is izzadunk, hiszen sokszor hegynek felfelé kell gyalogolni. Fél órácskára kisüt a nap is és csillámlik a hó felülete. A két órás séta után még korán van, hogy az egész délutánt a szálláshelyen tölrsük. Elmegyünk Oberammergauba, ami szintén alig pár km-re van tőlünk. Ott valami csodálatos minden. Ha lehet, még nagyobb a hó, kisüt a nap is, méteres jégcsapok lógnak mindenhol a festett motívumos házakról. Hamar sötétedik. Az estét otthon töltjük és nagyon jól érezzük magunkat a hangulatos kis lakásban.

2005. február 18. Partnachklamm, Scharnitz, Leutaschtal

Reggel elindulunk Garmischba, azaz potosan a Partnachklammba. Kételyeink azért vannak, hogy vajon télen nyitva van-e a hasadék, de egy próbát megér. A partenkircheni olimpiai sísánctól indulunk. Már kétszer voltam itt nyáron, de télen az igazi látvány, hiszen a téli sportokhoz találták ki. A 2 km-es úton a hasadékig majd megfagyunk, de süt a nap és gyönyörűséges a havas táj.

A szurdok leírhatatlan. Bár ugyanezt mondtam róla nyáron is, de az kutya ehhez képest. Az egész szudokot jég fedi. A 60-80 méter magas sziklafalakon teljes magasságukban jégoszlopok, jégfüggönyök csüngenek, némelyek zöldes, kékes színűek. A jégformációk ezerféle alakzatot képeznek. A sziklafalba vájt út patak felé néző részét, jégfüggönyök zárjék le. Egy mesevilág! Az Alpokban rengeteg ilyen szurdok van. Aki szeret síelni, akárhova megy is, szánjon egy napot egy közeli szurdok felkeresésére. Életreszóló élmény marad! Én biztosan, hogy mégegyszer meg fogom nézni.

Ezután céltalanul elindulunk autózni. Mittenwald felé megyük, ahol szépen süt a nap és új tájakat fedezünk fel. A német-osztrák határon, Scharnitznál figyelmesek leszünk egy erdészútra, ahova be szabad hajtani. Arra megyünk. Azt nem tudjuk hova, de rettenetesen tetszik, hogy erről az útról nincs eltakarítva a hó, csak le van taposva, és a sűrű, havas fenyőerdő átöleli az utat. Annyira romantikus. Pár km-en át vezet ez az út, míg kilyukadunk egy Leutasch nevű településen. Előbb körülnézünk itt, merre felé lehetne még ilyen vadregényes út.

A térkép szerint vezet egy út a Gaistalban is. Elindulunk azon, de egy idő után hótorlasszal le van zárva. Később kiderül, hogy ez csak túraösvény. A Gaistal az egyetlen völgy, ahol át lehet menni az északon, a német határon elterülő Wetterstein és délen, az osztrák oldalán elterülő Mieminger-hegységek között. De csak gyalog! 30 km.

Korán hazatérünk, ebédet készítünk és pihenéssel töltjük a nap maradék részét, majd egy esti sétát teszünk Oberauban.

2005. február 19. Ammergauer Alpok, Plansee, Ehrwald, Leutasch, Kreith, Mittenwald

Ma Oberammergaun át Linderhof irányába megyünk. Az utat sífutóknak kialakított pálya kíséri. Ezt a vidéket Ammergauer Alpoknak hívják és természetvédelmi terült. Ez az egyetlen út, ami átvezet rajta. A rádióban éppen most beszélnek környékbeli lavinákról, és hogy két ember eltűnt. Lindehof után 12%-os emelkedő következik. Ember fia nem jár itt rajtunk kívül, „hólánc kötelező” - táblák vannak kitéve. Van is nálunk, mert elkértük a szomszédtól kölcsön, de nem sok kedvünk van feltenni. Próbálkozunk a nélkül. Egy Ammersattel nevű helyen (1118 m) lépjük át az osztrák határt. A tervünk, hogy a Neuschwanstein kastélyhoz megyünk el, azt látni kell a téli tájban. Útközben az osztrák oldalon körbeautózzuk a Plansee-t, majd Reutte-nél lekanyarodunk Füssen felé. Egyszer csak végtelen autósor várakozik a német határ felé. Hamar megunjuk a várakozást és már fordulunk is vissza. Reutte után egy másik utat választunk, amin autózva egy nagy körrel visszajuthatunk Garmischba. A környéken nagyon figyelünk mindenfelé, hol lehetne szánkózni. Csak egy helyen van rá lehetőség, de ott nekem nem tetszik. Megérkezünk Ehrwaldba, előttünk tornyosul a Zugspitze, nagyon tetszik az egész környék, de továbbmegyünk. Újra céltalanul autózunk. Úgy gondoljuk, majd ha lesz valami hely, ahol nagyon tetszik, ott kiszállunk és csinálunk valamit. Garmisch után továbbhajtunk Innsbruck felé. Csodálatos útszakasz ez. Azon az erdészúton megyünk még egyszer, ahol tegnap is, mert az nagyon tetszett, meg emlékezünk is rá, hogy arrafelé volt szánkópálya. Leutasch szomszéd falujában, Kreithban van a pálya.

A szánkót 5 Euróért lehet egész napra kikölcsönözni. A felvonó, amivel feljutunk a hegy tetejére, az pedig fejenként 5 Euro/menet. Tehát egy szánkózás így 15 Euróba került. Nem olcsó mulatság, de ki akarjuk próbálni. A szánkópálya nem olyan, mint amilyennek életem eddigi szánkópályáit ismertem. Ugyanis ez nem egy egyenes domboldalban van (ott a sípálya jön lefelé), hanem a sípálya körül kanyargó (valószínűleg nyáron túraösvény vagy erdészút), két méter széles út ez. Ketten ülünk egy szánkóra, de nem sok örömöm lelelem a lefelé útban. A kanyarok annyira élesek, hogy alig tudjuk borulás nélkül bevenni őket. Egyszer keresztezzük a sípályát, ahol meg kell állni, le kell szállni és ki kell trükközni a síelőket, hogy átjussunk keresztbe az ő pályájukon. Aztán meg ha fékezni kell, annyira veri fel a sarkunk a havat, hogy tele megy a nadrágunk alatt a térdünkig, és belecsapódik a hódara az arcunkba is. Kicsit csalódottak vagyunk, de azért jó muri volt így egyszer kipróbálni. Ezután egy másik, nagyon havas erdei úton jutunk vissza a német Mittenwaldba, a Karwendel-hegység lábánál elterülő idilli faluba, ahol még sétálunk egy kicsit.

2005. február 20. Ehrwald

Az utolsó nap, de havazásra ébredünk, szürkeség van és hóesésben nem sok mindent lehet csinálni. Pakolunk. Az előző napok tapasztalata szerint a Wetterstein-hegységtől délre, az osztrák oldalon mindig naposabb idő volt. Átmegyünk most is az osztrákokhoz, de most a másik irányba, a két napja felderített Ehrwald felé. A faluból elindulunk egy eltakarított ösvényen, ami egy völgyben a fenyőerdő között halad. Itt-ott pajták állnak, méteres hóval belepve. A környéken számtalan tábla hirdeti a sok-sok turistaösvényt. Most többre nem tellett, de ide még vissza akarunk jönni.