Salzburger Land 1.

2009. június 15.

Brutális a hat órai kelés, azután, hogy az elmúlt három hétben szinte szünet nélkül 5-6 között keltünk. Kialvatlanok és végtelenül kimerültek vagyunk. 7:30-kor elindulunk. Nincs nagy forgalom a München-Salzburg szakaszon. 10-re érkezünk meg Werfenbe, Hohenwerfen várához. 

Borult, csepergő esős az idő. Mi gyalog megyünk fel a várhoz (van sikló is), nem tart tovább 15 percnél a gyaloglás. A parkolóban feltűnik, milyen sok magyar rendszámú autó van itt. A várba a belépő 10,50 Euro, ebben minden benne van (ragadozó madár reptető show és a várbeli vezetés is). Még háromnegyed óránk van a következő madárshow-ig, így ezalatt bejárjuk a várat töviről hegyire. A legszínvonalasabban megcsinált és legnagyobb vár, amit életemben láttam. 

A madárreptetésre rengeteg ember gyűlik össze a belső udvarban. Az előadás fél órát tart és csak németül mondják el a tudnivalókat. Közvetlenül mellénk fiatal a magyar pár ül le. A madárshow idejére előbújik a nap is, mintha csak megrendelték volna, mert utána ismét beborul. Várbeli vezetés csak 12-kor van, már nem megyünk vissza fel a vár tetejéig emiatt, már tovább is kellene indulnunk a Jégbarlanghoz. A környéken minden olyan jól van kitáblázva, hogy azt még a vak is észrevenné, mihez hol kell lekanyarodni! Autóval megyünk fel a Jégbarlang (Eisriesenwelt) parkolójáig. Pont amikor kiszállunk, elkezd szakadni az eső. Hideg nincs, hanem inkább olyan meleg, fülledt, párás az idő, akár egy trópusi őserdőben. Felvesszük a széldzsekiket és elindulunk az esőben felfelé. Mint egy dunsztkötés alatt, úgy főlünk a széldzsekikben, míg felgyalogolunk az elég meredek úton a jegyárusító házig és onnan a felvonóig. A kombijegy a felvonóra fel és le, plusz a belépő a barlangba vezetéssel: 19 Euro. Velünk egy időben érkezik egy kb. 50-fős iskolás csoport. Ezzel egyidejűleg érkezünk a felvonóhoz, ami régi típusú, kabinos. Egy kabinba kb. 25 ember fér be, és ezt maximálisan ki is használva, beterel az irányíró annyi embert a kabinba, hogy éppen csak elférünk összepasszírozva. Az utasok között kamaszok, egy indiai csoport, és egyéb külföldiek – párom hangosan elszólja magát: „Remélem, senkinek sincs közülük sertésinfluenzája.” Mennyire elgondolkoztató. A felvonó nagyon meredeken megy felfelé és nagyon gyors.

Odafent szintén kb. 15 percet kell felfelé gyalogolni egy széles ösvényen. Az eső elállt. Mellettünk elképesztő meredek hegyoldalak, görgeteglejtős szakadékok és látunk két hegyi zergét is, ami nem olyan gyakori jelenség. 

Egyetlen nagyon nagy hátránya van ennek az egész jégbarlangos dolognak, hogy az ember felfelé gyalogol, kiizzad, kimelegszik, páromnak csurom víz az egész feje (haja), nekem a hátam. Jó 50 méterrel a barlang bejárata előtt hirtelen nagy hűvösség csap meg bennünket, mintha egy hatalmas hűtőszekrény ajtaját nyitották volna ki előttünk. Pillanatok alatt látszik a lehelet a levegőben. A bejárat előtt lepakolunk és gyorsan elkezdünk öltözködni. Örülök, hogy kicsit borús idő van, és eleve farmerben jöttem, mert rövid nadrágban ez öngyilkosság lett volna. Mi jól felkészültünk. Én felveszek a rövidujjú pólóra egy vékony kapucnis kardigánt, egy vastag termopulcsit, egy vastag termokardigánt és végül a széldzsekit, vastag, kötött téli sálat tekerek a nyakam köré és kötött kesztyűt veszünk fel mindketten. Vándorbakancs van rajtunk. A sapkát elfelejtettem, de felteszem a széldzseki kapucniját. Még a 700, a barlangban felfelé vezető lépcsőfok ellenére sem melegszem ki. Az öt rétegemmel pontosan a megfelelő vastagságú védelmet vettem fel a barlangban való egy és negyed órás tartózkodáshoz. A vezetőnk németül, majd angolul mond el mindent. A barlangban semmiféle világítás, csak a vezető éget valami kanócot, meg minden tizedik ember a csoportban kap egy lámpást. Az indiaiak mögöttünk jönnek, csak pólóban vannak, majd szétfagynak és a lámpással sem tudnak mit kezdeni, csak lógatják a föld fölé, nem pedig a jégcsodákat világítják be velük, mint azt kellene. Ahol mi állunk, olyan kevés fény van, hogy jóformán semmit sem látunk. Mégis varázslatos az egész. Vannak fiatalok, akik shortnadrágban és nyitott papucsban menetelnek. Hogy lehet ennyire felkészületlenül idejönni?? Biztosan azt hitték, csak 5 percig tart a vezetés??? Behh, ha a hülyeség fájni tudna…Fényképezni, videózni nem szabad. Elképesztő egy mesevilág, minket elvarázsol. 

Mikor kijövünk, megcsap a párás hőség és gyorsan levesszük a több réteg pulcsit és megisszuk a termoszkannában magunkkal hozott teát, ami nagyon jót tesz átfagyott testünknek. A hegyről lefelé menet megállunk egy étteremnél, ahol a tábla 6,50-ért reklámozza a bécsi szeletet sült krumplival és vegyes salátával. Az étlapban ennek ellenére ugyanez 10 Euoba kerül. A mellettünk lévő asztalnál fiatal magyar pár, két kislánnyal ül. Milyen érdekes a sors, miért kísérnek folyton magyarok minket? Az étel hatalmas nagy adag és nagyon finom, de a két üdítőnek rendesen felszámolják az árát, egy-egy pohár 4-4 Euro! Így 28 Euro lesz a számlánk, de nagyon jól laktunk. 

Innen továbbutazunk a szállásunkhoz, Fuschba (Fusch an der Großglocknerstraße, ez a Zeller Seenél, Kaprun közelében van). A szálláson voltunk már 2005-ben. Igazából nem is Fuschban van, hanem rögtön Bruck után a Fusch felé vezető úton, az első buszmegállóban. 

A tulajdonosnő elállja az ajtót és kételkedve méreget minket, nem ismer meg, és nem akarja elhinni, hogy mi telefonáltunk, hónapokkal ezelőtt, beletelik egy időbe, mire végre odaadja nekünk a lefoglalt szobát. A két szoba közül ugyanazt kapjuk, mint 2005-ben. A másikban egy magyar srác lakik mér április óta, aki Kaprunban dolgozik. Amúgy a felső emelet egy komplett lakás. Ha a magyar nem lakna benne, akkor ki lehet venni egyben az egészet is (négytagú családnak, vagy két kétfős baráti társaságnak). Két különálló hálószoba van, mosdóval benne, erkéllyel, közös konyha, teljes felszereléssel és tévével (társalgónak is nevezhetjük) és közös zuhanyzó. Felhurcolkodunk és rohanunk vásárolni, mert az üzletek csak 7-ig vannak nyitva. Bruckban az első bolt a Billa, amibe belebotlunk, így itt vásárolunk. Nem ajánlom amúgy, mert iszonyú drága. Emlékszem, hogy a közelben volt egy ipari park is, sok más üzlettel. Zuhanyozni akarunk, de nem jön melegvíz. Állítólag tegnap még nem volt vele gond, nem jönnek rá az okára, csak folyatjuk vagy negyedórát, mire langyos lesz és langyossal le tudunk zuhanyozni. Estére elállt az eső és kisütött a nap. Kicsit ücsörgünk az erkélyen, de én már 9-kor lefekszem, mert erős fejfájásom van és hulla fáradt vagyok.