Mexikó - 9. nap, Uxmal

9. nap, 2009. november 13.

Reggeli után, 8:30-kor indulunk tovább. A tegnapi egyszerű kijutás után, ma sikerül a leágazást elnéznünk és valami rémes peremfaluban lyukadunk ki, ahol tömegek lepik el az utcákat, valamit ünnepelnek, több helyen is le vannak az utcák zárva, százával hajtanak, mint az eszeveszettek ezekkel a háromkerekű biciklikocsikkal. Egy idő után feladjuk. Mi azt mondanánk, menjünk visszafelé, Meridába, és onnan keressük a jó utat, de mire bármit is szólnék, V. már egy rendőrnővel beszélget. Sokáig beszélnek, nem tudjuk, mi lehet már, M. viccből azt mondja, „Biztosan most szervezik meg nekünk a kék fényes kíséretet.” Végül V. visszajön, kérdezzük, hogy mi van. A rendőrnő azt mondta, hogy túl sok a lezárás a faluban, nem tudja elmagyarázni, hogyan jutunk ki, így hívta a kollégáit, akik kikísérnek. Na, így lenne ötösünk a lottón.

Pár perc múlva megjelenik egy nagy rendőrautó-dzsip és kiint a rendőr, hogy hajtsunk utána. Így megyünk végig az egész falun, és miközben valahol nagyon frankónak tartom a dolgot, másrészről viszont cikinek, mert hát biztosan jót röhögnek a markukban a hülye, béna turistákon. A végén a rendőrök mutatják, merre menjünk tovább és integetve köszönnek el. Hát ezek sem azok a pénzlehúzósak voltak, akikről a fórumokon olvastam – szerencsére.

Egy hete vagyunk Mexikóban és eddig sehol sem kaptunk képeslapot. Otthon pár embernek megígértem, hogy küldök/hozok – hogyan hinnék már el nekem, hogy sehol sem kaptam? V. megnyugtat, ő majd tanúsítja.

Könnyen odatalálunk az uxmali szállásunkhoz, ami a legszebb az összes közül. Gondozott, virágos, pálmás parkban áll a hacienda stílusú épületegyüttes, gyönyörű koloniál berendezéssel. Teljesen nyugodt környezetben fekszik, stílusban és fekvését illetőleg is emlékeztet Chichen Itzára – ami nem is csoda, mert egy hotelláncolatról van szó. A recepciónál van ingyen internet – végre tudok jelentkezni otthon. Még nem lehet elfoglalni a szobákat, így az autóban hagyunk mindent és sétálunk úgy 400 métert az uxmali romok bejáratáig. Uxmal gigantikus! Más szóval nem is tudom leírni. Nem a méreteit értem ez alatt most, hanem a csodálatos ornamentumokkal teli falakat, a szépen, jó épségben fennmaradt épületeket, az egésznek az összhangját.

A romok közt mindenütt nyírt, ápolt, tömör zöld pázsit terül el. Hatalmas faóriások, csivitelő madarak, néhol sütkérező iguánák…és (sajnos) tömeg. A hőség is ma tetőfokára hág. Uxmal mesteri, egyedi, perfekt, teljesen lenyűgöz, a legjobban tetszik az eddig látottak közül.

Egyszer letérünk az ösvényről és átvágunk egy köves domboldalon, hogy lerövidítsük az utat, és itt majdnem egy kígyóra lépek. Kicsit hosszabb egy méternél, úgy 3-4 cm vastag a törzse és zöld-kék rombuszmintázatos. Sikerül lefotózni, de mivel nem tudjuk, hogy mérges volt-e, ezután sokkal elővigyázatosabban lépkedünk. (Később: a kígyó fajtája: drymobius margaritiferus, mérges, de emberre nem halálos a mérge.)

Legalább 4 órát töltünk el itt, nem tudunk betelni a szépségekkel, néha csak leülünk egy kőre és bámulunk, és nem akarjuk, hogy ez a nap véget érjen. Ma viszont még sok rom vár ránk, sietni kell emiatt. Mivel a terület nagy, ha szétválunk, bekapcsoljuk a rádióadót, így a végére ismét találkozunk és együtt megyünk vissza a szállodához és rögtön meg is kapjuk a szobákat.

Eredetileg úgy terveztük, hogy ma még megnézzük az ún. Puuc Route piramisvárosai közül a jelentősebbeket, így Kabah-t, Labná-t és Sayil-t, de mivel teljesen kiszívott a nap ereje minket és testünk felfrissülésre vágyik, sokkal inkább a szálloda medencéje felé vonzódunk, mint az újabb rommezők felé. Ha nem nézzük meg a romokat, akkor viszont sosem látjuk már őket, így lelkiismeret furdalásunk van. A helyes döntést a sorsra bízzuk, azaz feldobunk egy pénzérmét és ez dönti el, hogy a romok helyett ma fürdünk. Ezt a módszert a nyaralás alatt még kétszer alkalmazzuk, így ha valamit nem nézünk meg, amit eredetileg fontosnak tartottunk, nem bánjuk meg. Máskor görcsösen akarok látni mindent, és ez általában tönkreteszi a nyaralást, mert túl rohanóssá válnak a napok. Az új „módszer” megmutatja nekem, hogyan lehet ellazulni és élvezni az ittlétet stressz nélkül. Hogy a Puuc Route másik romjait nem látom, az kicsit bánt, de az vígasztal, hogy Uxmálon semmi sem múlhat felül, így biztosan nem vesztettünk semmit sem és a pihenés, lazítás is fontos. Az első nyaralásom, ahol megtanultam ezt: engedni a vágyakozásnak és nem pedig előírt ütemterv szerint menetelni. Jó dolog.

A szállodai szobától el vagyok ájulva. Hatalmas, tágas, gyönyörű a berendezés, a fürdőszoba akkora nagy, mint máshol az egész lakószoba volt és itt is jacuzzi van benne, ami már nem olyan lepukkadt, mint Chichen Itzaban volt. A külső folyósók is ízlésesek, a régi, nemes időket idézik. Előbb kivonulunk a folyósóra egy asztalhoz „ebédelni”, majd letelepedünk a csodaszép kertben, a medencéhez és úszunk, pihenünk. A fiúk el is szunyókálnak a napozóágyon. Sajnos a nap hamar lebukik az épület mögé és az árnyákban kifejezetten hűvös van. Még egy utolsót úszunk és zuhanyozunk az elképesztő méretű jacuzziban. Pár képeslapot írunk a folyóson – ezeket a romok bejáratánál szereztük be, bélyeggel együtt.

Később elindulunk vissza a romokhoz, elemlámpával a kezünkben. Az égbolt milliárdnyi csillaggal tele. Sokkal többet látni, mint otthon, de megtalálom az „otthoni” csillagképeket. Köztük az Oriont, ami a kedvencem. A Nagy Göncölt sosem találom, ezt majd csak egy későbbi hajnalon pillantom meg az égen – a feje tetejére állítva. Hamar megértem, miért foglalkoztak a régi népek olyan aktívan a csillagmegfigyeléssel. Mintha egy másik égbolt „lakna” felettünk, mint otthon. Egy sokkal szebb!

Uxmalban sokkal több ember jön el az esti előadásra, mint Chichen Itzaban. Az ún. Monjas-épület együttes, négyszögletes formában elhelyezkedő falai közötti téren játszódik a hangjáték és ez a fényjáték központja is. A kormányzói palotának nevezett épület felé néző lépcsősor tetején állítottak fel műanyagszékeket, valamint a lépcsősorokon is lehet ülni. Ez a rész teljesen megtelik emberekkel. Az előadás itt hosszabb, mint Chichen Itzaban volt és sokkal hatásosabb, a fények sokkal érdekesebbek. Nagyon tetszik az egész. Néha csak felfelé tekerem ki a nyakam, a csillagos ég felé, és ismét el fog az a hasonló, de ha lehet még erősebb érzés, mint Chichen Itzaban: 10.000 km-re vagyok az otthonomtól, egy másik Földtekén, egy másik világban és most még egy „időutazásban” is részt vehetek a maják idejébe. Bizsergés önti el a testem bugyrait, valami olyanban van részem, ami csodálatos, leírhatatlan, hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehetek.

Az előadás után becsábulunk a romok bejáratához vezető út elején lévő étterembe. Csak előételnek számít az, amit eszünk, de tipikus mexikói dolog, nagyon finom és elég is.

Itt tűnik fel már sokadszor, hogy rengeteg mexikói embernek fémek vannak a szájában. Nem is tudom, hogyan írjam le érthetően ezt. Ez valami fogjavítási módszer, de érdekes. Az ittenieknek, sokuknak az első fogai egyike egy vékonyka ezüst vagy aranykerettel van körbefuttatva. Ez tömés nem lehet, de pótlás sem, fogszabályzó sem. Nem tudunk rájönni, mire jó, és miért így néz ki, de tény, hogy szinte mindenkinek van ilyen a szájában.

Fél 11-kor fekszünk le, az éjszaka nyugodt és meglehetősen lehűl a levegő.

Uxmal tetszett a legjobban minden rom közül, ezért pár szót külön róla:

1929-ben kezdte el a régészeti feltárásokat Frans Blom dán archeológus. Uxmal volt az ún. Puuc-régió legjelentősebb városa, építményei lenyűgözők. Amikor 1840-ben John L. Stephens, amerikai kutató idelátogatott, azt állapította meg, hogy a csodálatos mintázatok a falakon nagyon hasonlóak az európai ókori falmintákhoz (római, görög és egyiptomi).

A Puuc-épületek jellegzetessége a homlokzatok gazdag díszítése. A mintázatok maszkokat, kígyókat, és az állatvilág más motívumait, valamint ornamentális formákat ábrázolnak.

Itt nekem megint Däniken és a földönkívüliek jönnek a képbe, hiszen az egyik kontinensről a másikra való utazás nélkül nem vehettek át módszereket egymástól az ókori népek (majáknál alkalmazott „görög minta” vagy elefánt ábrázolása, amit pl. Indiában láthattak, vagy a Földön mindenütt fellelhető piramisépítési technika. Ezt a tudást csak is egy felsőbbrendű és a földrészekközött utazni képes nép adhatta át az ókoriaknak.)

A legjelentősebb épület, a 100 m hosszú kormányzói palota egy dombon fekszik. Az épület az egész hosszában egy mozaiksorozattal van díszítve (ezt nevezik Puuc-stílusnak).

A bejáratnál áll a 39 m magas piramis (mely a „A varázsló piramisa” névre hallgat):

E piramis szélei le vannak kerekítve, a monda szerint azért, hogy amikor Ehécatl, a szél istene erre jár, nehogy megsértse magát az éles széleken.

A 74 belső helyiséggel ellátott Monjas palota (nevét onnan kapta, hogy a felfedezőjét egy spanyol kolostorra emlékeztette, melyet így hívtak) falai is tele vannak a Puuc-mintákkal. Építési stílusa a maya kunyhókra emlékeztet: egyenes falak, a tető pedig pálmalevéllel fedett. Az építmény rendeltetését a mai napig sem tudják.

A többi romot nem sorolnám fel.