Großglockner 1.

Osztrák kiruccannás – Großglockner/Hohe Tauern Nationalpark

2005. július 4. Gerloßpaß, Krimmler Wasserfälle, Fusch an der Großglocknerstraße

Kora reggel indulunk Münchenből a Teegernsee felé, majd az osztrák határt az Achenpaß-nál átlépve, az Achensee mellett autózunk délnek. Jenbachnál lekanyarodunk a Zillertalba, majd Zell am Ziller településnél a Gerlostalba. Itt nagyon meredek emelkedőn kapaszkodunk fel a mély völgy felett kanyargó útra. Tőlünk balra a Kitzbühler-Alpok magasodnak. Hamarosan megérkezünk a Durlaßboden-víztározóhoz, mely 1500 méteres magasságban fekszik. Mögötte havas hegycsúcsok nyúlnak az ég felé, képük vissza tükröződik a zöld vízfelszínen. A tó egyik oldalán erdészút vezet, ami autóval is járható.

Itt hátraautózunk, egészen a tó, a hátsó völgyben fekvő csücskéhez. Igazi alpesi álom tárul elénk: legelésző tehenek, vadvirágokkal teli rétek, havas hegycsúcsok. A völgy végében van egy másik, kisebb tó is. Rövid nézelődés után továbbautózunk a Krimmli-vízesések felé. Itt vámot szednek erre az útszakaszra, de ki lehet kerülni egy alsóbb rendű úton ezt a részt. A Krimmli-vízeséseknél a kijelölt parkolóban alig van hely, pedig nem kicsi. Elindulunk felfelé. Minimális belépőt szednek. A vízesésnek három szakasza van. A második kettőnél már nagyon meredek az út. A második szint után pihenünk egy lankás részen, ahol tehenek legelésznek a patakparton. A harmadik szakaszhoz hasonlóan meredek erdei utat pedig még sohasem láttam. De megküzdünk vele. Gyönyörű az egész. A felső szintnél indulnak a számunkra igazán érdekes vándorösvények, de nekünk tovább kell most mennünk. Kb. másfél óra alatt értünk fel, lefelé háromnegyed órát tart az út.

Innen már egyenesen a Zellerseehez megyünk. Tágas, mély völgyben fut az országút. A rádió szünet nélkül fergeteges viharról vészmadárkodik, de ennek nincs még látható előjele. Hosszú az út a völgyben, a visszapillantó tükörben koromfekete eget pillantok meg a hátunk mögött. Követ minket a szürkeség és mi versenyt futunk vele. A Zellersee-nél, Bruck nevű településben néztünk ki előre kempinget. Egy hétig akarunk itt maradni. Egy hétig sátorban. Jó lenne a sátrat még az eső előtt felverni. A kempinget megtaláljuk, jó nagy, de nagyon drága. A rádió orkános széllel, jégesővel riogat. Kicsit berezelünk, hogy ezt nem bírja majd ki a sátor, ezért a kempingben lévő házban érdeklődünk a szobaárak iránt. Azt hiszem lehidalok, mikor 50-60 Eurót akarnak egy éjszakára (per szoba). Abból már három napot sátraznánk!

Úgy döntünk, hogy inkább keresünk valami privát, kiadó szobát, csak erre az egy éjre, míg a vihar továbbvonul, aztán másnap visszajövünk a kempingbe. Nem is nehéz ilyen szobákat találni, hiszen szinte minden ház hirdeti őket. 3-4 helyen csengetünk be, de mindenhol ugyanazt az árat mondják, mint a kempingben, az pedig piszok sok. Nem tudjuk, mi tévők legyünk. Elindulunk a Großglockner felé vezető völgyben, mert Fusch településnél is jelez a térképünk egy kempinget. Arra gondolunk, ha ott is van szoba, akkor biztosan olcsóbb, mint a kedvelt Zellersee közelében. De ott nincs szoba. Kezdünk idegesek lenni, mert már koromfekete az ég és dörög és nekünk muszáj szállást találnunk. Visszafordulunk Bruck felé és egyszer csak meglátunk az út szélén egy magányosan álló, csinos nagy parasztházat, lóg rajta a kiadó szoba tábla. Egy idős ember motoszkál pont a garázs előtt, megkérdezzük, hogy van-e szabad szoba. Igent mond. Megnéznénk. Rögtön be is visz, megmutatja. 20 Euro/fő/éjszaka. Ez már jobb ár. Tetszik, meg is egyezünk egy éjszakában. Alul lakik a család, a felső szinthez külön lépcsőház vezet, két szoba van benne kiadó. Mindkettő üres. A konyha (teljes berendezéssel, tévével) és a zuhanyzó az közös lenne, ha lenne még itt valaki. A szoba alpesi stílusú, fából faragott bútorral van berendezve és nagy fakorlátos erkély is tartozik hozzá. A ház előtt van külön parkoló nekünk, és az öreg felajánlja, hogy betehetjük a bicikliket a garázsba. Éppen hogy ezt megtesszük és felhurcolkodunk, máris szakad az eső. De iszonyúan ám. Később még bemegyünk autóval Bruckba és veszünk zsemlét. Az út mellett sok fafaragó műhelyet látunk, ahol fatörzsekből kifaragott, törpe arcú virágtartók állnak. Nagyon jópofák. Hamar visszatérünk a szállásra. Közben előkerült a házinéni is. Igazán kedves, csak kicsit kotnyeles, mindent tudni akar rólunk. Kérdi, hogy kérünk-e reggelit. Mosolyogva utasítjuk el, hiszen egy hétre való élelmiszer van a nyakunkon, azt kell ennünk. Nagyon csodálkozik, hogy visszautasítjuk.

2005. július 5. Szakadó eső…

Én vagyok a szokásos időjárás tesztelő, akinek korán fel kell kelnie, hogy megállapítsa, hogy mit is lehet kezdeni a nappal. A válasz: nem sokat. Ugyanis továbbra is szakad az eső és túrázás ki van zárva, mert mindenhol bokáig ér a sár. A reggeli után begyűjtünk a helyi információs irodában egy halom prospektust, miféle látnivalók akadnak a környéken, amik esős időben is élvezhetőek. Van ám választék bőven. Elindulunk a Zellersee mellet északnak, Saalfelden felé.

Ott egy helytörténeti múzeumot nézünk meg, ahol érdekes dolgok vannak kiállítva. A múzeum után sétálunk a városban, üzleteket nézegetünk, plázázunk, eszünk. A nap alig akar eltelni és az eső egyre csak szakad. Lassan már kétségbe esünk, hogy jobb lenne talán hazautazni, de adunk még egy nap esélyt az időjárásnak. Ha holnap sem lesz jobb, továbbállunk délnek, lemegyünk az olaszokhoz, Triesztbe. Nagyon lóg ám az orrunk. Túl hamar hazaérünk és a délután hátralévő részét a teraszon fagyoskodva, illetve tévénézéssel töltjük. Házinéni meg megajándékoz egy üveg mézzel. Utáljuk, muszáj ezt is visszautasítani. Hát szegény, nem is érti, miféle népek lehetünk mi. A lekvár sem jön be. Viszont a szoba ára lement 20 Euróról, fejenként 17-re, ugyanis aki több éjszakát marad, annak csak ennyibe kerül. Beszélgetünk vele, mondjuk neki, hogy ha holnap reggel is ilyen az idő, akkor továbbállunk. Nagyon marasztalna. Szerinte holnap jó idő lesz. 30 évig dolgozott a Großglockner Straße-n vámszedőkét. Azt mondja, hogy odafent most havazik, de holnap szép idő lesz. Azt javasolja, hogy keljek fel 7 órakor, nézzek ki az ablakon. Ha felhős az ég, de kilátszik “balra a harmadik hegy“ havas csúcsa, az azt jelenti, hogy szép idő lesz, akkor ne gondolkozzunk, azonnal induljunk el a Großglockner Hochalpinstraße-ra.