Tenerife 2008/1.

2008. április 25. Érkezés

A kezdet, 02:30-as keléssel nem éppen vidám, de hát ez van. A 04:05-ös S-Bahnnal megyünk ki a müncheni reptérre. Minden ismétlődik, mint két évvel ezelőtt, még a gép típusa is ugyanaz: a hosszú, vékony testű Boeing 757-es. A repülés ok, a kaja kiadós, kevésbé ízletes. Sokat alszunk, így hamar eltelik a kicsivel több, mint 4 óra. Teljesen egyidejűleg érkezik velünk egy magyar gép is, a mellettünk lévő csomagszállító szalagnál magyarok türemkednek. Az is fura, hogy amikor kimegyünk, magyar neckermannos hölgy tarja a táblát az orrunk elé, mi a mellette álló német neckermannoshoz megyünk. Fülledt, párás meleg fogad és ez az első alkalom, hogy a szigetnek erről az oldaláról is látni lehet a Teide csúcsát – bár igen halványan. A gépen kapott reggeli ellenére is nagyon éhes vagyok, a buszon iszonyú szédülés és hányinger fog el. Szerencsére légkondicionált és gyorsan haladunk Puerto de la Cruz felé. 

A recepción kedves a fogadtatás, mivel benne vagyunk a számítógépben, nem kell semmit sem odaadni, szó nélkül megkapjuk a régi szobánkat is, aminek nagyon örülünk. Semmi sem változott. Lepakolunk és sétálni indulunk, hiszen miénk az egész délután. Nagyon párás a levegő, alig lehet ellátni a távolba és fulladozunk a melegtől. 

A partot szokás szerint magas hullámok ostromolják. 27 fok van. Ismét rengeteg növény ontja színpompás virágjait és sok új, eddig még nem látott növényt is látunk. 

A rövid séta után a „Mekiben” eszünk egy szendvicset és lemegyünk a szálloda együttes medencéjéhez fürdeni. Kellemes a víz. Utána bevásárolunk. Nagyon fáradtak vagyunk, most üt vissza rajtunk a éjjeli kelés.  A vacsoránk mi is lenne: két doráda (hal) és egy maréknyi garnélarák, magunk sütjük ki, zöldséges rizzsel fogyasztjuk. Én hamar lefekszem és remekül alszom.

2.nap, Áprils 26. szombat

7-kor felébredek, kinézek, és elcsodálkozom, hogy még teljesen sötét van kint és csillagos az ég. Tenerifén egy órával visszább van az idő. Még 8-ig sikerült aludnom, és az erkélyen tomboló forró, sivatagi szél fogad. Reggelizek, olvasok, M. még nem ébred, ezért lemegyek a medencéhez úszni, nem bírom elviselni, hogy itt alvásra pazaroljuk az időt. Jó fél órát úszom szünet nélkül, mire felmegyek, M. is ébren van már. 10-kor elindulunk a Botanikus Kertet megnézni, útközben majdnem elrepülünk a szélben és állandóan falevelek repülnek az arcunkba. A Kert zárva van a szél miatt, mert veszélyes a fák alatt sétálgatni. Biztos vagyok benne, hogy a szél a Szaharából jött, mert annyira forró, annyira perzselő, hogy szinte a sivatagban érzem magam. A Kert helyett sétálunk a környéknek azon a részein, ahol azelőtt még nem jártunk.

Kilátás La Paz városrészből a Lago Martianez strandra:

Csodálatos a növényvilág, már-már annyira trópusi, hogy teljesen Mauritiusra emlékeztet. Délben érünk vissza a szállóba, teljesen szétolvadva, mint egy jégkrém. Hideget eszünk  és 1-kor már megyünk is le a Martienez strandra. Rengeteg ember van, nehéz szabad helyet találni, azaz pontosabban árnyékos szabad helyet. A nagy medencét most töltik fel a közepéből az égig törő szökőkúttal, mely az óceán jéghideg vizét pumpálja be ide. Alig bírunk bemenni, iszonyú hideg. Zárásig maradunk. Élvezzük a strandolást, hazafelé jól bevásárolunk, mert úgy tudjuk, hogy vasárnap nincsenek nyitva a boltok. Felmálházva kaptatunk fel a lépcsőkön. Négy hosszúkás, vékony halat és 300 g tintahalat veszünk. Míg sülnek, zuhanyozunk. Majd eszünk, finom lett. Tévét nézünk, sörözünk, az udvarban élő zene szól. Ez az egyetlen hátulütője ennek a szállásnak. A zene annyira üvölt, hogy a tévét nem lehet hallani. Kibéreltük a széfet, mert sok kp van nálunk. Most már nem kulcsos széf van, hanem számzáras, elektromos és jó nagy a páncélbox, belefér a fotóstáska is mindenestől.