Salzburger Land 3.

2009. június 17.

7-kor kelünk. Szerdától mondták a jó időt és mi ebben nagyon hittünk is, így mára terveztük a kapruni víztározó tavak kombinált (szervezett) kirándulását, de reggeli közben megjelenik a magyar szomszéd, aki a tavak erőművénél dolgozik és közli, hogy nagyon csúnya minden, mert a betonmedrekből le van eresztve a víz és építkezések folynak. Ebben az egész kirándulásban éppen a tavak az érdekesek, ezért nagyon csalódottak vagyunk, és gyorsan kinézünk a térképből valami másik szép helyet, ahova kirándulni mehetnénk. 

Elautózunk a közeli Uttendorfig, ahol kezdődik a Stubach-völgye, melyben 17 km hosszan lehet beautózni mélyen a völgy végébe. Csodálatos alpesi tájban kanyarog az út, mindössze 14 fok van, és minél feljebb haladunk a hegyre, annál hidegebb. 

Sajnos a szép tájat ilyen vízvezetékek csúfítják errefelő mindenütt:

Ezek segítségével lesz a vízből áram, azaz ezek szállítják a víztározó tavak vizét nagy sebességgel a völgybe a turbinákhoz.

Felérünk az Enzingerboden nevű víztározóhoz, onnan indul a kabinos felvonó a hegyre. Itt már csak 8 fok van! A felvonóra lehet venni jegyet csak félútig (Grünsee) vagy egészen fel, és csak oda vagy oda-vissza. Megvesszük a jegyet csak fel a Rudolfhüttéig (2311 m, 14 Euro/fő). 

Képek a felvonóból útközben:

Enzingerboden víztározó

Grünsee

A színe alapján inkább fekete, mint zöld. :D

Odafent nulla fok körül lehet és nagyon erős a szél. Alattunk terül el a még teljesen befagyott vizű Weißsee. Egyik felén gátfal zárja le, ott belefolyik egy vízesés, azon a részen olvadt a vastag jég és türkizkék a tó vize. Elindulunk a gát felé, és átmegyünk a fala tetején, majd egy meredek, sziklás hegyoldalon felfelé. Meg akarjuk kerülni a tavat, ami a tábla szerint 2,5 órát tart. 

Weißsee

A Tauernmoos víztározó

Kirándulás a Weißseenél

Egyre meredekebb a terep és végül elérünk egy havas részhez, majd egyre nagyobb egybefüggő hómezők terülnek el előttünk. Nem szívesen megyek rá, nem lehet tudni mi lehet alatta, néhol patakok folynak ki a hó alól. Lehet alatta szakadék is. Egy darabig még rámerészkedünk, de később látjuk, hogy egy nagyon meredek gleccsermezőn is keresztül kellene menni és én ezt már túl veszélyesnek tartom, így visszafordulunk. Pedig már jó másfél órányit meneteltünk felfelé. A Rudolfshütténél megesszük szendvicsünket és elindulunk gyalog lefelé, útközben szeretnénk érinteni a Tauernmoos Víztározót. Még sosem voltam ilyen nagy mesterséges tó gátfalán. De nem találjuk meg az utat oda, mert annyi hó van mindenütt, hogy eltakarja az ösvényeket és a jelzéseket is. Ezért kicsit csalódottan elindulunk lefelé a drótkötélpályás felvonó alatt vezető ösvényen. Ez később elkanyarodik jobbra a Tauernmoos-tó felé. Ahogy fogy a lábunk alatt a hó, annál több hóléből összegyűl, kristálytiszta erecske, patakocska, vízesés kísér. Minél lejjebb haladunk, annál több lesz a zöld, az alpesi virág és a tavacska. 

Köszönöm a kérdést  😂  - nem, nem vagyok terhes, csak egy kicsit meghíztam 

Végül, egy gyönyörű túra után elérjük a Grünsee-t, amit nem tudom, miért neveznek Zöld-tónak, mert a vize szinte koromfekete. Ijesztő színe van. 

A tó után a maradék lefelé vezető út brutálisan meredekké válik, nagyon nehéz rajta lefelé menni, és hamarosan beleáll a fájdalom mindkettőnk térdeibe. Kipurcanva érkezünk meg a felvonó alsó állomásához. A mai napon szikrázó napsütésben, és rég nem látott, enciánkék ég látványában lehetett részünk. Csodás kirándulás volt. Hazafelé bevásárolunk. Zuhanyozás után, ma itt készítünk mezei vacsorát, virslit eszünk, ami igazán jól esik. Ez egy tökéletes nap volt.