Alpesi kalandjaim 5. - Téli hegyek (Garmisch), Asamklamm

2005. november 19. Grainau, Eibsee, Grainau

Leesett az első 5-10 cm-es hó. Mi csak egy kellemes egész napos téli sétára vágyunk. Ilyenkor már nem lehet felmenni a hegyekbe, ezért GAP-nél, a Keruzeckbahn völgyállomásánál parkolunk és a Zugspitbahn nyomvonala mellett indulunk útnak. Előbb Hamerrsbach, majd Grainau falut érintjük. Még kevés a hó ahhoz, hogy a tájnak igazi téli varázsa legyen, de így is élmény ez a kirándulás. A Neuer Alm-on keresztül jutunk el el végül az Eibseehez. Most nem sétáljuk körbe, csak egy kicsit maradunk és mivel eléggé átfagytunk a kb. 8-10 km-es séta után, a kisvasúttal megyünk vissza az autóig.

2006. január 8. Egy varázslatos nap a Gaistalban

A héten Felső-Bajorországban több, mint egy méteres hó esett. Imádom a havas tájat, így egy hétvégi napon autóba pattanunk és irány a hegyek. Szürke, ködös időben indulunk. Nem lesz jó időnk. Aztán, amikor átmegyünk az első szoroson Oberaunál, egyszer csak eltűnik a köd és ragyogó napsütés fogad. Friss hó fedi a tájat, és vakítóan kék az ég.

Megállunk Garmisch-Partenkirchenben reggelizni, majd a Gaistal felé vesszük az irányt, ahol tavaly is annyira tetszett. A hókristályok úgy csillognak a napfényben, mintha a tájat ismeretlen óriások megannyi apró gyémántszemcsével szórták volna tele.

A jól ismert állomásokon átautózva, Scharnitz után (ez már Ausztria) lekanyarodunk a tavaly felfedezett erdészútra. Itt még az utat is letaposott hó borítja és vastag porcukorral meghintett fenyvesek ölelik át az utat. Mintha csak Holle-anyó országába csöppentünk volna.

Egy helyen megállunk és kiszállok fényképezni. –17 fok van! A levegő nagyon tiszta, erre mondják, hogy „szinte harapni lehet”. Legszívesebben innen tovább sem mennék, annyira magával ragad a hóborította táj szépsége. De hamarosan megérkezünk Leutaschba. Itt több, egymással összenőtt apró falu tömörül egy kupacon. A Kirchplatzl nevű településben parkolunk és onnan hosszú kirándulásra indulunk a Gaistalban (más néven Leutacher Ache). A befagyott és behavazott patak medre mellett túraösvény vezet, melyet megtakarítottak a hótól.

Itt is –15 és –17 fok között mozog a hőmérséklet, attól függően, hogy napon vagy árnyékban vagyunk-e éppen. Nem tudom, hogy hány kilométert gyalogolunk összesen, de oda-vissza 4 órát tart az út az álomvilágban. Nem fázunk. Jól felöltöztünk és mozgunk, időnként forró teát kortyolunk a termoszból. A patak és a hirtelen megfagyott hókristályok olyan természeti csodákat alkotnak, melyeket eddig csak természetfilmekben láttam, és most pedig módomban áll ezeket lefotózni is.

Teljesen el vagyok varázsolva. De a téli este korán érezteti eljövetelét és ideje hazafelé indulnunk. Visszafelé az országút mellett gyalogolunk. Egyik faluban egy kicsi befagyott tavon (nem tudom a nevét) ilyen nyeles fémkorongokat taszigálnak. A gyerekek korcsolyáznak. A megálmodott idill itt valósággá vált.

2006. május 8. Eschenlohe, Asamklamm

Már minden porcikánk bizsereg, hogy mehessünk a hegyekbe kirándulni, de májusban még az alacsonyabb területeken is hó fekszik. Ezért inkább egy völgy menti túrát keresünk ki a térképről. 50 perc alatt leérünk Eschenlohe-ba (kb. 15 km-rel Garmisch-Part. előtt). Ez is egy kis, tipikus alpesi falu. A rétek pitypangtól sárgállanak, minden virágzik, de a hegyek még hófoltokkal tarkítottak.

Itt kezdődik az Asam-szurdok. Ez sajnos nem átjárható, így csak egy hídról kapunk rálátást.

Az út, amiről azt gondoltuk a térkép szerint, hogy a patakkal párhuzamosan, de nem felfelé halad, hamarosan erősen elkezd felfelé kapaszkodni. Mi pedig úgy határozunk, megyünk, ameddig lehet, azaz a hó engedi. Ami azt illeti elég messzire el is jutunk, 1600 méteres magasságig. Itt ismerős kép fogad: az ösvényt vastag hó borítja, mint tavaly ilyenkor Ehrwaldnál.

A tanulságos kirándulásra emlékezve nem kockáztatjuk meg, hogy feljebb menjünk. Így is szép túrát tettünk meg. Egyszer csak elfeketedik az ég és dörögni kezd. A visszafelé úton erős zivatar kap el bennünket és jól megázunk. Kellemetlen a vizes ruhákban még órákat gyalogolni. De mégis boldogság tölti el a lelkemet. Tavaszodik és ez csak az első látogatásunk imádott hegyeimbe. Már nem kell sokáig várni és meghódíthatjuk a Wetterstein-hegység, újabb, számunkra ismeretlen zugait.