Meximánia

Visszaidézném a régi blogbeírásaimmal a mexikói készülődés hangulatát…mielőtt a beszámolómba kezdek...

Úgy két és fél héttel az indulás előtt:

„Nem csak az utazási kellékeket gyűjtő kosár telik, hanem egyre jobban vastagodik A MAPPA is, melyet január óta töltök fel listákkal, rengeteg sok, az internetről kinyomtatott, kigyűjtött infókkal, térképekkel, a látnivalók leírásaival, belépőárakkal, a repülőjegyekkel, autó-, és szállásfoglalások levélváltásaival...”

Íme képekben:

Egy nappal rá:

„A nap 24 órájába (ez azt jelenti, hogy aludni sem nagyon tudok, de ha meg alszom, arról álmodom) Mexikón jár az eszem. Ismeritek azt, amikor valamit annyira vártok, hogy nem bírjátok kivárni és ezért folyton megpróbáljátok elképzelni?? Nekem ezzel telik el most minden percem, amikor az autóban bambulok, vagy mosom egy öreganyó hátát, közben a lelki szemeim előtt adott hotel, vagy tengerpart vagy cenote lebeg. 

Egy éve tudjuk ezt az utazást, és mindig csak távoli álmodozásnak tűnt. Valaminek, amiről beszélünk, de sosem jön el. Most megy úgy két hete, valahogy hirtelem realizálódott az egész és azóta rámtelepedett az utazási láz, de egész más ez, mint Görögországnál. Oda "haza megyünk", tudjuk, mi vár ránk, nyugalommal, békességgel tölt el, ez pedig félelemmel teli izgatottsággal. Mi lesz, hogy lesz, milyen lesz, nem ér-e baj ott a nagy távolban?

Ma elhoztuk a bankból a Dollárt és Pesót, amit megrendeltünk beváltásra. Tegnap este számtalan videót nézegettünk a youtube-on azokról a részekről, ahova megyünk. Minden munkában töltött naphoz ez ad most erőt, hogy mindjárt vége, még csak egy kicsit kell kibírni.”

13 nappal az indulás előtt:

„Mexikó zakatol ezerrel a fejemben, még az álmaimban is. Tegnap volt pont két hét, hogy utazunk, ma pedig már Cancunban leszünk.

Tegnap vettem még egy vízalatti fényképezőt (ilyen gagyit a drogériában), nem is a tenger miatt, hanem a cenoték miatt. Most nagyon bánom, hogy nem csináltuk meg két évvel ezelőtt, (amikor kinéztünk egy tanfolyamot), azt a nyalavályás búvártanfolyamot, papírral. Akkor most búvárkodhatnánk cenotékban...jó elég drága lenne a felszereléás bérlése miatt.

Meg kell szerveznem majd a virágaim locsoltatását, a posta ürítését, szellőztetést...még sosem voltunk el ilyen soká!

Tegnap levette a pénzt a Playa Sonrisa is a szállásra (ami még hártalék volt) és elvileg már úton kell legyen az utazási irodától is hozzánk a sok hotelvoucher. Tűkön ülök.

Tegnap este fél 11-kor az órára nézve mondtam M-nek, most landolunk majd Cancunban, ahol csak 14:15 lesz. Aznap hajnali 2-kor kell kelnünk, kimenni fél 5-re e müncheni reptérre, majd 9:35-kor felszállás Frankfurtból. Szóval hajnali kettőtől este fél 11-ig 20 és fél órája leszünk talpon, de ekkor ott még nem lesz este, ha csak este 8-ig is várunk, már 26 órája leszünk fent. Én nem bírom a nem alvást, már előre kiborít a gondolat is, hogy milyen hulla állapotban leszünk. Jó lenne a repülőn aludni. Erre különböző tippeket kaptam:

- vegyek be altatót (nekem nem szokott hazsnálni, ha izgatott vagyok, csak elnyom, bágyadttá tesz, szóval csak ront a helyzeten)

- igyak a repcsin bort (ez lehet, hogy beválik, mert a bor engem is nagyon álmosít, de hogy lesz-e ott kedvem alkoholt inni?)

Más tipp nincs sajnos, pedig az egyetlen lehetőség, hogy a repcsin aludni kell, különben zombiként érkezem.”

2 nappal az indulás előtt:

Countdown

„Ismét jól vagyok, de ne kérdezze senki se, hogy a sok kotyvalékból mi használt. 😊 A lényeg, hogy nem betegen indulok Mexikóba!

2 nap van még hátra. Tegnap este megint eluralkodott rajtam az utazási izgatottság és a félelmek keverékének érzése, alig bírtam elaludni és reggel is már olyan izgatott voltam, hogy teljesen fel voltam peregve.

Mindenki azzal jön, hogy "csak nehogy hazahozzátok a sertésinfluenzát onnan"! Annyira nem gondolkodnak az emberek. Minden nap bemondja a rádió, hány ezerrel nőtt egy nap alatt a németországi megbetegedések száma. Miért kellene nekem bárhova külföldre is utaznom ezért a vírusért??? Erre az okosok válasza: "mert hát Mexikóból ered az egész" Komolyan, ez már fáj. A legrosszabb a repülő. A legnagyobb veszélyforrás és semmit sem tehetek ellene, mert maszkot hordani nem fogok. De Mexikóban??? Az utazásunk nagy része alatt nem hogy emberek között nem leszünk sokat, de a túlnyomó időt ember nem lakta, vagy csak pár helybélin kívül lakott területen fogjuk eltölteni. Az utolsó héten pedig el leszünk szeparálva minden külvilágtól.

Jó érzés, hogy holnap dolgozom utoljára. Délután elkezdek majd bőröndöt csomagolni, mert szerdán még sok más teendő vár rám.”

Másfél nappal az idnulás előtt:

„Szabad vagyok!! Vége, ledolgoztam az utolsó műszakot is! Nagyon jó érzés.

Délután a tőlem ismert hisztérikus rohamok legkisebb nyomai nélkül sikerült szinte mindent bepakolnom, csak apróságok mardtak ki, azok sem helyhiány miatt, henem mert még nem tudom eldönteni, hogy inkább a hátizsákba tegyem-e azokat. Meg ez a bőrönd súlyától is függ, azt viszont csak becsukott állapotban, állítva tudjuk a mérlegre rakni.

Szóval jó volt ez a heteken át való gyűjtögetés, szelektálás, csoportosítgatás, mert most tényleg csak be kellett pakolni és az így könnyebben ment, hogy minden szem előtt volt összekészítve.

Már csak a holnapi nap van!

Bevállaltam még egy-két dolgot. Reggel neki esek hatalmas adag pogácsát sütni, mert a munkahelyemen nyílt nap lesz és minden kolléga visz sőtit, én sem akartam, hogy beszóljanak, megint kilógok a sorból. Dupla adagot készítek, hogy a többi nekünk maradjon a hosszú, 12 órás repülőútra. "Hamuben sült pogácsával" indulunk útnak. :) Szóval a pogit el kell vinni melóhelyre, majd kell még főzni, bevásárolni, páromat elhozni a munkájából (van lába, de hozzánk nagyon macerás a kijutás, x átszállással, időigényes és nagyon drága is, autóval sokkal gyorsabb és egyszerűbb).

Ps. Elfelejtettem: egy hete láttam (életemben először) "hulló csillagot". Elsőre azt hittem UFO. Ezért nem is mertem elmondani páromnak, hátha hülyének tart. De aztán elmondtam és kiderült, hogy éppen az erkélyen bagózott (én munka közben láttam) és ő is látta! Én a nagy ámulatomban elfelejtettem, hogy ilyenkor kívánni kell valamit. Ő viszont nem. De mivel nem szabad elárulni, mit kívánt, mert akkor nem teljesül, így majd csak akkor tudhatom meg, ha már teljesült. :-) Az meg ki tudja, mikor lesz (bár ő annyit mondott, hogy az utazás után megtudhatom). Nagyon kíváncsi vagyok. :-) Nagyon különleges látvány volt a hulló csillag!”