Hogyan utazunk (mi)?

Többnyire repülővel szeretünk utazni és az adott helyen autót bérelni, azzal körbejárni az érdekességeket.

Egészen 2008-ig mindig csak utazási irodával utaztunk, de ott helyben már nem vettük igénybe a szolgáltatásaikat, kirándulásainkat többnyire magunk szerveztük.

A 2000-es években egyre nagyon divatja lett a saját szervezésű körutazásoknak. Eleinte nagyon ódzkodtam ezektől, több okból is.

Sokkal több szervezéssel, utánajárással jár, mint irodával, és ami a legnagyobb probléma, hogy a legtöbb foglalásnál (repülőjegy, szállás, bérautó) hitelkártyát vagy banki átutalást kell alkalmazni. Ennek két árnyoldalát láttam. Egyik, hogy vadidegen emberek megtudják a banki paramétereimet és ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy nem valami csalók és az előre kifizetett összegekkel nem lécelnek-e le. A másik, hogy a legtöbb „cég” nem akarja a közvetlen banki átutalást, ami nekem jobban tetszene. Azaz, hogy ő megadja a banki adatait, én pedig bemegyek a bankomba és átutalom neki a pénzt. Ehelyett a legtöbben a hitelkártyáról való leemelést akarják, aminek esetében meg kell adni a leemeléshez szükséges kódot is, így végülis bármikor leemelhetne az illető újabb pénzt, illetve egy életen át tárolhatja, továbbadhatja a hitelkártya adataimat. Nem beszélve arról, hogy azelőtt nem volt szükségünk hitelkártyára és most van, aminke az évi üzemeltetési díja nem kis összeg. Aztán ott van még, hogy a kártya adatait általában a honlapokon előre gyártott foglalási lapon vagy magánszemélynél e-mailben kell megadni, amit egy hacker feltörhet és így hozzájuthat az én adataimhoz.

Főleg e fent felsorolt dolgok miatt elleneztem a magán szervezésben való utazást.

2008-ban tört meg a jég nálunk, azaz akkor volt az első ilyen saját szervezésű utazásunk, Kos szigetére. Előnyei valóban voltak, főleg a nagyon olcsó repülőjegy, a nagyon olcsó szállás, és így összességében egy sokkal olcsóbb utazás, mint ahogy irodával lett volna. Ilyenkor már csak a transzfert kell valahogy megoldani a reptérről a szállásig és onnan vissza.

Ennél, az első ilyen nyaralásunknál, azért még nagyon szemfülesek voltunk. Csak és kizárólag német szállástulajdonosban bíztunk meg, akinek német bankszámlája volt, így országon belül lehetett átutalni a pénzt.

Aztán jött a nagy áttörés, az igazi izgalmas szervezkedés, 2009-ben, Mexikóval. Itt már minden bonyolultabb volt és elővettük a jó öreg utazási irodát mankónak. Bár a repülőjegy, szállások és autó is mind saját választás volt, de tíz különböző szállás esetében nem mertünk minddel kapcsolatba lépni és tíz különböző helyre a banki adatainkat szétszórni, így a szállások lefoglalására utazási irodát kértünk meg. Ettől mi jobban éreztük magunkat, hogy nekik, itthon fizettük ki a pénzt, egyben és nem tíz felé, külföldre, meg még visszalépési biztosításunk is volt így hozzá. A bérautónál is ügyesek voltunk, mert olyan cégnél foglaltunk, ahol egy petákot sem kellett előre kifizetni.

Ezután jött a nagy görög körutazás magán szervezésben és most már eszünkbe sem jut utazási irodához menni. Odáig is eljutott a bátorságunk, hogy ennél az útnál még szállásokat sem foglaltunk, hanem ott helyben kerestünk. Ennek persze meg vannak az előnyei és hátrányai is.

Előnyei, hogy az ember szabadon választhat, alkudhat is az árban, megnézheti, hogy milyen a szoba, tetszik – nem tetszik, ha nem tetszik, továbbállhat. Hátrányai, hogy rengeteg időt elvesz a napból a keresgélés, sokszor nyűg az embernek, este fáradtan ez az egész és ha nem elő-vagy utószezonban keresgélünk helyben, akkor a magas árakon nem segít az alkudozás sem.

De még a hogyanról. Mi kényelmesek vagyunk. Nálunk szóba sem jöhet az az utazási stílus, amit én csak „LP-snek” hívok. Azaz a Lonley P. rajongók, akik mindent akarnak látni, bibliaként becsülik meg a könyvüket és képesek hátizsákkal nekivágni bármilyen országnak, a „majd lesz, ahogy lesz” alapján. Nem mondom, izgalmasnak és kalanddúsnak tartom az ő utazásaikat, de mi ettől egyszerűen félünk, belevágni a nagyvilágba biztos pontok nélkül. Az „ahogy lesz, úgy lesz” meg végképp elfogadhatatlan hozzáállás számunkra, mert mi az utazás minden napját megtervezzük, mit szeretnénk csinálni, és hova, mikor érünk oda, hol alszunk. Így érezzük jól magunkat, nem merünk bizonytalanra alapozni.

Fontos a légitársaág is, kik azok, mennyire megbízhatóak.

Fontos a szállás jellege is, olyannyira, hogy meghatározhatja a szállás azt, hogy hol is lesz a nyralás. Azaz, ha ahova utazni akarunk, nem találunk ott olyan szállást, amit szeretnénk, akkor oda utazunk, ahol megtaláltuk a keresett szállást. A legtöbb utazónak ez mindegy. Nekem nagyon fontos a szállás harmónikussága, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelném azt a lakást, ahol leélhetném az életem. Mert a szálláson is nagyon jól akarom érezni magam és másrészt e módon kaphatok egy kicsit abból, amim sosem lesz, pl. egy hőn vágyott tengerparti bungaló esetében…Amit szeretnék mondjuk saját nyaralónak, de ez nem valósulhat meg, így a szálláshely valamennyire az álmaimat valósíthatja meg, még ha csak pár napra is, de amikor ott vagyok, akkor nem csak a nyaralást élvezem, hanem elképzelem, hogy ott élek és így ez a tökély egyvelege adja majd meg az utazás után azt az érzést, hogy valamikor ott voltam a Paradicsomban, ahogy azt mindig megálmodtam. Nem kell, hogy ezt bárki is megértse, ez az én mizériám, de nekünk így jó.

Példa rá. A mexikói Playa Sonrisa, szép, ízlésesen berendezett szoba egy pélmaudvar közepén, a fehér homokos parton, ahol ráadásul kutyát nem érdekel, hogy ha egész nap pucéran robinzonkodunk. :-) Na, szóval ez az érzés hiányzik, ezt nem tehetem meg akárhol, akármikor és úgy.

Ezért nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szállást. Most nem írnám le a kritériumait, ami alapján keresem, mert hosszú lenne, a lényeg az, hogy rengeteg fotót lássak róla előre, hogy az alapján már beleszeressek, vagy éppen azt érezzem, hogy oda nem akrok menni.