Mexikó - 12. nap, Palenque

12. nap, 2009. november 16.

7-kor kelünk, a reggeli büfészerű, jó. A parkoló nagy fáin bőgőmajmokat veszünk észre, ugrándoznak. Sokáig bámuljuk őket, így 9-kor indulunk csak el a romokhoz.

A parkolóban őrült tömeg van és azonnal lerohamoznak fickók, akik irányítani akarnak a parkolásban, akik a kocsira akarnak vigyázni, vagy le akarják mosni azt, kislányok, akik az orrod alá nyomnak csecsebecséket, hogy vedd meg, árusok, akik mindenáron jeges vizet akarnak rád sózni, pedig a kezünkben van a kétliteres palack. 3 perc sem kell, hogy úgy felmegy a pumpám, hogy az egyik pasit majdnem félrelököm, a másiknak csak mutogatok, hogy húzzon el oda, és hogy nem akarunk semmit, csak nyugalmat. A jegyvásárlás után a vezetők ajánlkoznak és az orra elé nyomom az útikönyvet, „ I don’t need you, I have got a book.” Erre azt mondja, „the book is not enough, you need me” - Arschloch! Lassan már behúzok valakinek egyet, ha nem hagynak békén.

Elindulunk befelé a romokhoz, iszonyatos páratartalmú a levegő, szinte vizet lélegzünk be. A legjobban kinéző magas piramisra nem lehet felmászni. A tömegtől alig lehet mozdulni, a fényképekért sorba kell állni, az árusok macerálásával kell egész idő alatt foglalkozni, a párás hőség fojtogat, a romok túlságosan romosak…Röviden: Palenque a hozzá fűzött elvárásaimhoz képest nagy csalódást okoz. Sokkal nagyobb csalódást, mint Chichen Itza. Mert Chichen Itza-ról elmondták, tudtam, hogy túl mű lett és tele van akaszkodó kacatosokkal, de Palenque-től valami egzotikust vártam el, és itt még sokkal rosszabb a helyzet, mint Chichen Itza-ban volt. Ez az egyetlen hely, ahol nagyon érdekelt volna a múzeum, le is caplatunk a felső romoktól a jóval lentebb fekvő múzeumig, aminek csak a bejárata előtt derül ki, hogy zárva van, átalakítják. Csalódottan kapaszkodunk fel a lépcsőkön ismét a romokhoz. Legalább a természet nem okoz csalódást: vadul burjánzó trópusi vegetáció, mindenféle még sosem látott növények, egy kis patak, gyönyörű vízeséssel, bőgőmajmok, különleges tölcsér formájú pókhálók, lapos levelű, tapadós futónövények a fák törzsein, broméliák…Szép volt, jó volt, elég volt, a hely szelleme elszállt, nem tesz ránk a hely különösebb benyomást.

Azt még leírnám, utólagos megjegyzésként, hogy Palenque-vel szemben nagyon magas elvárásaim voltak. Az egész közép-amerikai ókori indián városokról sokkal nagyobb tudással indultam neki ennek az útnak, mint az átlag utazó. Szinte mindről olvastam és láttam képeket jó tizenöt évvel ezelőtt, Däniken könyveiben. Nagyon nagy vágyam volt akkoriban, hogy én is eljuthassak errefelé, amire esélyem sem volt. Szerettem volna látni Pakal sírjáról a sztélét és a jádéval kirakott halotti maszkokat is. Nagy csalódás volt, hogy a múzeum helyén építkezés volt és még csak ki sem írtak semmit, hogy hol lehet esetleg ideiglenesen megtekinteni a gyűjteményt. Palenque egy valódi zsibvásár, egy nyüzsgő kacatpiac, és az egyetlen dolog, ami valami piciny hangulatot lehelt belé, azok nem a romok voltak, hanem a 100%-os páratartalom, a hatalmas szálfák, a bőgőmajmok. A DZSUNGEL ÉS A ROMOK együttes kisugárzása.

Egy tölcsérlakó (pók)

Visszatérünk a hotelbe átcuccolni, és mi elindulunk a Misol Ha vízeséshez, míg V-ék az Aqua Azulhoz. Mindkettő már nehezen fért volna bele a mi időnkbe sötétedés előtt. A Misol Ha tetszik, be is mászunk mögötte egészen a barlangba. Itt a táj kezd már hegyessé válni, így a növényzet is megváltozik.

Ha még egy napunk lenne Palenque-ben, elmennénk egy utazási irodával a Bonampak, Yaxchillan kirándulásra. Ezt sajnáljuk, hogy kimarad, de azzal vigasztaljuk magunkat, hogy elég sok piramist láttunk már.

Visszatérve a hotelbe, zuhanyozunk és elmegyünk ugyanoda enni, ahol tegnap is voltunk (Topi Tacos a neve). Ma is finomat eszünk, bár ismételten nagyon sok. V-ék otthon maradnak, mert U. füle már nagyon fáj, muszáj orvoshoz menni. A hotel recepcióján azt mondják, hogy amúgy is jönne ide egy orr-fül orvos, így maradjanak a hotelben és várják itt.

Este 8-ra ígérték, de fél tízkor jön csak egy apró termetű doktornő és fél óra hosszát vannak bent a szobában. Ezután elhúznak U-ék a gyógyszertárba ez antibiotikumos fülcseppért és a S. Che nevű nagy üzletbe füldugóért (mert nem érheti víz a fülét). Mivel minden 11-ig nyitva van, meg is kapnak mindent. (Az orvosnak 400 Pesot kellett fizetniük, a füldugókért és gyógyszerét összesen majdnem 500-at.)